A Budapest Whisky Társaság szokásos, változatos éves tematikájában sosem lehet előre tudni, hogy milyen különlegességeket fogunk kóstolni, vagy éppen már ismert maltokat újraértelmezni. 2024 januárjában a csinos kis highlandi főzde, az Edradour whiskykiadásai közé kalandoztunk el, különleges tételekkel. A csavar az volt a dologban, hogy az Edradour füstös változata, a Ballechin volt terítéken.
Az Edradour tényleg egy festői kis főzde a Highlanden és a Signatory Vintage független palackozó kezében tényleg szárnyalni tud. Már amennyire az évi 340 ezer literes kapacitással szárnyalni lehet. A főzde 2002-ben került a Pernod Ricardtól az ismert független palackozó kötelékébe és azóta ők gondozzák. A lepárlóban két-két lepárlóüst üzemel, amelyek hűtéséről worm tub gondoskodik (azaz csőkígyós hűtő) az egyébként gyümölcsös új párlatnak robosztusabb karaktert biztosítva ezzel. Az Edradour érlelése sherryhordókban tud kiteljesedni, míg a Ballechin, a füstös változat bourbonhordókban tudja szépen megmutatni magát, de persze van sokféle érlelés és finish a lepárlótól.
Az Edradour 10 éves alapkiadása kiváló iszogatós whisky, szerintem kezdők számára is befogadható.
A kóstolón öt Ballechin tételt kóstoltunk, melyek közül kettő hagyományosabb érlelésű, míg három valamilyen boroshordóban töltötte az életét. Egyik kiadás sem nagy palackszámban jelent meg.
Ballechin 15yo SBCS (Small Batch Cask Strength) (58,9%)
Kapásból egy hordóerős tétellel durrantjuk be az ízlelőbimbókat. A small batch széria a szokott módon azt jelenti, hogy több hordó vattingja, azaz házasítása. Itt most first fill bourbon- és 2nd fill oloroso sherryhordókról van szó.
Szín: sötét arany Illat: elsőre édeskés illat, a füstöt alig érezni még. Cseresznye, bőr, öreg láda, érett szőlő, öreg fa. Van benne egy kis vaníliás felhang is. Meglátjuk, hogy ez az ízben mennyire fog kijönni. Vízzel mutatja meg a füstös és kissé szulfuros oldalát. Íz: na itt jön be igazán a füstösség, hamus, gyümölcsös karakter, kanalas gyógyszer, a füst hullámokban. A hordóerősség kellemes, nem égeti szét az ember száját. Datolya. A korty végén fűszeresség (bors), érlelt sonka. Egészen megéheztem ettől a whiskytől, komolyan. Földesség. Csokoládét is felfedezek a háttérben. Vízzel magára marad a gabonás-füstös profil, egy kis vaníliával karöltve.
Kiváló kezdés ez a malt a sorban! Nem tolakodó, mégis ízletes; a hordóerősség nem ver földhöz, nagyon könnyen iható.
Ballechin 18yo Small Batch (50,9%)
Komoly korú kiadás következik másodiknak. A 18 éves Small Batch első szériája, 2004-es lepárlás és 2023-as palackozás. Az érlelés first fill és 2nd fill (azaz első- és másodtöltésű) bourbonhordó. Itt majd remélem, minden kiderül!
Szín: sötét arany Illat: ez igen – egy kis levegőzés után tömény vanília és a füst is elég szépen jön, annak ellenére, hogy egy 18 éves whiskyről beszélünk. Pörkölt maláta, fűrészpor. Később toffee és karamella. Vízzel átmegy gabonás, füstös irányba, de megmarad a vaníliás illat is. Íz: lágy és krémes textúra. Az első korty alapján abszolút tőzeges ízprofil, mellette szintén egy kis vanília, papírlap, gyógynövényes vonal (talán menta). Az alkoholt abszolút nem érezni. A további kortyoknál mélyebbre enged a vanília és a herbális él is ott van, zsálya, bazsalikom. Vízzel egészen malátás, gabonás lesz; selymesebb, kicsit oldschoolabb, a 80-as évek whiskyjeire emlékeztető módon.
Nem hozott nagy magasságokat, de szerintem ennek a kiadásnak nem is ez a feladata. Viszont hozott egy kellemes kóstolási élményt, szuper érlelés, még ennyi idősen is kitartó füstösség és lágyság együtt.
Ballechin 19yo Madeira cask matured (53,5%)
Rákanyarodunk a boroshordós érlelésekre. Igen, érlelésekre, ugyanis a sor utolsó három whiskyje mindegyik teljes időben az adott boroshordóban volt. Ez a tétel, a Madeirahordós kiadás 19 évet.
Szín: borostyán Illat: elképesztő már az első illatra is; szilvás-pisztáciás sütemény, édes virágillat, de egyben must, égetett cukor, krumplicukor, tejcsokoládé. Szuper komplex. Íz: az íze sem hazudtolja meg magát, szintén komplex, egymásra rétegződő aromákat hoz a kóstolás. Indul egy kis karamellával, marcipánnal, majd jön rá a füst, a szilva, a só, toffee és megintcsak a füst. Körbeöleli az alkohol és mint az előző kettő tételnél, itt sem uralkodik el rajta. Ehhez a malthoz nem került víz, mert annyira magával ragadott.
Hosszú idő óta az egyik legjobb Madeira érlelés, amit kóstolok (pláne, hogy főleg finishek jönnek szembe). Érdemes megvenni a palackot, ha esetleg valahol ráakad az ember, de 180 Euro körüli átlagára van, ami a poszt megírásának pillanatában kb. 72 000 forint.
Ballechin 19yo Small Batch (Manzanilla cask matured) (55%)
A Manzanilla egy száraz, fehér sherryfajta, ami a Finohoz hasonlóan élesztőréteg, azaz flor alatt érlelődik. Főleg virágos, mandulás, tésztás illata van, friss kortyérzete és lágy savassága. Mégis, a Manzanilla hordókban érlelt whiskyk kifejezetten mélyek tudnak lenni – mint például a következő, 19 éven át érlelt Ballechin.
Szín: sötét borostyán Illat: kezdetben széraz; mandula és datolya, de ez a levegőn kicsit tovatűnik. Melasz, meggy, cseresznye, marinális (sós) jegyek, dohány. A korty egyébként száraz, összehúzza a szájat, torkot, de itt nem a bort sejtem, hanem a hordót. A víz kicsit jobban kihozza a füstös oldalát. Íz: hozza a pirított cukor, grillezett, glazúrozott hús, ami kicsit odaégett, húz a szárazság itt is, bőr, dohány, medvecukor, datolya. Vízzel édes malátás jegyek is érkeznek, BBQ füstölt húsokkal karöltve.
Nekem egy kicsit elfogyott a levegőn a whisky, pedig ígéretesen indult.
Ballechin 17yo Small Batch (Burgundy cask matured) (53,5%)
Burgundi boroshordó. Ez mindig érdekes terep, hiszen lehet nagyon jó is, de eszméletlenül szét tudja vágni a whiskyt egy ilyen túltolt boroshordós érlelés.
Szín: mélysötét borostyán Illat: az első illatolásokra száraz, tanninos, szőlős illatokat érezni. Hosszú (20-30 perces) levegőzés olyannyira jót tesz neki, hogy édes, lekváros, gyümölcsös illatok erősödnek fel; szilva, mazsola, meggykompót, gyümölcsleves. Meggyes étcsoki. A füst csak gyengén, elhalóan érezhető. Vízzel csoki, keménycukor. Íz: a füst itt az ízben sem mutatkozik meg komolyabban, van viszont meggylekvár, tanninos szájösszehúzás, földesség, animális jegyek, dió, meggyes étcsoki is megmutatja magát. Vízzel jönnek a mogyoró, keserű mandula, papírlap, maláta aromák, egy kavargó utazást idézve elő a szájban.
Ha a kezdésre azt mondtam, hogy kiváló, akkor a lezárásra még inkább azt kell mondanom. Pedig nem vagyok nagy rajongója a túlzó vörösboros érleléseknek, de itt az a helyzet, hogy ez nem túlzó! Szerintem még pont elkapták, hogy ne legyen zavaró, bár ennyi időben boroshordóban érlelni biztosan rizikós.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
