Tovább folytatva a Blair Athol körüljárását, kettő idősebb palackozást fogunk megvizsgálni. A Blair Athol alapkiadása a Flora & Fauna sorozatban az egyik kedvenc ízvilágom és a Wemyssnél kiadott, Apple & Nut Flapjack névre hallgató 27 éves tétel is nagyon bejött. Tényleg ez az almás, lédús…

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a Blair Atholhoz, amit a kedvenc whiskyjeim közé emeltem és ennek egyik nem titkolt oka az ez a Wemyss palackozás volt. A Flora & Fauna sorozatban létező alapkiadáshoz képest sokkal zamatosabb Blair Athol ez, a Wemyss elnevezéséhez hűen tényleg az alma dominált…

Az egyik magyar whiskys csoportban nemrég heves vitákat generált a campbeltowni lepárló tőzeges kalandozásának újabb reinkarnációja, így elérkezettnek láttam az időt, hogy a régóta a polcon lapuló mintát feldolgozzam. Már amúgy is a harmadik részt várjuk a Kilkerran Heavily Peated, vagy ha úgy…

Többszörös apropója van annak, hogy a Talisker 8 éves, limitált kiadásáról születik poszt, vagyis hát többféle indokot lehet hozzá gyártani. Egyrészről a Taliskertől eddig még csak a 10 éves alapkiadást tárgyaltuk itt a blogon, így ezzel a kóstolással mintegy átugorjuk az összes többi alapsori…

A Glenmorangie közel áll a szívemhez, mert amióta a whiskyvel, azon belül is a skót single maltokkal ismerkedek, már az elejétől fogva megfogott benne valami. Ezen a blogon érintettük eddig a 10 éves alapvetést, a portóis finiselésű Quinta Rubant és a Dr. Bill Lumsden komoly játszóterének számító…

A Speyside ezen lepárlójának whiskyje úgy hirdeti magát, hogy egy klasszikus speyside-i malt. Valóban ő lenne a régió archetípusának megtestesítője, vagy ezzel inkább arra utal, hogy karaktere jól belesimul a vidék whiskyjeiről alkotott képbe, miszerint a Speyside mindenképp gyümölcsös, illatos…

Az Edradour neve biztosan az, ami az átlag whiskyfogyasztó számára nem feltétlenül cseng ismerősen. A kapacitását nemrég megduplázó lepárló még így is a kicsik között említhető, hát még ha arra gondolunk, hogy egy ideig Skócia legkisebb lepárlójaként tartották számon. Ettől függetlenül whiskyje nem…

A karácsonyi sürgés-forgásban és persze nagy zabálásban nagy kontrasztok vannak. Hol rosszul vagyunk, hol pedig kedélyesen élvezzük a rokonok társaságát és csipegetjük a finom falatokat, kortyoljuk a - remélhetőleg - minőségi italokat is. Nem most terveztem a Springbank harmadik maltjáról írni, de…

Ardmore kóstolásunk utolsó tételéhez érkeztünk. A Douglas Laing családi független palackozó a legtöbbeknek a Big Peat, Scallywag és társairól lehet ismert - ezek és még 3 másik a Remarkable Regional Malts darabjai, amelyek a skót whiskyrégiókat, azok jellemző karakterét, ízvilágát hivatottak…

Független palackozók cuccait kóstolni mindig izgalmas. Nem is tudom, hol kezdjem, de mivel egy olyan palackozótól kóstolunk, akiktől még soha, ezért kezdem az elején. Bert Bruyneel több, mint 20 éve whiskyrajongó, azonban karrierét az ötödik generációs családi vállakozásukban kezdte. Egy 1994-ben…

A portóis finiselésű Ardmore után csak független palackozású változatokat fogunk kóstolni. Az első tétellel evezünk át az összehasonlító kóstolásra, amelyet a Bunnahabhain esetében tettem meg legutóbb (akkor az első körben főleg hivatalos palackozás túlsúllyal). A Douglas Laing Provenance szériája…

Portóis finiseléseket bemutató, arra kitekintő sorozatunk záróakkordja már átkötés egy újabb tematikus kóstolás felé. 4 Ardmore kiadást fogunk megkóstolni, amelyből 1 hivatalos, 3 független palackozás lesz. Ugyan nem azt kóstoltam elsőnek, amiről ez a poszt fog szólni, de mivel ez az egyetlen…