Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a kedvenc whiskym, nem tudok neki mit mondani, hiszen egyrészt minden whisky egy külön világ, másrészt én valószínű teljesen más szemszögből vizsgálom azt, mint aki felteszi a kérdést. Inkább azt szoktam mondani, hogy vannak, amelyek közelebb állnak hozzám, vannak, amelyek távolabb. Az egyik, aminek az ízvilágát szeretem, az a Blair Athol Flora & Fauna palackozása.

Mint megannyi társa, a Blair Athol is egy idős lepárló, hiszen az elődje már 1798-ban állt. Igaz, nevét csak 1825-ben nyeri el, amikor az akkori tulajdonosok a hét mérföldre lévő Athol falucskáról nevezik el, nem titkoltan kedvezve ezzel a helyi őrgrófnak, akié a föld volt. 1886-ban a Peter Mackenzie blending házé lesz, de a gazdasági világválság hatására 1932-1949 között zárva tart. Igazán a hetvenes évekre erősödik meg, amikor már az Arthur Bell & Sons tulajdonában van és az Egyesült Királyság akkoriban legnépszerűbb blendje, a Bell's alkotórésze. Ekkor kapacitása is megduplázódik. A 80-as években érkezik egy 8 éves hivatalos kiadása, még a Bell's gondozásában, de a Diageo érában már csak 12 éves Flora & Fauna palackozása tekinthető hivatalosnak. Függetlenek kínálatában azonban felbukkan.

Rövid fermentációs idő, nehéz új párlat, gazdag textúra. Ezt kóstoljuk most.

Ezzel a whiskyvel szerintem moziba is lehet menni, de még öreganyád is meginná. Inkább ezt igya mondjuk, mint az Éva vermutot.

A Blair Athol Flora & Fauna palackozása a poszt megírásának pillanatában 18-23 ezer forint közötti áron elérhető.

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.