Korábban, a múltban sem volt szokatlan, hogy egy-egy cég valamelyik hatalmas grain lepárló-komplexuma mellett, vagy annak udvarán single malt distilleryt is üzemeltetett. Ezek hasznos együttélések voltak a blended whisky előállítás tekintetében, mindenféle párlat egy helyen állt rendelkezésre. Aztán amikor a kereslet csökkent, egyszerűen bezárták ezeket a főzdéket, így esett áldozatul sok, ma már olyan név, amelyekkel már csak gyűjtemények polcain és whiskyritkaságok között találkozunk, egy letűnt kor ízletes, vagy kevésbé ízletes emlékei. Inverleven, Ladyburn, hogy kettőt említsek.

A William Grant & Sons az egyik legpatinásabb vállalkozás a skót whisky történetében. Olyan lepárlók tartoznak hozzájuk, mint a Glenfiddich, a Balvenie, olyan márkanevek, mint a Grant's blend és a Monkey Shoulder blended malt, de az ő tulajdonuk a fentebb említett Ladyburn is. És hogy Skócia határain is túlmenjünk, a Tullamore Dew brand is az ő istállójukhoz tartozik.

Már többször leírtam és nyilván ismert tény is, hogy a 2000-es évektől kezdve ismét növekedés tapasztalható a skót whiskyt illetően. Remélem, hogy 20-30 év múlva ezeket az évtizedeket is "whisky boom"-ként emlegetik majd, csak nem szomorú emlék lesz, hanem egy hosszantartó stagnálásba átcsapó szép felvirágzás. 2007 volt az az év, amikor az Ailsa Bay története elkezdődött. A William Grant & Sons a Girvan grain distillery komplexumban ezúttal nem egy kis méretű lepárlót hozott létre, hanem egy 5 millió liter/év kapacitású nagyot, amely képes a legkülönbözőbb féle malátawhiskyk előállítására, legyen szó tőzegelt, nem tőzegelt párlatról, lágy vagy erősebb karakterről. Az első ebből a főzdéből származó single malt 2016-ban jelent meg, amelyet 2018-ban egy új kiadás követett. A whisky maga közepesen tőzegelt. Érdekes módszerrel készült, hiszen különböző stílusú új párlatokat házasítottak az érlelés előtt, plusz csavart adva a palackozás előtti hordó-házasításhoz. Az érlelés sem mondható hagyományosnak: legelőször a Hudson Baby Bourbon kisméretű hordóiba került nem egészen egy évre, majd onnan új,  first fill (első töltésű) illetve refill (amiben már egyszer volt single malt) amerikai tölgy hordókba kerül, hogy aztán az érlelés végén újra találkozzanak.

A lowlandi régiót erősítvén, íme az Ailsa Bay! Én mindig örülök, ha eredetileg ipari, blendekhez termelő lepárló single maltot is kihoz

A lowland egyik új képviselője, bár nem single malt megjelenés a cél, de azért tudják a William Grant & Sons-nál is, hogy ezt nem érdemes kihagyni. Én sem hagytam ki. Következik majd újabb, tőzegeltebb testvére is.

Az Ailsa Bay első kiadása a poszt megírásának pillanatában nem elérhető már, másodkézből mondjuk 28-30 ezer forint környékén már hozzá lehet jutni.

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.