Az Arran Distillery (ami azóta már egy átszervezésnek köszönhetően Lochranza Distillery) nemrég ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Negyed század! Ez bizonyos esetben akár sok is lehet - mondjuk egy 25 éves whisky esetében - de egy lepárló történetét tekintve még szinte gyerekkor, ifjúkor.…

Nemrég jelent meg a highlandi lepárló Tokaji hordóban finiselt cucca, a Tale of Cake (jegyzet hamarosan), ami nemcsak azért volt meglepő és említésre méltó, mert egy jól sikerült Tokaji hordós finiselés, hanem mert nem szokványos, hogy ekkora méretű, mainstream lepárlók berántják a fősodorba ezt az…

Az elmúlt posztokban kicsit elkalandoztunk a különlegesebb tételek felé, hogy érezzük, ez a világ elég sok meglepetést tartogat. Az Arran whiskyjeit már elkezdtük feldolgozni a blogon, pl. itt kóstoltuk a 10 éves alapkiadást, itt pedig a tőzegelt alapkiadást. Arran szigetén ma már két lepárló üzemel…

Tudom, erős váltás az Ardbeg után (lesz még!), de így hét elején kalandozzunk könnyedebb vizekre, egyenesen a Highlandre. A Tomatin mai szlogenje a "Softer side of the Highlands". Valóban, az ezerarcú régióban egy könnyedebb, jól fogyasztható vonalat képviselnek az alapsorral és talán nem is kapnak…

Kettő korosabb Blair Athol palackozás - mindkettő sherryhordó, méghozzá sherry butt méretű. A tegnap tárgyalt 23 évesnél azt szűrtem le, hogy nem volt édes, hanem inkább keményebb, égett gyufás, gumis, mandulás jegyeket hozott. A ma tárgyalt tétel egy évvel idősebb, a HL17193-as hordó tartalmából,…

Tovább folytatva a Blair Athol körüljárását, kettő idősebb palackozást fogunk megvizsgálni. A Blair Athol alapkiadása a Flora & Fauna sorozatban az egyik kedvenc ízvilágom és a Wemyssnél kiadott, Apple & Nut Flapjack névre hallgató 27 éves tétel is nagyon bejött. Tényleg ez az almás, lédús…

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a Blair Atholhoz, amit a kedvenc whiskyjeim közé emeltem és ennek egyik nem titkolt oka az ez a Wemyss palackozás volt. A Flora & Fauna sorozatban létező alapkiadáshoz képest sokkal zamatosabb Blair Athol ez, a Wemyss elnevezéséhez hűen tényleg az alma dominált…

A Glenmorangie közel áll a szívemhez, mert amióta a whiskyvel, azon belül is a skót single maltokkal ismerkedek, már az elejétől fogva megfogott benne valami. Ezen a blogon érintettük eddig a 10 éves alapvetést, a portóis finiselésű Quinta Rubant és a Dr. Bill Lumsden komoly játszóterének számító…

Az Edradour neve biztosan az, ami az átlag whiskyfogyasztó számára nem feltétlenül cseng ismerősen. A kapacitását nemrég megduplázó lepárló még így is a kicsik között említhető, hát még ha arra gondolunk, hogy egy ideig Skócia legkisebb lepárlójaként tartották számon. Ettől függetlenül whiskyje nem…

Ardmore kóstolásunk utolsó tételéhez érkeztünk. A Douglas Laing családi független palackozó a legtöbbeknek a Big Peat, Scallywag és társairól lehet ismert - ezek és még 3 másik a Remarkable Regional Malts darabjai, amelyek a skót whiskyrégiókat, azok jellemző karakterét, ízvilágát hivatottak…

Független palackozók cuccait kóstolni mindig izgalmas. Nem is tudom, hol kezdjem, de mivel egy olyan palackozótól kóstolunk, akiktől még soha, ezért kezdem az elején. Bert Bruyneel több, mint 20 éve whiskyrajongó, azonban karrierét az ötödik generációs családi vállakozásukban kezdte. Egy 1994-ben…

A portóis finiselésű Ardmore után csak független palackozású változatokat fogunk kóstolni. Az első tétellel evezünk át az összehasonlító kóstolásra, amelyet a Bunnahabhain esetében tettem meg legutóbb (akkor az első körben főleg hivatalos palackozás túlsúllyal). A Douglas Laing Provenance szériája…