A karácsonyi sürgés-forgásban és persze nagy zabálásban nagy kontrasztok vannak. Hol rosszul vagyunk, hol pedig kedélyesen élvezzük a rokonok társaságát és csipegetjük a finom falatokat, kortyoljuk a - remélhetőleg - minőségi italokat is. Nem most terveztem a Springbank harmadik maltjáról írni, de már régóta itt vár a poszt és a nagy zabálás ellensúlyozására talán jólesik egy könnyebb alapwhiskyről olvasgatni, ami nem illeszkedik a nemrég elkezdett ...

Ardmore kóstolásunk utolsó tételéhez érkeztünk. A Douglas Laing családi független palackozó a legtöbbeknek a Big Peat, Scallywag és társairól lehet ismert - ezek és még 3 másik a Remarkable Regional Malts darabjai, amelyek a skót whiskyrégiókat, azok jellemző karakterét, ízvilágát hivatottak bemutatni blended malt formájában. A portfólió másik része független palackozású single malt whiskykre épül, amelyeket több gyűjtőcsoport, al-brand alatt jelentetnek ...

Független palackozók cuccait kóstolni mindig izgalmas. Nem is tudom, hol kezdjem, de mivel egy olyan palackozótól kóstolunk, akiktől még soha, ezért kezdem az elején.

Bert Bruyneel több, mint 20 éve whiskyrajongó, azonban karrierét az ötödik generációs családi vállakozásukban kezdte. Egy 1994-ben kóstolt Jack Daniel's Single Barrel indította el azon az úton, ami aztán oda vezetett, hogy 1999-ben megalapította a  Wee Dram Whisky Society-t Belgiumban. A ...

A portóis finiselésű Ardmore után csak független palackozású változatokat fogunk kóstolni. Az első tétellel evezünk át az összehasonlító kóstolásra, amelyet a Bunnahabhain esetében tettem meg legutóbb (akkor az első körben főleg hivatalos palackozás túlsúllyal).

A Douglas Laing Provenance szériája főként fiatal maltokat mutat be, különböző hordókból, 46% alkoholfokon. Remek (és főként pénztárcakimélő) ismerkedés azoknak a whiskyknek a más ...

Portóis finiseléseket bemutató, arra kitekintő sorozatunk záróakkordja már átkötés egy újabb tematikus kóstolás felé. 4 Ardmore kiadást fogunk megkóstolni, amelyből 1 hivatalos, 3 független palackozás lesz. Ugyan nem azt kóstoltam elsőnek, amiről ez a poszt fog szólni, de mivel ez az egyetlen hivatalos kiadás a kóstolt sorban és ez tud átkötni a portóis utóérlelésekre, ezért ezzel kell folytatni.

Elég jól lekövethető ennek az egyébként a Highland ...

Portóis sorozatunk talán legkomolyabb tagjával lesz dolgunk a mai posztban.

A hajdan virágzó és Skócia whisky fővárosának nevezett Campbeltown régió nem oly rég kapta vissza önálló régiós rangját. A hajdani számos lepárló örökségét ma már csak 3 viszi tovább, melyből kettő - a Springbank és a Glengyle - a Mitchell család kezében van. Kis, vidéki lepárlók ezek, messze a Highland és a Speyside monstrumaitól, sajátos ízvilággal, fasza palackozásokkal.

Az eddig vett portóis témák között olyanok szerepeltek, amelyek csak utóérlelésként kapták meg a portóis hordót. Egy szintel feljebb lépünk, ami ez esetben a teljes idejű portói hordós érlelést jelenti, amit a Kilchoman frissességet hordozó párlatán keresztül ismerünk meg.

A Kilchoman Islay szigetének kedvelt lepárlója, amit emel jó gyűjthetősége illetve frissessége, formaterve, színvilága. Nekem legalábbis nagyon tetszik és egy Kilchoman gyűjtemény ...

Közel sem ért véget a portóis utóérlelések tárgyalása, hiszen nemcsak ez az egyik kedvenc finiselésem, hanem az ezekből elérhető széles választék jó kóstolási lehetőségeket biztosít. Jó helyzet, amikor egy adott whisky többféle érlelésben-utóérlelésben elérhető, hiszen így akár egymás mellett is tudjuk kóstolni a különböző változatokat, figyelve, hogy miként hat egy ilyesfajta plusz hordó az alapkarakterre, már ha ismerjük és észrevesszük azt.

...

A speyside-i Tomintoul lepárlóból eddig 2 tétel szerepelt a blogon, a 10 éves itt , a 21 éves pedig itt . Akkor azt írtam, hogy a 10 éves egy könnyű, letisztult malt, a 21 éves pedig egy dupla 10 éves, elég jól állt neki a plusz 11 év, persze nem tudom, hogy az érlelés tökugyanaz-e, ami a hordót illeti. Egy biztos, a 15 éves portwood finish esetében biztosan más a vége. De vajon happy-e a finish?

Meglepően világos a whisky más portóisokhoz képest, az íze ...

A portói hordós finiselések és érlelések kétségkívül a kedvenc irányzataim közé tartoznak a skót whiskyben. Itt a blogon is tárgyaltunk már ilyen finiselést, méghozzá a Glenmorangie Quinta Ruban 12 éves kiadását .

Nem találtam semmit azzal kapcsolatban, hogy a Glencadam esetében a portói melyik fajtájának hordóiban érlelődött tovább az alapwhisky, amely előtte bourbonhordóban pihent, azt viszont több helyen láttam, hogy hogshead, azaz nagyjából 250 ...

Noha a lepárló közel 200 éves, csak a 21. században tudott felemelkedni, mint ismert single malt és most sem sorolnám a legismertebbek közé. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a tulajdonos Angus Dundee Distillers másik lepárlója, a Tomintoul neve mennyivel ismerősebben cseng.

A Highland keleti partján, Aberdeen és Dundee között valaha nyolc lepárló is üzemelt. Mára már csak kettő maradt, a Glencadam és a Fettercairn, utóbbi is kevésbé ismert az átlag ...

Talán korábban már írtam a Diageo Classic Malts sorozatról, vagy legalább említettem, igen, azt hiszem ebben a bejegyzésben . Ez a mai tétel nem Flora & Fauna, ellenben a lowlandi karaktert hivatott megtestesíteni. A Lowland, ami valaha virágzóbb whiskyiparral rendelkezdett, ma újra feltörekvőben van, hiszen a tájegységen új, vagy felélesztett lepárlók sora kezdte/kezdi meg működését. A Glenkinchie azonban a régi motorosok közé tartozik, alapítási éve 1837. A ...