Miközben néhány vastagabb pénztárcájú whiskytársam éppen a Speyside vidékét rója, útbaejtve mai kóstolásunk tárgyát is, addig nekem három, nem kevésbé izgalmas minta jutott. De ne csüggedjünk – főleg magamnak mondom ezt, akinek mindig minden siker később jött össze az életben. A cél nem lehet más, mint újra Skócia! Na de addig is, Strathisla…
Komolyan sokszor elgondolkodom, hogy mi célt szolgál ez a sok kóstolgatás. Minden alkalommal tort ül a múlandóság: egyszeri és megismételhetetlen kortyok egyszeri és megismételhetetlen palackokból lesznek semmivé néhány óra alatt, az emlékük pedig beköltözik néhány agytekervény közé egy úgynevezett maltbankba, hogy majd pár hónap vagy év múlva előhúzzam, amikor kell. Ezek a tételek mondjuk pont abba a részbe költöznek, amikből szívesen húzok elő. Ritkán kóstolható malátawhisky ez, hiszen a termelés nagy része a Chivasba vándorol és az eddigi, széles körben elérhető 12 éves kiadással nemigen találkozunk már. Én már találkoztam, akkor így írtam róla. Azért nehéz a mai kóstolósort összevetni azzal a kiadással, mert abban több a sherryhordós érlelés.
Strathisla 1987/2006 19yo Gordon & MacPhail (40%)
Korábban egy 8 éves változatot kóstoltam már a Gordon & MacPhail műhelyéből, ami 70-es évek végi lepárlás lehetett. Most folytassuk a sort ugyanettől a palackozótól, de időben vagy 10 évet előreugorva, egészen a hazai rendszerváltás évei előttre, 1987-re. Sajnos az alkoholfok ugyancsak 40%, de illatban már többet mutat szerintem, mint korábban kóstolt 8 éves kistestvére.
Szín: sötét arany, óarany Illat: laza, száraz gyümölcsösség és gabonás illatvilág szövődik egymásba. Vannak itt kerti gyümölcsök – barack és egy kis egres – illetve méhviasz is felfedezhető. Ez nem az a lépesméz, amit a méhész a pult alól kínál neked, ez inkább az, ami már az asztalon van egy ideje és mindenki azt szagolgatja. Jön vanília is, de ehhez már kellett a levegőzés. Mogyoró (ehhez meg már a nehéztüzérség pohár) és gyönyörűszépen visszakúsznak az érett kerti gyümölcsök és valami elképesztően finom, minőségi vaníliarúd illata. Íz: itt is egy laza, könnyed malt(nak tűnik). Friss nektarin szeletek, kissé gabonás ízzel megtámogatva. Citrusok, keserűbb fajta méz, fehérbors. Egyáltalán nem érzem édesnek az összhatást. Kiss talán olajos is. Jönnek vissza a gabonás jegyek, bors, kardamom. Ne felejtsük el, hogy majdnem két évtizedről beszélünk a hordóban, itt már nincs kilógó jegy, vadhajtás, oda nem illő motívum.
Strathisla 1999/2013 14yo Gordon & MacPhail (43%)
Maradva a lepárló klasszikus palackozójánál, de több, mint 10 évet lépve előre az időben. Sajnos a hordóvariációt és a kiadott palackok mennyiségét itt sem tudjuk.
Szín: arany Illat: hosszabb levegőzés jutott ennek a maltnak. Ennek köszönhetően erőteljes vanília, krémes vaníliás sütemény, túlérett citrusok, a kerti gyümölcsök helyét pedig átveszik a tropikálisabb illatjegyek. Mangószörp, kaktuszfüge, de vannak itt vegetálisabb dolgok is, például grillezett zöldségek a háttérben. Édes virágillat is van, tátikavirág. Az erőteljes kerti virágok illata egyre jobban átszövi a whiskyt. Nem tudom, hogy 10 év alatt vajon ennyit változott-e anno a lepárló profilja (vagy a palackozó mit akart megmutatni a maltból, ugyanis a palackozási évek között hét van). De ez a 99-es tétel mindenképp karakteresebb. Poharat váltottam és…erdei gyümölcsök, majd újabb 20-30 perc elteltével trópusi bomba! Íz: a 43% nyilván nem fogja berúgni az ajtót, de egy kellemes, édes gyümölcsös tropikális ízvilág köszön be a pohárból, nagyon jó! Mangó, érett narancslé cukorral, a vegetális jegyek itt az aloe, menta formájában érkeznek, de van itt gabonásság is, ha odafigyelünk. Csokoládé. Komplex az ízvilág. Ízben van azért valami zavaró, kilógó alkoholosság, de lehet, hogy csak az intenzívebb aromák játszanak az érzékekkel.
Strathisla 2002/2020 17yo Hidden Spirits (52,4%)
Na amihez a másik két előző whiskynél komoly pohár kellett, az itt megvan a sima copitámban is. Erőteljesség, ez a szó. De hát elvégre ez egy hordóerős Strathisla, ilyen formában vagy csak a lepárlóban, vagy a Pernod Ricard saját kiadású single cask variációiban, vagy független palackozóknál tudjuk megkóstolni a Chivas szívmaltját.
Ez esetben egy olasz független palackozó van az asztalon, Hidden Spirits Whisky Company. Az olaszokban meg szoktunk bízni, hiszen már sok legendás palackozást tettek le az asztalra, de az új időkben is stabilan tudnak válogatni. A jegyzeteim szerint ettől a palackozótól még nem kóstoltam, szép kezdés lesz ez a speyside-i gyöngyszem.
1st fill bourbon, hordóerősen, single cask formában: a whisky teljes valójában.
Szín: óarany Illat: mint írtam, nagyon erőteljes illatok jönnek; omlós kelttészta nyersen, vajkaramella, grillezett ananász cukorral, mogyorófélék. Érezhető azért, hogy a hordó is dolgozott, nem is keveset. (Nyilván optimális időben palackozták le, de azért megnéztem volna még plusz 6-8 év után, hogy miként szelídül meg az újkori Strathisla a tölgyben.) Grillázsos-pörköltmogyorós oldala is van. Mogyorókrém. Vízzel jön elő aztán egy tropikálisabb-gyümölcsösebb vonal. Íz: erőteljes ízek robbannak be, tömény mogyorókrém, érett sárgadinnye, kis pezsgés a nyelven, pillecukor, vanília, majd bejön a határozottabb fás vonal is, ami aztán átveszi az uralmat. Valószínű aktív lehetett az a hordó. Vízzel no lám: amellett, hogy megjelenik az a gyümölcsösebb-tropikálisabb ízvilág, ami a fentebb kóstolt két whiskyben volt, bejön még egy kis égett fa is.
Milyen érdekes, ugyan ez az utolsó volt a legintenzívebb a három közül, de mégis erről tudok a legkevesebbet írni, ez tartotta meg a legjobban végig a profilját. Ez most nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, mindenesetre nem fogom megkóstolni abban a pohárban, nemcsak azért nem, mert hordóerős, hanem azért sem, mert bőven eléggé intenzív így is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
