Az előző két bejegyzésben körüljártuk a főzdét és kóstoltunk hivatalos kiadásokat, amelyek során megfigyelhettük, milyen a Caol Ila, amikor "mederben van" és milyen a karaktere a jellemző füstösség nélkül. A hivatalos Caol Ila palackozások kóstolása megad egy alaphangot, főleg ha tőzegelt és tőzegmentes változatban is tudjuk kóstolni, ahogyan én is tettem. De mi a helyzet a független palackozók kínálatában megjelenő tételekkel? Az, hogy a Caol Ila itt is egészen szépen, konzisztensen muzsikál: szinte nem is lehet találni olyan független palackozást belőle, ami kifejezetten problémás lenne. Biztos, hogy létezik ilyen, ám én az újkori kiadásokból még nem találkoztam ilyennel.
Alább álljon öt független palackozású Caol Ila kóstolása. Ehhez még vegyünk hozzá egy 1980-as tételt és egy szélesebb képet kaphatunk Islay monstrumáról.
Caol Ila 2004 14yo Maltbarn (53,7%)
A felirat: sherry cask. A korából és a színéből ítélve refill? Single cask palackozás, így ne várjuk, hogy az egyenetlenségeket kisimították, a sarkokat levágták.
Szín: sötét arany Illat: természetesen a jól kivehető füst mellett bogyós gyümölcsök, érett mandarin, mentol…érdekes és összetett illat. Vegetális-sós side note, de még valami florális buké is felbukkan, a végén dohos pincés. Vízzel a komplexitás elhalványul, karmellizált cukor marad.
Íz: a jól ismert ropogós, citrusos füstösség érkezik meg elsőre, kellemes emlékek tolulnak fel, miszerint ez Caol Ila…karamellizált cukor, krémes, olajos textúra. Friss sonka, megperzselt fa, szerecsendió. Vízzel hamus-citromos, lecsengésében száraz növények.
Caol Ila 2009 9yo VanWees The Ultimate (Cask 317864) (59%)
Egyetlen refill butt tartalma került palackba a holland független palackozó és kereskedő jóvoltából, hordóerősségen.
Szín: világos arany Illat: a krétás-műanyagos profilra ráül egy erőteljes vaníliás édesség, vajas keksz, száraz szalma, fűrészpor. Az idő előrehaladtával mindez felerősödik. Vízzel megtartja a karaktert, „szerepben marad” de a füstösség jobban kijön.
Íz: virágpor, vanília, friss citrusok robbannak. Kesernyés méz, száraz széna íze, majd ezek után érkezik meg a hamu, füstölt tengeri ízek, osztriga, mész. Vízzel kesernyésebb, szárazabb.
Caol Ila 2009 11-12yo BB&R (Cask-part 318840) (58%)
Ez a kóstoló két szempontból is érdekes. Egyrészt a munkám során több single cask mintát kóstoltam, olyanokat is, amik végül nem a magyar piacra kerültek palackozásra. Egy ilyen minta a Berry Bros. készletéből származó Caol Ila, mely Hogshead egyik felét az olasz piacra dobták szét, a másik fele hordóban maradt. Ez utóbbit tudtam megízlelni. A másik érdekessége, hogy a korábban kóstolt VanWees palackozás után nem sokkal kerülhetett hordóba, ezer töltés sem választja el őket.
Szín: arany Illat: szép, édes tésztás boutbonhordós illatnak indult, aztán a levegőn elindult egyfajta off-note irányba, mintha érlelési hibás lenne. Végül visszatért a mederbe, egyértelműen hangsúlyos édes, friss citrus, vanília illat, friss szalma, vágott virág, oldószer. Vízzel szép, sima, egyértelmű friss citrusosság, mondhatni „textbook” illat.
Íz: száraz és krémes érzetek váltogatják egymást, de mellette grillezett hús, fűszeres gyümölcslekvár (persze mindezek mellett a ropogós, édes füst), papírlap. Vízzel száraz, és megit megjelenik ez a papírlap feeling, mintha valami újságot harapnék; mellette friss, ropogós citrus.
Ez hozta, amit kell, amit vártam, egy kis csavarral. Nem a legjobb, legegyértelműbb hordó, de nem is okozott csalódást.
Caol Ila 2011 8yo Asta Morris (Cask AM058) (d.2011 b.2019) (55,1%)
Full sherrys érlelésű Caol Ila, ráadásul ez is single cask. Az Asta Morris válogatásaiban még nem csalódtam az Islay-i monstrumot tekintve.
Szín: sötét rozsdavörös Illat (tisztán): első illatolásokra átható, erős, de egyben kellemes sherryhordós illat. Minőségi kakaó, kakaós tészta, bólégyümölcsök, csokoládés szilva, majd szén, olajos fa, dízelolaj, „vasút-szag”. Vízzel: odaégetett gyümölcszselé
Íz (tisztán): szilvás csokoládé, majd szenes füst, tanninosság, fáradt olaj, végig édes alapízen. Vízzel: kilapította, de ihatóbbá tette; jobban előjön a szájat összehúzó érzet; de továbbra is csokoládé, szén, olajos fa. Nagyon egyben van, nem esik szét így sem.
Lecsengése füstös, tanninos, kis alma is jelen van, hordó.
Caol Ila 2011 8yo Asta Morris for Whiskynet (Cask AM059) (59,4%)
Ehhez a palackozáshoz személyes emlékek is fűznek, hiszen az Asta Morris tulajdonosával, Bert Bruyneel-lel itt, Magyarországon, mi ketten beszéltük először, hogy legyen Asta Morris és Whiskynet közös palackozás, mégpedig kezdésnek egy Caol Ila. Ez aztán testet is öltött egy friss, ropogós fiatal párlat formájában. A szemfülesek kiszúrhatták, hogy a hordószámok egymást követik az előző whiskynél és ennél, ez azt jelenti, hogy az Asta Morris raktárában így követték egymást. Érdekesség.
Szín: arany Illat: Ropogós citrusosság, majd egyből beköszön a füst; faszénen grillezett fűszeres hús illata, narancshéj és a végén enyhe vanília.
Íz: Magával ragadó hordóerősség; az ízek harmonizálnak az illatokkal. Erősen fűszeres, majd hamus, legvégül citrusos.
Lecsengés: Tiszta, átható tőzegesség
Jól muzsikált a bourbonhordó és a magas alkoholfok, ezt a palackozást bátran ajánlom annak, aki még hozzá tud jutni.
Végezetül pedig álljon itt valami igazán extra. Az egyik legismertebb és legrégebben létező független palackozói széria, a Gordon&MacPhail Connoisseurs Choice. Jellegzetes címkéi már messziről felismerhetőek, sok legendás whisky fűződik ehhez a palackozáshoz és többen vagyunk, akik ezen sorozatban tudtunk először olyan whiskyt kóstolni, amely a 70-es vagy akár a 60-as évekből származik.
Ez a kis Caol Ila aukcióról érkezett és bár gyenge, 40% alkoholfokkal palackozták, érdekes betekintés, hogy milyen lehetett egy Caol Ila akkoriban - persze ez csak egy whisky, és ahogy egy fecske nem csinál nyarat, egy whiskyből ritkán lehet axiómákat felállítani.
Caol Ila 1980 Gordon&MacPhail Connoisseurs Choice (40%) - mini
Szín: borostyán Illat: a kibontás és kitöltés után műanyag, gyertyaviasz, majd ahogy levegőzik gépzsíros fém, lágy füst, mogyorókrém, majd száraz, hamus és megint édes. Blender pohárban kicsit leül, de áttöltve copitába megélénkül. Olajos fa, műanyag zacskó.
Íz: lágy és édes füst, ízben sokkal közelebbnek érzem egy mostani kiadáshoz, bár nem annyira medicinális és sós. Műhely, száraz, hamu, közben végig ott van egy lágy, vaníliás édesség a háttérben. A füst egyre intenzívebb lesz a levegőn és a kortyolás közben.
Egy régebbi OB 12 éves volt nyitva mellette, összehasonlításképpen.
Nem vészesek ezek a régi kiadású minik, jó áron elérhetőek aukción. Egy bárban sem lenne olcsóbb, ha 80-as évekből akarnál kóstolni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
