Többszörös apropója van annak, hogy a Talisker 8 éves, limitált kiadásáról születik poszt, vagyis hát többféle indokot lehet hozzá gyártani. Egyrészről a Taliskertől eddig még csak a 10 éves alapkiadást tárgyaltuk itt a blogon, így ezzel a kóstolással mintegy átugorjuk az összes többi alapsori kiadást. De csak egy darabig, mert idővel mindegyiket sorra vesszük. Aztán ott van a Diageo Special Releases sorozat. Álljunk meg egy szóra ennél.

A Diageo ...

A Glenmorangie közel áll a szívemhez, mert amióta a whiskyvel, azon belül is a skót single maltokkal ismerkedek, már az elejétől fogva megfogott benne valami. Ezen a blogon érintettük eddig a 10 éves alapvetést , a portóis finiselésű Quinta Rubant és a Dr. Bill Lumsden komoly játszóterének számító Private Edition sorozat 2017-es állomását, a Bacaltat .

Tudjuk és említettem, hogy a lepárlóban találhatóak Skócia legmagasabb (nyakú) lepárlóüstjei, amelyek ...

A Speyside ezen lepárlójának whiskyje úgy hirdeti magát, hogy egy klasszikus speyside-i malt. Valóban ő lenne a régió archetípusának megtestesítője, vagy ezzel inkább arra utal, hogy karaktere jól belesimul a vidék whiskyjeiről alkotott képbe, miszerint a Speyside mindenképp gyümölcsös, illatos kell, hogy legyen? Erre a kérdésre nem fog választ adni egyetlen kiadás megkóstolása, az viszont biztos, hogy a lepárló tulajdonosa, az InverHouse Distillers a klasszikus ...

Az Edradour neve biztosan az, ami az átlag whiskyfogyasztó számára nem feltétlenül cseng ismerősen. A kapacitását nemrég megduplázó lepárló még így is a kicsik között említhető, hát még ha arra gondolunk, hogy egy ideig Skócia legkisebb lepárlójaként tartották számon. Ettől függetlenül whiskyje nem drága kultmalt státuszú, viszont jó. Hasolít egy Glengoyne 12 vagy egy Glenfarclas 12-höz és azt mondom, simán megállja a helyét.

A kis főzde 1837-ben ...

A karácsonyi sürgés-forgásban és persze nagy zabálásban nagy kontrasztok vannak. Hol rosszul vagyunk, hol pedig kedélyesen élvezzük a rokonok társaságát és csipegetjük a finom falatokat, kortyoljuk a - remélhetőleg - minőségi italokat is. Nem most terveztem a Springbank harmadik maltjáról írni, de már régóta itt vár a poszt és a nagy zabálás ellensúlyozására talán jólesik egy könnyebb alapwhiskyről olvasgatni, ami nem illeszkedik a nemrég elkezdett ...

Ardmore kóstolásunk utolsó tételéhez érkeztünk. A Douglas Laing családi független palackozó a legtöbbeknek a Big Peat, Scallywag és társairól lehet ismert - ezek és még 3 másik a Remarkable Regional Malts darabjai, amelyek a skót whiskyrégiókat, azok jellemző karakterét, ízvilágát hivatottak bemutatni blended malt formájában. A portfólió másik része független palackozású single malt whiskykre épül, amelyeket több gyűjtőcsoport, al-brand alatt jelentetnek ...

Független palackozók cuccait kóstolni mindig izgalmas. Nem is tudom, hol kezdjem, de mivel egy olyan palackozótól kóstolunk, akiktől még soha, ezért kezdem az elején.

Bert Bruyneel több, mint 20 éve whiskyrajongó, azonban karrierét az ötödik generációs családi vállakozásukban kezdte. Egy 1994-ben kóstolt Jack Daniel's Single Barrel indította el azon az úton, ami aztán oda vezetett, hogy 1999-ben megalapította a  Wee Dram Whisky Society-t Belgiumban. A ...

A portóis finiselésű Ardmore után csak független palackozású változatokat fogunk kóstolni. Az első tétellel evezünk át az összehasonlító kóstolásra, amelyet a Bunnahabhain esetében tettem meg legutóbb (akkor az első körben főleg hivatalos palackozás túlsúllyal).

A Douglas Laing Provenance szériája főként fiatal maltokat mutat be, különböző hordókból, 46% alkoholfokon. Remek (és főként pénztárcakimélő) ismerkedés azoknak a whiskyknek a más ...

Portóis finiseléseket bemutató, arra kitekintő sorozatunk záróakkordja már átkötés egy újabb tematikus kóstolás felé. 4 Ardmore kiadást fogunk megkóstolni, amelyből 1 hivatalos, 3 független palackozás lesz. Ugyan nem azt kóstoltam elsőnek, amiről ez a poszt fog szólni, de mivel ez az egyetlen hivatalos kiadás a kóstolt sorban és ez tud átkötni a portóis utóérlelésekre, ezért ezzel kell folytatni.

Elég jól lekövethető ennek az egyébként a Highland ...

Portóis sorozatunk talán legkomolyabb tagjával lesz dolgunk a mai posztban.

A hajdan virágzó és Skócia whisky fővárosának nevezett Campbeltown régió nem oly rég kapta vissza önálló régiós rangját. A hajdani számos lepárló örökségét ma már csak 3 viszi tovább, melyből kettő - a Springbank és a Glengyle - a Mitchell család kezében van. Kis, vidéki lepárlók ezek, messze a Highland és a Speyside monstrumaitól, sajátos ízvilággal, fasza palackozásokkal.

Az eddig vett portóis témák között olyanok szerepeltek, amelyek csak utóérlelésként kapták meg a portóis hordót. Egy szintel feljebb lépünk, ami ez esetben a teljes idejű portói hordós érlelést jelenti, amit a Kilchoman frissességet hordozó párlatán keresztül ismerünk meg.

A Kilchoman Islay szigetének kedvelt lepárlója, amit emel jó gyűjthetősége illetve frissessége, formaterve, színvilága. Nekem legalábbis nagyon tetszik és egy Kilchoman gyűjtemény ...

Közel sem ért véget a portóis utóérlelések tárgyalása, hiszen nemcsak ez az egyik kedvenc finiselésem, hanem az ezekből elérhető széles választék jó kóstolási lehetőségeket biztosít. Jó helyzet, amikor egy adott whisky többféle érlelésben-utóérlelésben elérhető, hiszen így akár egymás mellett is tudjuk kóstolni a különböző változatokat, figyelve, hogy miként hat egy ilyesfajta plusz hordó az alapkarakterre, már ha ismerjük és észrevesszük azt.

...