Korábban már beszámoltam az első hazai whiskyklub palackozásról, de nem lenne korrekt, ha nem írnék a másodikról, majd a harmadikról és az összes többiről, amivel valaha találkozom. Vagy mint ebben az esetben, a klubnak is tagja vagyok, amely válogatta és palackoztatta. 150. poszt a blogon, mi mással ünnepelném meg?
A másodikakra azt mondják, hogy ezüstérmesek, hogy nem emlékszik rájuk senki, stb. Nos, a sportban lehet, hogy így van, azonban a whiskypalackozásoknál nem gondolnám. Főleg, amikor magyar vonatkozású független palackozásokról beszélünk. A második ebben az esetben ismét az Asta Morris istállójától érkezik és a hazai whiskyklub, akinek készült, szintén a Budapest Whisky Társaság, akárcsak az első esetében. A hazai whiskyközösségben ellentmondásos véleményeket szült, de mi imádjuk - és nemcsak mi, hiszen több külföldi bártulajdonos, whiskykedvelő is méltatta. Ugyanis ez a palackozás a korábbival ellentétben egy single grain whiskyt takar a North British Distillerytől. 16 év érlelés, melynek végén ex-peated Caol Ila sherryhordóban kapott finiselést (AM058 - itt írtam róla korábban). Mondja bárki azt, hogy ez így nem csábító kombó! Jó jó, a single grain kategória sokszor lesajnált, de azért 15 év fölött tud mutatni dolgokat. Hadd ne mondjam, hogy nekem is és még több másik klubtársamnak egy 9 éves (!) Girvan is okozott már meglepetést - a jó értelemben.
Helyezzük el a North Britisht? A grain főzde a Lowland régióban található - bár grain esetében ennek talán nincs is jelentősége - kapacitása 72 millió liter évente. Érdekessége, hogy a Diageo és az Edrington együttesen birtokolja. A lepárlóból származó grain whisky olyan blendekhez is termel, mint a Cutty Sark, Famous Grouse, Chivas Regal, tehát jelentős szereplő.
Lássuk a whiskyt!
North British 2006 16yo Asta Morris for BPWT (52%)
Szín: sötét arany Illat: együtt érkezik a műanyag és az alkohol – a műanyag itt jó értelemben, a sherryhordós érlelés sajátos arcát mutatja. Virágföld, moha, pirított cukorral. Égett papírlap. Száraz gabona. Bőkezű vízzel már szelídül, tisztábban érezhető a műanyagos-fás profil és megkockáztatom, hogy a füstös hordó is. Gumi is.
Íz: elsőre nagyon alkoholos, de ha ezen túllendülünk, akkor gyönyörűen mutatkozik egy delikát füstösség, amit korábbi kóstolás során nem éreztem. Földes, vegetális. Papírlapok, hamu. Sajnos újra előjön a csípős alkoholosság, de ezért találták ki a vizet. Vízzel is megmarad, de jobban érezni itt is a műanyagot és a füstösséget. Túlzó gabonaízt én nem éreztem.
Várjuk a következőt, srácok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
