A Benrinnes single maltját biztos vagyok benne, hogy a hétköznapi whiskykedvelő nem ismeri. Ez nem meglepő, ugyanis egyetlen elérhető szériapalackozása van, egy 15 éves kiadás a tulajdonos istálló, a Diageo híres Flora & Fauna sorozatában. Ezen kívül az évenként megjelenő Special Releases limitált szériájában bukkan fel időnként, illetve független palackozók kínálnak belőle gazdag választékot.
A Benrinnes karaktere a húsosabb, szulfurosabb single maltok közé tartozik, egy lapon szokták említeni a Dailuaine, a Cragganmore és a Mortlach párlataival. Kellően hűtött wormtub, azaz csőkígyós hűtési rendszere van, ami ma már ritkaságszámba megy a skót whisky világában is, régebben azonban ez volt az általános visszakondenzálási metódus. Ez a megoldás robosztusabb, húsosabb, kénesebb párlatot eredményez.
Az alábbi illusztréción (eredeti forrás: Rosebank Distillery) látható a wormtub szerkezete és hogy miként kapcsolódik a lepárlóüsthöz.
Ebben a sorban az egyetlen hivatalos kiadás mellett több független palackozású Benrinnest is fogunk kóstolni, változatos palackozóktól.
Benrinnes 15yo Flora & Fauna (2020-as palackozás) (43%)
Szín: sötét borostyán Illat: először nem is jelentkeznek a nehézkesebb jegyek, hanem egy kellemes gyümölcsösség lengi körül a whiskyt. Kávélikőr, aszalt pirosbogyós gyümölcsök – majd megérkeznek a nehezebb illatok is motorolaj, bőr formájában. Némi méz is van a háttérben. Egyáltalán nem kellemetlen, függetleneknél ennél komolyabb, robosztusabb formában is kóstoltammár. Íz: ízben sokkal többet mutat a karakteresebb oldalából, mint a gyümölcsösből (és mint illatban). Itt már jönnek a grillezett húsos, fűszeres, rumos jegyek, persze azért maradt egy kis édesség is. A szulfurosság nem zavaró, nem tolakodó, éppen csak mutatja magát. Egyre szárazabb a korty, megjelennek sherryhordós jegyek is, mint öreg vászon, öreg fa, műanyag.
Összességében egy remek bevezetés, az alacsony alkoholfok támogatóan hat, könnyen befogadhatóvá teszi a kezdők számára is a Benrinnes alapmatját.
Benrinnes 2010 10yo Blackadder Raw Cask (58,1%)
Egészen komoly ugrás lesz a hivatalos kiadású, 2005-ös lepárlású palack után. 5 évet ugrunk előre az időben és független palackozóra váltunk. A Blackadder Raw Cask szériája arról (is) nevezetes, hogy a whiskyket sokszor a hordó szedimentjeivel, apró üledékével együtt palackozzák le, így az üvegben kis fekete szemcséket láthatunk. Na meg természetes hordóerősség is dukál egy ilyen név mellé, így a párlatot tényleg naturális formájában tudjuk kóstolni.
Az érlelésről nincs információ, nem tudjuk, hogy milyen hordó volt, de a színből, illatból talán bourbon.
Szín: világos arany Illat: elsőre hagyományos bourbonhordós jegyek köszönnek vissza, vanília, citrusok, égett cukor, de itt inkább az égett irányba megyünk el utána. Kétszersült, pirítós. Van gyümölcsös jegy is, áfonya, sárgabarack, érett, édes narancs. Vízzel szulfuros, cementes, mészköves jegyek érkeznek, jó adag friss citrussal. Ez fel is erősödik, kifejezetten jót tesz neki a víz. Az üres pohárból kifejezetten szappan- és virágillat köszön vissza. Íz: a 60 közeli alkohol nem annyira rúg arcon, mint gondoltam, de ez nem baj, általában jó jel szokott lenni. Azonnal egy herbális karakter köszönt be, fűszerekkel megspékelve. Majd itt is a kétszersült, ezúttal édesgyökérrel kiegészülve. Fehérbors. Közben az alkohol is szépen megérkezik és hozza magával a fűszerek áradatát. Feketebors, tárkony. Vízzel is megmarad a herbális vonal, de mellé friss, égett fa, citrusok érkeznek.
Benrinnes 2011 10yo Adelphi (53,2%)
Évjáratban egyet ugrunk (2011) és hordót is váltunk, ugyanis az Adelphi 10 éves Benrinnes palackozása teljes időben első töltésű Oloroso sherryhordóban érlelődött, ami hogshead méretű volt, tehát nem a hagyományos, 500 literes butt.
Szín: sötét borostyán Illat: már az elején érezni, hogy ez édesebb, fűszeresebb sherrys érlelés. Barnacukor, virágméz, tea rúgja be az ajtót, de van itt még egészmogyoró, sőt, mogyorókrém is. Kávés, diós sütemény, édes fűszerek. Kenőmájas – ezzel megmutatja magát a húsos karakter is, amit véleményem szerint ez a palackozás, illetve érlelés elmaszkol. Vízzel műanyag, kétszersült, pörkölt maláta érezhető. Íz: itt is tettenérhető az édesebb vonal, cukrozott mogyoró, gesztenye, mellette maláta, aszalt áfonya, majd a sherrys érlelés fanyarsága, egres. Kell a víz hozzá, az alkohol jobban dolgozik. Így már jobban előjönnek a fanyarabb ízek: éretlen szilva, tanninosság, fűszeres grillezett hús. Kétszersült itt is, majd visszatérnek a zöldfűszeres, húsos jegyek.
Ebben az érlelésben inkább egy édes karaktert adott neki a sherryhordó, attól függetlenül, hogy alatta ott erőlködik egy nem édes, sőt, kifejezetten karakteres párlat. A korty vége és a lecsengés kifejezetten fűszeres.
Benrinnes 2016 5yo Best Whisky Market (57,2%)
Újabb ugrás az időben – 2016-os lepárlás – és korban is, ugyanis az eddig kóstoltak után ez egy fiatal kiadás. Friss, épphogy whisky Benrinnes, méghozzá egy első töltésű Oloroso sherry quarter cask érleléssel. A quarter cask a hogshead negyede, így egy kisméretű hordóról beszélünk, ami intenzív érlelést sejtet.
Szín: mélysötét borostyán Illat: nagyon intenzíven kezd, fekete tea, gyümölcstea illatokkal, amibe bele-belevillan egy szulfuros felhang. Karamellizált cukor, parfümös-florális megvillanások, de ezek nem dominánsak. Végül mégis egy édes-karamellizált-bólés ízelegy marad meg, ami szépen leül. Vízzel lédús meggy – csokoládé elegy; ugyan összeáll egy jellegzetes karakter, de érezhető, hogy még az útja elején van. Íz: a robosztus alkohol mellett az édes ízek veszik át az uralmat, méghozzá rágógumi, karamellizált cukor formájában – szépen hozza az illatban megjelent jegyeket. A korty második felében azért megjelenik némi szulfurosság, akárcsak a lecsengésben. Vízzel tea, édeskömény, kékszőlő, kakaó.
Ahhoz képest, hogy milyen fiatal, nagyon egyben van. Nem tudjuk, hogy hova kerültek még hasonló quarter caskok ebből a batchből, de érdekes lenne megkóstolni más palackozótól is a saját választását.
+1 a ráadás:
Benrinnes 2006 15yo Cadenhead’s (52,2%)
Teljes kört írunk le egy csavarral: a hivatalos kiadáshoz hasonlóan egy 15 éves palackozással zárunk, azonban ez a tétel közel 2 év utóérlelést kapott Manzanilla sherry hordóban. A Manzanilla egy száraz, fehér sherryfajta, amely a Fino-hoz hasonlóan élesztőréteg, azaz flor alatt érlelődik.
A palackozó a patinás Cadenhead’s, a széria a Sherry Cask.
Szín: sötét arany Illat: jóval letisztultabb, nyugodtabb illatot mutat, mint a sorban eddig kóstolt tételek. Ami először eszembe jutott, az első illatoláskor, az a szekrényben tartott zakók illata, tehát a szöveteké. Így ébreszt emlékeket a whisky. A párlat a Manzanilla finish miatt kapott egy kis olajos magos felhangot: diós sütemény, pekándió, zabkeksz. De van mellette mangó, méz, csokoládés kukoricapehely. Vízzel egészen érdekes, de csokis nápolyi, érett citrusok és a korábbiakból megismert parfümös-florális jegyek. Íz: szoktuk mondani, hogy a Benrinnes karaktere húsos, azonban a mai kóstolásoknál több whiskynél az édes íz dominált. Ennél sincs másképp: mangó, szilva, szerecsendió, juharszirup, mindez egy csipetnyi élesztős sóssággal megtámogatva. Vízzel már érkezik némi műanyagos, szulfuros jelleg. Úgy tűnik, hogy ez nagyon sokszor ott van, csak épp nem kerül a felszínre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
