A kiemelés miatt előre le kell szögeznünk, hogy nem kifejezetten ez a palackozás számít "forrónak" ebből a whiskyből, hanem az egész brandet - ha lehet így fogalmazni egy kis vidéki farmfőzde esetében - érinti a spekulatív befektetői tevékenység. A blog célja elsősorban továbbra is magának a whiskynek, mint italnak a bemutatása!

Tovább haladva a 100. poszt után most egy olyan whisky kerül terítékre, ami napjainkra az egyik legforróbb skót single malt whiskyk közé tartozik. Hogy miért, alább kiderül.

Kezdjünk egy kis áttekintéssel. A Daftmill Distillery a Lowland régióhoz tartozik, azon belül is Kelet-Skóciában, Fife megyében található. Egyike Skócia legkisebb lepárlóinak, kapacitása kb. 65000 liter évente, de a lepárló ennél kevesebb párlatot állít elő. Ennek oka az, hogy az alapító testvérpárnak (Ian és Francis Cuthbert), akik amúgy földműveléssel, gazdálkodással foglalkoznak, nem a whiskylepárlás a fő tevékenysége. Farmjukon régóta termelnek árpát, amelyből most már maguknak is tesznek félre a whisky készítéséhez. A farm másik részén burgonya terem. Mivel a farm működtetése minden idejüket elviszi, whiskyt csak akkor tudnak készíteni, amikor a farmon végzett munka mennyisége ezt lehetővé teszi. Ez nyáron és télen lehetséges.

Noha a lepárló ötlete már 2003-ban megszületett és 2005-ben meg is kapták a működési engedélyt, 10 évet kellett várni az első whiskyre. Nem hajtotta őket semmi, hiszen a whiskykészítés csak melléktevékenységük volt, így ki tudták várni, hogy a whiskyt akkor adják csak ki, amikor az szerintük megérett erre. Ez 2018-ban következett be: az első palackozás mindössze 629 darabos limitáció volt 3db first fill bourbonhordó tartalma és ezzel együtt a Daftmill egyike lett a legkeresettebb whiskyknek a modern időkben. Ez egyben azt is hozta, hogy a lepárló által kiadott különböző palackozások - amikből egyre több van - elképesztő pályát futottak be a másodlagos piacokon, mert a rövid távon nagy hasznot realizálni akarók, az úgynevezett flipperek kedvelt célpontja lett. Odáig gyűrűzött a dolog, hogy szinte az összes palack gyűjtőknél és a gyors haszonszerzés céljából vásárolóknál landolt. Ennek (is) köszönhetően kijött olyan palackozás is, amelyet skót bároknak szántak (Daftmill 2008 Single Cask (Whisky Bars of Scotland)), azért, hogy az átlagember is meg tudja kóstolni a Daftmill whiskyjét. Mert hiába került bontásra is sokaknál, a Daftmillből gyűjtői és befektetői termék vált. A fogyasztók árgus szemekkel figyelik, hogy mikor jön ki új batch valamelyik kereskedőnél, disztribútornál és azonnal lecsapnak rá. Ez az egész rávilágít arra, hogy a whisky, ahogy egyre népszerűbb lesz, végérvényesen befektetői árucikké lényegült. Nekem a bélyeggyűjtemények, baseball kártyák jutnak az eszembe, ahol egy-egy ritkább darabért szintén dollár-, vagy euró ezreket képesek emberek kifizetni, csak hogy birtokolják azt. Az, hogy ez a whiskynél, ami alapvetően fogyasztásra való, jó-e, nem tisztem eldönteni.

Ami a whiskyt illeti - mert minket itt most az érdekel - egy rendkívül ízletes italról van szó. Nagyjából standard fermentálási időkkel dolgoznak, magas a réz-párlat kapcsolat aránya és rövid az előpárlat lefolyása, ezáltal sok aromát tudnak megtartani.Bourbon és sherryhordóval is dolgoznak, legutóbbi single cask kiadásaik között is szerepeltek sherryhordós érlelések.

Olyan szerencsés ember vagyok, hogy már két Daftmill palackozást is megkóstolhattam, egy harmadikat pedig birtokolhattam is. Amiről a poszt szól, az 2006-os lepárlás, 6db bourbonhordó tartalma, 1625 palackos limitáció UK piacra palackozva. Szerintem fontos, hogy ezek a whiskyk is kóstolásra kerüljenek.

A Daftmill 2006 Winter Batch UK palackozást jelenleg legkevesebb 160 ezer forintért lehet megvásárolni az egyik legnépszerűbb másodlagos piactéren.

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.