Századik poszt a blogon. Lehetne itt extra koros whisky is, vagy egy bezárt lepárló terméke, mind arra vár, hogy beszámoljak róla, de sokkal profánabb ünneplés lesz ez. Hamarabb eljuthattunk volna ide, ha lenne időm blogposztot gyártani minden kóstolásról időben. A Ben Nevisről is hamarabb elkezdhettem volna írni valamelyik blendjük kapcsán, vagy az alapító nevét viselő, korjelölés nélküli single maltról, de ha már geeky whisky, akkor miért ne kezdhetnénk magával a lepárló belépőszintű, korjelölt, 10 éves whiskyjével?

Skócia, bár képekről úgy tűnhet, nem bővelkedik magas hegyekben. Magas alatt értsd a többezres csúcsokat. A havas tető stimmel, hiszen Skócia fekvése jóval Magyarország fölötti szélességi körön kezdődik, időjárása hűvösebb és amellett, hogy az óceáni éghajlat miatt nem jellemzőek a zord telek, havas csúcsokat ettől függetlenül láthatunk.

A Ben Nevis a Brit-szigetek legmagasabb hegye, magassága 1345m. Egy vulkán beomlott teteje alkotja a tulajdonképpeni csúcsot. Népszerű turistaattrakció Skóciában, már csak a nevét viselő lepárló okán is, de a hegyre például futóversenyt is rendeznek (Ben Nevis Race). Ennek a hegynek a tövében, Fort Williamben üzemel a Ben Nevis Distillery, amelyet 1825-ben alapított egy John Macdonald nevű csóka. Később fia vette át, aki a prosperáló whiskyüzlet miatt egy második lepárlót is épített 'Nevis' néven (ami aztán 1908-ban bezárt). A 19. század végén, amikor a blendekről szólt a skót whisky világa, a Ben Nevis single malt brandként létezett.

A 2. világháború alatt zárva tartott az akkor már egy kanadai vállalkozó tulajdonában lévő üzem, majd 1955-ben nyitott újra, amikor egy Coffey-still is került a lepárlóba, így házon belül készült a malt és a grain whisky is. 1978-1981 között ismét zárva, hogy aztán a Whitbread söripari cég egyik szárnya, majd 1989-ben a Nikka vásárolja meg, akik innen exportálják a whiskyt némelyik saját blendjükhöz (ne lepődjünk meg ezen: a tény egy érdekes jelenségre világít rá, miszerint, hogy nem minden japán whiskyt hívhatunk igazán japán whiskynek, hiszen nem egy palackozás van, amelyben máshonnan származó whiskyt házasítanak japán whiskyvel, te pedig 100%-ban japánnak hiszed, de csak azért, mert megeszed a kanjit és/vagy nem olvastál még erről).

A Ben Nevis nem kis lepárló egyébként, kapacitása 1,5-2 millió liter/év körül alakul. Független palackozásai rendre minőséget jelentenek a whiskyfogyasztók (és whisky geekek) számára.

A Ben Nevist nem feltétlenül hagyománya, sztorija emeli geeky whiskyvé, hanem a párlat maga. Ma a single malt skót whisky kedvelők között előkelő helyet foglal el, idősebb kiadásai magas áron mennek, párlata figyelmet kíván, mert talán nem túlzás és nem fognak megkövezni érte, ha leírom, hogy a Ben Nevis oldschool whisky. Mindezt nem úgy teszi, hogy két ujjal mutogat magára, vagy csillogó reklámkampánnyal édesgeti magához a vásárlókat, rajongókat (ez a tulajdonos, a japán Nikka számlájára is pozitív előjellel írható fel).

Szintén egy olyan whisky, amit mindenkinek meg kell kóstolni, aki a skót single maltok iránt komolyabban érdeklődik, mint a hétvégi whiskyzés szintje.

A Ben Nevis 10 éves kiadása a poszt megírásának pillanatában nem kapható Magyarországon. Ha én kereskedő lennék, biztos kihasználnám ezt a piaci rést...

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.