A blogon most fordul elő először, hogy olyan whiskyt kóstolunk, amelynek nem ismert a pontos lepárlója. A skót Atom Brands, az ismert That Boutique-y Whisky Company név alatt megjelenő független palackozások gazdája egy új whiskyt mutatott be 2019 nyarán, amely köré könnyed marketinget is épített. Ez az Aerolite Lyndsay. A whisky neve egy anagramma, hiszen a név nem mást takar, mint 'Ten Year old Islay'. A pontos lepárlót ugyan nem tudjuk meg, de azt igen, hogy egy 10 éves, Islay single maltról van szó, így nagyjából képbe tudjuk helyezni, mit ad majd a whisky. Ha hozzávesszük, hogy a nyilvánosan elérhető információkból kiderül, hogy 70% bourbonhordós, 25% sherryhordós és 5% meg nem nevezett hordós érlelésekből áll, akkor még közelebb kerülhetünk a whisky sejtett karakteréhez. Szerintem nagyobb mértékben refill hordókról van szó. A sherryt nagyon nem is érzem benne.

A mögé pakolt marketing és sztori néhol kissé ellentmondásos, de a lényege az, hogy ne azt nézd, honnan jön a whisky és milyen sztori van körülötte, hanem azt, hogy mi van a palackban. Azt is mondják, hogy azok a sztorik számítanak csak, amelyek akkor születnek, amikor megosztod a whiskyt, utalva ezzel arra, hogy egyes lepárlók milyen komplex történeteket generálnak egyes whiskyjeik köré.

Úgy gondolom, hogy akinek nem jön be a füstös karakter, azt nehéz lesz meggyőzni az ellenkezőjéről, de nem elveszett próbálkozás. Ismerek én olyan embert, aki azt mondta, hogy nem fog füstös whiskyt inni, ma pedig már sorra kóstolja a keményebb Islay maltokat. Jó belépőszintű whiskynek szoktam mondani például a Caol Ila alapkiadását, a 12 évest és ha már megbarátkoztunk a karakterrel, megpróbáltunk más, a szigetről származó whiskyket is kóstolni és tetszettek, akkor jól jöhet egy mindennapos whisky is a tőzegelt maltok világából. Erre kiváló ez a kiadás, az Aerolite Lyndsay. Engedek az ajánlásnak, valóban nem találgatok, honnan került a palackba, most megelégszek azzal, amit mondanak, mármint, hogy nem kell tudnom.

Az Islay whiskyk többféle alapkaraktert mutatnak a tőzeges spektrumon. Van könnyed, ropogós, citrusos vonal, van jódos-medicinális, van gyümölcsös-füstös, van hamus-sós és van füstmentes is. Ez a whisky inkább a jódos-medicinális vonal volt számomra.

A csomagoláson az van, hogy a karakter számít. Engedtem a karakternek és jónak találtatott. Nem szofisztikált mélységek vannak, hanem jól iható, kicsit spirit fókuszú tőzeges single malt. Polcról lekapós, 'gyere, kóstolj tőzegest is' jellegű.

Az Aerolite Lyndsay 10 éves single malt a poszt megírásának pillanatában 16390 forintért elérhető a vezető magyar whiskyforgalmazónál, de külföldről is beszerezhető.

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.