Campbeltown esetében a Springbank az első számú tárgya a rajongásnak, illetve manapság a szemünk előtt felnövő, fejlődő Glengyle, amely a Kilkerran maltok lepárlója. S hátul itt kullog a Glen Scotia, amely egy teljesen más szemlélettel létezik a két kis helyi főzde mellett - pedig ők sem nagyok. A master distiller itt is egy helyi arc, aki egyébként nagyon jó fej, de a lepárló egy nagyobb cégcsoport tulajdonában van, amit ráadásul már egy hongkongi vállalat birtokol. Nocsak, keleti nyitás? Lesznek prémium Scotiák a minőségre éhes ázsiai arcoknak?
Ezt nem tudom megmondani, de azt igen, hogy én figyelni fogok a Glen Scotiára. Lehet, hogy nem ők a legjobbak Campbeltownban, de én mindig is arról voltam híres, hogy sokszor szembe megyek az árral, szembe pisilek a széllel, mert a járatlan utakat, meg a szar minőségű földutakat is meg kell ismerni, nemcsak a frissen aszfaltozott sztrádákat. Más utat járni nem mindig jelent egyet a szívással, maximum kevesebben értenek veled egyet - de ez kibírható. Viszont minden esetben érdemes felvállalni a saját véleményünket, például azt, hogy ízlik-e nekünk egy whisky vagy sem, vagy hogy mit gondolunk róla. Egyébként egy könnyed, campbeltowni jegyeket hordozó kis malt és elérhető árazással. Nem mondom, hogy életem legjobb 18 éves whiskyje, de egy Glen Scotia OB most ennyit tud ennyi idősen.
A Glen Scotia 18 főként refill bourbonhordós érlelés után 12 hónapot tölt még first fill oloroso sherryhordókban, ami érdekes módon nem lesz hangsúlyos a whiskyben. Ha nem egy lecsupaszított single cask palackozást kóstolunk, akkor szerintem itt áll a legjobban a bourbonhordó a Glen Scotiának, úgy, hogy a 25 évest még nem kóstoltam és az állítólag igencsak jó. Kóstoltam viszont a 45 éves hivatalos palackozást, ami viszont egy másik dimenzió.
Na de milyen a 18 éves?
Glen Scotia 18 year old / 46% abv.
Ország: Skócia
Régió: Campbeltown
Lepárló: Glen Scotia Distillery
Szín: sötét arany
Illat: erősen tömény, mézes, gabonás illat jön elsőre, de ott van benne az állott, szikkadt kovászos tészta is és egy borospince, vagy érlelőház falának dohos illata is, de ez nem az az igazán régi illat, mert nemrég kimeszelték. Van azért itt egy kis mangós illetve egzotikus gyümölcsös behatás is nekem.
Íz: mintha kukoricapehelyre haraptam volna - gazdagon gabonás az ital, egy kis nyers tészta, amikor csípsz egyet rakoncátlan módon és elmajszolod; propolisz, markáns ízű mézek. Sós hagyma és erjedt déligyümölcsök is jönnek, majd érdekes módon a végén az alkohol.
Vízzel illatában felerősödik ez a gabonásság, vagy inkább hangsúlyossá válik és ez ízében sem lesz másképp - sós zabpehely.
A Glen Scotia 18 éves kiadása a poszt megírásának pillanatában 30 ezer forint alatt beszerezhető. Nem rossz ár érte szerintem, nem a legolcsóbb, de nem is a legdrágább 18 éves whisky a piacon. Ennyit megér. Ami még eszembe jutott, hogy milyen kis könnyed, más 18 éves cuccokhoz képest.
A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
