Azt gondolom, hogy mindenki tapasztalja valamilyen formában, hogy gyorsan telik az idő. Elmennek a hétvégék, a nyaralások. Felnőnek a gyerekek. Céges jubileumokat ünneplünk. Ha valaki mégsem tapasztalná az idő ilyen mértékű múlását – de követi a whiskyvilágot, ahogyan én is – akkor jó emlékeztető lehet a lepárlók whiskyjeinek korosodása, amit ha akarunk, ha nem, biztos, hogy észreveszünk. Az idő múlását sokszor szenvedve, fájdalmasan fogjuk fel, de a whiskynek jóbarátja az idő. Jó barátja például a 2013-ban indult Ardnamurchan Distillery esetében is, amelynek 2024-ben 10 éves kiadását köszönthettük a piacon.

Az Ardnamurchan az újkori skót lepárlók egyik legismertebb és nem túlzok, ha azt állítom, hogy legkedveltebb képviselője. Mögötte áll a patinás Adelphi független palackozó, így képeznek ők egységet. A nyugat-highlandi kissé nyersebb, marinális-füstös stílus jellemző rájuk, de mint az új lepárlók többsége, ők is szeretnek kísérletezni, vizsgálni, hogy párlatuk hogyan viselkedik különböző hordókban, valamint tőzegmentesen. Erről megjelenéseik is árulkodnak, hiszen az évek során változatosan, de mégsem a bőség zavarát ránkzúdítva tálalták ezeket. Sherry, unpeated Madeira, Rum, unpeated Sauternes megjelenések, hordóerős kiadások évente és persze a kedvelt Paul Launois Champagne-hordós, egyetlen extra-limitált szériájuk.

Ha egy whiskys közegben azt mondod, hogy Alex, Antonia, Connal, Graeme, Jenny és újabban Carl és hozzáteszed, hogy Ardnamurchan, akkor mindenki tudni fogja, hogy kikről van szó, egyből tud arcot kötni a nevekhez. Jobb esetben még hangot is. Az egyik, ha nem a legkedveltebb új lepárló képviselőjeként igazi hírességek ők, kívülről nézve álomszerű munkával. Ők azok, akiknek szinte az egész évük abból áll, hogy bemutassák a terméket a nagyközönségnek, hogy kitalálják az új kiadásokat, megalkossák az üzleti tervet, a marketinget. És hát ki ne akarna Ardnamurchant vagy legújabb Adelphi palackozásokat bemutatni ínyes közönségnek, világszerte? Hát mi az álommunka, ha nem ez? Innen, egyszerű otthonomból vágyakozva tekintek a Highland felé, régi terveim jutnak eszembe, amikor magamat láttam egy stillhouse-ban, egy félhomályos raktárban valinchcsal a kézben, vagy fent az irodában hordómintákat válogatva…így képzeltem. De aztán a sziget kinyújtotta a középső ujját, arra egy brit zászlót húzott és azt kiáltotta: Brexit!

Ma már csak a whiskyk kárpótolnak ezért az eltékozolt jövőért. De nem panaszkodom, hiszen ezt az Ardnamurchant is kortyolgathatom, egy egész deciliter jutott belőle, ajándékba. Még palackot sem kellett hozzá bontanom. Azt majd akkor fogok, ha lesz belőle kettő. Addig nézegetem a polcon a német allokációból érkezett üveget, amely egyelőre árván várja ikertestvéreit. Eggyel megrövidítettem őket. Nem baj, nagy ország, nagy whiskyközösséggel. Elfér. A hazai importőrnél hónapok óta várjuk a jubileumi palack (és még néhány tavalyi társa) felbukkanását.

Lássuk magát a whiskyt!

Az Ardnamurchan a 10 éves kiadás esetében is a nagyobb palackszám (16 746) mellett döntött, széles körben elérhetővé téve ezzel ezt a megjelenést is. Ezzel a megoldással az ára szintén a földön tudott maradni, 68-70 Euro környékén. Ez az a fajta politika, amelyet a többi új lepárlónak is követnie kellene a pár százas limitált megjelenések helyett, amelyek gyűjtőkhöz, flipperekhez, tehetősebb whiskykedvelőkhöz vándorolnak, csak egyvalakihez nem: az egyszerű fogyasztóhoz, a whiskykedvelőhöz. Hozzánk.

Ami a hordóvariációt illeti, az ex-bourbonhordók mellett (amelyek citrusos, vaníliás jegyeket adnak a párlatnak) ex-Paul Launois Champagne barrique hordók vannak a házasításban. Persze a bourbonhordó mellett mi más lenne a másik, mint az egyik legkedveltebb limitált kiadásukhoz is használt hordók.

(Emlékszem, én magát a Champagnet is kóstoltam, szerintem nem sokan vagyunk itthon ilyenek. Kis túlzással megittuk a brit allokáció felét egy este alatt. Szép volt.)

Minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy az Ardnamurchannak fontos hatása van a whiskys életemben, ebben a csodálatos 11 évben. Ahogy ez a posztból is látszik, sok a személyes érintettség. Nemcsak azért, mert a hazai importőr képviseletében jártam is a lepárlóban, hanem azért is, mert rajtuk keresztül találkozhattam Charles Macleannel, a whiskyíró legendával, aki egyébként segíti az Adelphi-Ardnamurchan megjelenéseket is. Na meg persze azért is, mert bár már nem dolgozom az importőrnek, a mai napig jó kapcsolatot ápolok a lepárló képviselőivel.

A lepárló tehát ki tud állítani egy jó minőségű 10 éves, korjelölt kiadást. Arról nincs hír, hogy az alapsorba emelik-e, viszont jó esélyt látok rá, hogy fog még belőle készülni. Sőt, a készleteket és a tudatos építkezést tekintve nem tartom elképzelhetetlennek, hogy látni fogunk 15 és majd 20 éves kiadásokat is.

Még többször 10 évet kívánok az Ardnamurchannak!