2024 végén érkezett a hír, hogy a highlandi Glendronach egy korjelölés nélküli háromtagú sorozattal jelentkezik, The Master’s Anthology néven. A három whisky a lepárló profilját (profiljait?), esszenciáját igyekszik megjeleníteni, három különböző formában (bár szerintem erre az alapsor is alkalmas,…

Ha a skót whiskyről beszélünk, akkor egy folyamatos átalakulásról, fejlődésről is beszélünk, amellett, hogy a hagyományokat sem hagyjuk figyelmen kívül. A folyamatos átalakulás egyik hozadéka, hogy lepárlók zárnak be és újak létesülnek. Az egyik ilyen új lepárló, amit a mai kóstolás során…

Kétrészes cikksorozatom a Linkwoodról egy olyan kóstolásra való felkészülés, ami nem sűrűn adatik meg egy átlagos, kelet-európai whiskykedvelőnek, aki jó messze is él az élet vizének bölcsőjétől és korlátozottak is a lehetőségei. Jelzem a kitételt: nem sűrűn. Mert azért hozzám is eljut jó pár olyan…

Vannak dolgok, amiktől az ember tart. Mindenkinek vannak ilyenek. Ha nem is a felszínen, hanem nagyon mélyen, de vannak félelmeink. Még akkor is, ha valaki ezeket nem vallja be, vagy sosem jön elő belőle. Lehet egy dolog, amit nem merünk megtenni, meglépni. Vagy valami a múltunkból. Vagy csak simán…

Azt gondolom, hogy mindenki tapasztalja valamilyen formában, hogy gyorsan telik az idő. Elmennek a hétvégék, a nyaralások. Felnőnek a gyerekek. Céges jubileumokat ünneplünk. Ha valaki mégsem tapasztalná az idő ilyen mértékű múlását – de követi a whiskyvilágot, ahogyan én is – akkor jó emlékeztető…

Skóciában gazdag sokszínűséget mutatnak a lepárlók. Nemcsak a tulajdonviszonyokban, hanem az elhelyezkedésben, méretben, külsőben, működésben is. Vannak nagy, már-már ipari jellegű monstrumok, kis farmlepárlók, közepes méretű termelőegységek. Vannak kétszáz évesnél öregebb és pár évnél is fiatalabb…

Mondjuk úgy, hogy a magam módján szoktam formabontó lenni. Nem verek szét vasúti vagonokat, nem megyek hátramenetben az autópályán, hanem inkább csak nem állok be a sorba, vagy saját elképzelésem szerint csinálok dolgokat. Igen, sokszor amiatt, hogy csakazért se legyen úgy, ahogy mások csinálják.…

Nem a koromra utal a 63-as szám, hanem arra, hogy a standard hordóbatöltési alkoholfok, azaz 63,5% abv fölött fogok kóstolni, méghozzá este. A kóstolásoknak amúgy is szeretem megadni a módját: mindegyik kis minta egyszeri lehetőség arra, hogy egy adott whiskyt megkóstoljak, így hát a legjobbat…

A speyside-i Glen Grant bár egy patinás, régi lepárló, whiskyjeik mégsem tartoznak a gyakran kóstolt maltok közé - legalábbis számomra. Skócia 151 működő főzdéjéből néhány kivétellel kóstoltam már, de ennyi whiskynél vannak olyanok, amik valahogy nem jutnak el hozzám, vagy esetleg más lepárlóra…

Sokan sokféleképpen kértek már tőlem ilyen ajánlást és a tervem az volt, hogy a csatornámon készítem el, video formájában. Viszont a blogplatformot is birtokló híroldalon megjelent egy összefoglaló Pécsi Balázs (a nemrég polcokra került Stílusgourmand c. könyv szerzője) tollából az elmúlt időszakban…

A nyári melegben szünetelt a blog és a kóstolás is, de több esemény együttállása egy rég várt minta felbontásához vezetett. Több olyan minipalack is van a birtokomban, amik tartalma az 1970-es, 80-as vagy 90-es években keletkezett és egy-egy gyűjtő megőrizte azt az utókornak időkapszula formájában.…

Vannak lepárlók, amelyek olyannyira a háttérben vannak, hogy az egyszeri whiskyfogyasztó talán soha életében nem találkozik a nevével, amíg el nem olvas egy ilyen postot, mint ez is. Kivéve persze az amerikaiak, de erről később. Mit tudunk a Glendullanról egyáltalán? Dufftown utolsóként épült…