Portóis sorozatunk talán legkomolyabb tagjával lesz dolgunk a mai posztban.

A hajdan virágzó és Skócia whisky fővárosának nevezett Campbeltown régió nem oly rég kapta vissza önálló régiós rangját. A hajdani számos lepárló örökségét ma már csak 3 viszi tovább, melyből kettő - a Springbank és a Glengyle - a Mitchell család kezében van. Kis, vidéki lepárlók ezek, messze a Highland és a Speyside monstrumaitól, sajátos ízvilággal, fasza palackozásokkal.

Az eddig vett portóis témák között olyanok szerepeltek, amelyek csak utóérlelésként kapták meg a portóis hordót. Egy szintel feljebb lépünk, ami ez esetben a teljes idejű portói hordós érlelést jelenti, amit a Kilchoman frissességet hordozó párlatán keresztül ismerünk meg.

A Kilchoman Islay szigetének kedvelt lepárlója, amit emel jó gyűjthetősége illetve frissessége, formaterve, színvilága. Nekem legalábbis nagyon tetszik és egy Kilchoman gyűjtemény ...

Közel sem ért véget a portóis utóérlelések tárgyalása, hiszen nemcsak ez az egyik kedvenc finiselésem, hanem az ezekből elérhető széles választék jó kóstolási lehetőségeket biztosít. Jó helyzet, amikor egy adott whisky többféle érlelésben-utóérlelésben elérhető, hiszen így akár egymás mellett is tudjuk kóstolni a különböző változatokat, figyelve, hogy miként hat egy ilyesfajta plusz hordó az alapkarakterre, már ha ismerjük és észrevesszük azt.

...

A speyside-i Tomintoul lepárlóból eddig 2 tétel szerepelt a blogon, a 10 éves itt , a 21 éves pedig itt . Akkor azt írtam, hogy a 10 éves egy könnyű, letisztult malt, a 21 éves pedig egy dupla 10 éves, elég jól állt neki a plusz 11 év, persze nem tudom, hogy az érlelés tökugyanaz-e, ami a hordót illeti. Egy biztos, a 15 éves portwood finish esetében biztosan más a vége. De vajon happy-e a finish?

Meglepően világos a whisky más portóisokhoz képest, az íze ...

A portói hordós finiselések és érlelések kétségkívül a kedvenc irányzataim közé tartoznak a skót whiskyben. Itt a blogon is tárgyaltunk már ilyen finiselést, méghozzá a Glenmorangie Quinta Ruban 12 éves kiadását .

Nem találtam semmit azzal kapcsolatban, hogy a Glencadam esetében a portói melyik fajtájának hordóiban érlelődött tovább az alapwhisky, amely előtte bourbonhordóban pihent, azt viszont több helyen láttam, hogy hogshead, azaz nagyjából 250 ...

Noha a lepárló közel 200 éves, csak a 21. században tudott felemelkedni, mint ismert single malt és most sem sorolnám a legismertebbek közé. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a tulajdonos Angus Dundee Distillers másik lepárlója, a Tomintoul neve mennyivel ismerősebben cseng.

A Highland keleti partján, Aberdeen és Dundee között valaha nyolc lepárló is üzemelt. Mára már csak kettő maradt, a Glencadam és a Fettercairn, utóbbi is kevésbé ismert az átlag ...

Talán korábban már írtam a Diageo Classic Malts sorozatról, vagy legalább említettem, igen, azt hiszem ebben a bejegyzésben . Ez a mai tétel nem Flora & Fauna, ellenben a lowlandi karaktert hivatott megtestesíteni. A Lowland, ami valaha virágzóbb whiskyiparral rendelkezdett, ma újra feltörekvőben van, hiszen a tájegységen új, vagy felélesztett lepárlók sora kezdte/kezdi meg működését. A Glenkinchie azonban a régi motorosok közé tartozik, alapítási éve 1837. A ...

A hosszúra nyúlt nyári szünet után azonnal a közepébe vágunk és az egyik legkedveltebb tőzegelt malttal térünk vissza. Islay kultwhiskyje, az öreg hölgy, aki inkább jelmezekbe bújt szellem, az Ardbeg . Lehet ilyet írni, hogy kult? Szerintem a sziget összes whiskyje kiérdemelhetné a címet ilyen-olyan megközelítésből, de mivel az Ardbeg az, amelyiket a legtöbbször gyömöszölik ebbe a kategóriába, így kezeljük mi is eképpen. Egy jó Ardbeg 10 évest inni mindig ...

Vannak whiskyk, amiktől már a kóstolás előtt sokat várok. De látatlanban nem szabad sokat várni semmitől. A Cragganmore 12 éves alapkiadása is ilyen volt. Lehet, hogy csak én voltam rossz passzban, lehet, hogy nem volt megfelelő a kóstolás, nem tudom.

A Cragganmore a DIAGEO Classic Malts szériájának tagja (volt már róla szó a blogon). Állítólag enyhén tőzegelt malátából készül, amit én nem éreztem rajta. Egyedi karakteréhez hozzájárul még a hosszú ...

Rendhagyó kóstoló: megjelenés után nem sokkal ízlelhetjük a legújabb Kilkerrant! Volt már a blogon Kilkerran : a Mitchell család érdekeltségébe tartozó másik lepárló, a Glengyle 12 éves alapkiadását kóstoltuk, amit azért nem Glengyle-nak hívnak, mert ez a márkanév a Glen Scotia tulajdonában van. Vannak azért arrafele is érdekes dolgok, de a whiskyre visszakanyarodva, Campbeltownban nem sietik, nem kapkodják el a dolgokat; mondjuk nem is tudnák, mert a Kilkerran ...

Zárjuk a hétvégét egy különlegesebb kiadással, a korábban tárgyalt Macallan whiskyk egy komolyabb arcával.

Az  Edition Series  egy olyan széria, amelyben gondosan válogatott különböző típusú hordókban érlelt whiskykből áll össze a végén a palackba kerülő single malt. A lepárló minden évben más-más partnerrel dolgozik együtt az Edition kiadás létrehozásában. Az első tétel nyolc, legkülönbözőbb méretű, sherryvel kezelt európai és amerikai ...

Már nem mai kiadás, ebben a formájában már nem is létezik, hiszen helyét átvette a Toiteach A Dha névre hallgató, második rész. A Toiteach jelentése füstös. A harmadik tőzegelt Bunna ebben az egyhetes összekóstolásban, de a legellentmondásosabb is. A Toiteach olyan, mint egy elkezdett, de be nem fejezett munka.

Bourbon és sherryhordós érlelésekből lett megalkotva, kevésbé füstös, mint másik két társa a sorban. Lehetett volna jobb is, vagy más hordók, vagy ...