2024 végén érkezett a hír, hogy a highlandi Glendronach egy korjelölés nélküli háromtagú sorozattal jelentkezik, The Master’s Anthology néven. A három whisky a lepárló profilját (profiljait?), esszenciáját igyekszik megjeleníteni, három különböző formában (bár szerintem erre az alapsor is alkalmas, leszámítva, hogy ott nincs füstös tétel).
Először is, nem kedvelem annyira a steril, kimért, tökéletesre csiszolt single malt kiadásokat, amiket főleg az OB, azaz a lepárlók hivatalos kiadásai között találunk. Bár tény, hogy a simára csiszolt üveggömbök magát a konzisztenciát jelentik. Nekem a Glendronach is egy ilyen üveggömb, bár a hivatalos, korjelölt kiadásait szeretem - úgy gondolom, hogy olyan maltok, amiket mindenkinek ismernie kell, aki whiskyket kóstol. Azonban vannak, voltak olyan palackozások, amik egy kicsit eltérnek az alapsori, már-már unalmas tökéletességtől és valami mást is kínálnak. Nem beszélve a single cask kiadásokról, ami persze teljesen más liga.
Ezek nyilván sok más lepárló esetében is igaz mondatok.
Nem tudom, hogy a Master’s Anthology is egy olyan sorozat lesz-e, ahol valami mást fogok megtapasztalni, mindenesetre érdeklődéssel állok előtte.
Három whisky, háromféle profil. Az egyes whiskyk jellemzőit magánál a kóstolásnál fogom kiemelni. A sorozat tagjainak palackmennyiségéről nincs információ, ahogyan arról sem találtam, hogy a hordók first fill, refill vagy ezek kombinációi voltak-e.
A kóstolás előtt mindhárom tétel jó sok levegőzést kapott – jó döntésnek bizonyult, ugyanis a kitöltéskor eléggé visszafogottak voltak.
Glendronach Ode to the Valley (46,2%)
Sherry és portóis hordók házasítása, a vibráló, gyümölcsös, florális nyári profilt, a sherryhordós érlelés jellemzőit hivatott megtestesíteni.
Szín: borostyán Illat: élénk pirosbogyós gyümölcsök, ribizli, áfonya, érett kékszilva, pirított cukor – nem mondanám komplexnek, Íz: szinte nem is érezni a kortyban az alkoholfokot ennyi levegőzés után. Érett, lédús vörösáfonya, kékáfonya, cseresznye, zöldfűszerekkel ízesített málnalekvár, almás sütemény. Kicsit ugyan egysíkú, de a levegőzéssel szépen megmutatkozó herbális-gyümölcsös gerinc.
Glendronach Ode to the Dark (50,8%)
Bár a leírások ezt teszik a harmadik helyre a mélyebb profilja és a magasabb alkoholfok miatt, én mégis másodiknak kóstolom. A sherry portói után kiváló ugrás a teljes időben PX sherryhordóban történő érlelés.
Szín: mélysötét borostyán, mahagóni Illat: mélyebb illatok, mint az elsőként kóstolt kiadásban. Tejeskávé, csokoládé, grillezett gyümölcsök, vaníliaöntet, karamellszirup, meggyszörp. Vízzel még azt mondom, hogy kellemesebb lesz és megmutatja a florális-parfümös oldalát is. Íz: az alkoholt itt sem érzem a levegőzés után (lehet, hogy már én szoktam hozzá az 50%-hoz?) - itt is a kávés, kakaós, gyümölcsös profil jön elő: karamellás latte, kakaó, meggyszörp, gránátalma szirup, mézes grillezett gyümölcsök, egy kis mogyoró. Vízzel inkább gyögynövényes profil, ez viszont egy érdekes vonulat benne.
Szép a PX érlelés – de persze még szebb lenne, ha idősebb lenne, komplexebb lenne. De most érjük be ennyivel, egyébként egy jó iszogatós, beszélgetős, nyáresti(!) sherrys whiskynek simán jó! Talán a legélvezhetőbb darabja a sorozatnak.
Glendronach Ode to the Embers (48,4%)
Mégiscsak jobb a füstöset a végén kóstolni – a vendégek már elmentek, csak magunk vagyunk a nyári éjszakában, a tábortűz már csak zsarátnok, gyenge füst szálldos, csend van, mi pedig élvezzük a whiskynket.
A Glendronachnak voltak füstös kiadásai, az elmúlt évekből a Peated Port kifejezetten tetszett (a füst és a portóihordó találkozása különösen kedves számomra).
Szín: borostyán Illat: kitöltéskor és első illatolásokkor is éreztem az enyhe füstösséget…de ennyi, levegőzés után sem mutat sokkal többet. A füst mellett még menta, grillázs, narancs, öreg dió. Vízzel is megőrzi a füstös profilt, kicsit talán előjön egy műanyagos jelleg. Íz: itt is érzékelhető a füstösség, mellette diós jegyek, áfonya, csokoládé talán; nedves hordó, pörkölt maláta aromái jönnek át. Vízzel lédúsabb, de fásabb lesz. Ennyi.
Verdikt: elájulva ugyan nem vagyok, de elégedett az igen. Az egész sorozatot egyfajta dolgozatnak, értekezésnek mondanám, ha tudományos nyelvre akarnám fordítani. Megmutatja a lepárló arcát az érlelések felől, valószínűleg fiatal párlatokkal a Dr. Rachel Barrie féle újkori Glendronach készletből (ezt ugye nem tudjuk, csak tippeljük – nehogy agresszív bloggerek és whiskykedvelők nekem essenek!). Plusz még egy észrevétel: a három palackozás színvilága megegyezik a hivatalos, korjelölt alapsor első három kiadásával (12,15,18).
De ez a nyáreste feeling, amit itt feljebb kreáltam, abszolút bejön. Mert ki mondta, hogy nyáron nem lehet whiskyzni?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
