2010 óta immár tizenharmadik alkalommal rendezték meg a hazai whisky (és párlat) közösség mindmáig egyetlen rendezvényét, a Budapest Whisky Show-t. A helyszín idén is a Millenáris B csarnoka (ami véleményem szerint továbbra is jobban áll ennek a rendezvénynek, mint a Corinthia, ahol amúgy is szűkösen fér már el a rendezvény, meg hát...az izzadságszagú, patinás hoteleket hagyjuk meg más rendezvényeknek, a whisky úgy legyen tradicionális, hogy közben modern is tud lenni. Mert hát a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása ugye). Ebben a posztban három újdonsággal fogok megemlékezni a rendezvényről, de előtte egy kis összefoglalás.
A legutóbbi Bar Show és Whisky Show eseményeken használt elektronikus kuponrendszer helyett visszatértek a papíralapú kuponok. Ez nyilván olcsóbb megoldás magának a rendezvénynek (kevesebbe kerül a karszalag, nem kell plusz díjakat fizetni a Tixának, stb), de nem korszerű. Persze a régi showlátogatók hozzászoktak a papírkuponokhoz és egyesek ezt részesítik előnyben. Mindkét oldal érveit meg lehet érteni, de én kívánom, hogy megérje a szervezőknek újra alkalmazni.
Idén nem volt Glenfarclas stand. A Whisky Show rendezvények örökös résztvevője, a WhiskyNet egyik, ha nem a legkorábbi partnere immár nem képviselteti magát külön standdal. A show történetének legütősebb masterclassát felvonultató lepárló a WhiskyNet pultra száműzte magát! Nem tudjuk, hogy emögött milyen indokok húzódnak, mindenesetre több, mint meglepő volt. Na de...hosszú évek óta újra volt viszont Springbank és Kilkerran stand és masterclass is, a hazai whiskyrajongók örömére (ami örömöt persze beárnyékolja az említett lepárlók palackjainak egyre nehezebb és körülményesebb hazai elérhetősége).
A standok száma tán csökkent valamelyest? Nem tudom (Tomatint sem láttam), de tegyük hozzá gyorsan, hogy érkeztek újak és nem is rossz külsővel. Nagyon szép volt a Neft vodka állomása, a Stauning is jól mutatott. A hazai forgalmazók kötelezően megjelentek a nagy márkákkal, bár ha jól láttam, idén nem volt pl. The Glenlivet. A Glenfiddich viszont önálló egységgel állt ki és masterclass előadást is tartott. A hazai piacon szinte láthatatlan Edrington ebben az évben a Highland Parkkal képviselte magát, ahol viszont vasárnapra elfogyott a 15 éves (mármint kóstoltatásra, mert az egyik koktélhoz kellett összetevőnek). Ezt nem is értem, egy ekkora rendezvényre miért nem lehet elég palackot szerezni. Volt viszont 21 éves, ezt pozitívumként értékeltem.
Ha már prémium párlatok és népszerűsítésük: hetek óta minden felületen az Unicum Trezor XO jön szembe és egy ilyen prémium rendezvényen nem lehet megkóstolni, holott lehet, hogy pont itt tudott volna új rajongókat szerezni a márka. Hova máshova férne be egy évtizedig érlelt Unicum, ha nem egy ilyen showra? Érthetetlen. Okl-oké, ez whisky show. Reméljük, legalább a jövő évi GoodSpirit Rum és Cocktail Showra marad belőle (vagy kijön egy új batch).
A WhiskyNet által gondozott márkáknál többségében volt legalább egy-egy újdonság. Én az Ardnamurchan/Adelphi standot vittem a szombati napon, ahol a frissen beérkezett Sauternes Cask kiadás már ki tudott kerülni a pultba és minden, mostanában elérhető Ardnamurchanból is lehetett kóstolni. A hazai közönség idegtépve várja, hogy itthon is kaphatóak legyenek a nemsokára érkező, történelmi jelentőségű 10 éves palackozással és a 2024-es Sherry Cask Release-zel együtt.
A Planteray standnál ismerős arcokba botlottam: Csiszer Levente márkanagykövet és bartender tolmácsolásával az új whiskynetes Planteray kiadásokból (is) kaptunk egy kis ízelítőt, de előkerültek más különlegességek is.
A food court ezúttal az egyik emeleti oldalon kapott helyet, ami annyiban talán jobb elkülönítés, hogy így a tavaly ott lévő rumos és gines standok nagyobb fókuszt tudnak kapni (mert azért ne felejtsük el, hogy a rendezvény csak nevében whisky, de valójában rumokat és gineket is tudunk kóstolni). A VIP terasz továbbra is a másik emeleti oldalon található, elkülönítve a többi standtól, hiszen ez a rész csak VIP belépővel látogatható. Nagy pozitívum volt (ezt több ember is megerősítette) hogy márkaképviselők random felmentek kóstoltatni a VIP részbe, ahol előadással fűszerezve töltögettek az érdeklődőknek. Ezt lent is lehetne követni, pl. a skót Whisky Fringe "Half time orange"-jéhez hasonlóan valami speckó palackozást szétlocsolni félidőben, de előadás nélkül.
Ebben az évben ennyi jutott hangulatból, a vasárnapomat elviszi a brand managerekkel, a klubtársakkal, volt kollegákkal és más whiskykedvelőkkel beszélgetés, érdemi kóstolásra alig marad idő. Ha lenne egy harmadik nap...akkor bizonyára nagyon elfáradnánk :D Még egy új whiskyklubbal is sikerült megismerkedni, méghozzá az életem öt legfontosabb magyar városa közül az egyikből, Gödöllőről.
De jöjjön három újdonság, amit a rendezvényen sikerült kóstolni (vagy onnan minta formájában elhozni). Ezzel állítok emléket az idei WS hétvégének!
Ardnamurchan Sauternes Cask Release 2024 (50%)
Az Ardnamurchan idei limitált kiadása egy 8 éves single malt, amely 5 és fél évet töltött ex-bourbon hordóban és további 30 hónapot Sauternes barrique hordókban. 100% unpeated Ardnamurchan párlat, 5990 darabos limitáció.
Szín: sötét arany Illat: elsőre, ami eszembe jutott, az az őszibarack nektár. Az az igazi, rostos, sűrű, házi baracklé. De van itt baracklekvár, méz, szőlőlé, édes gyümölcsök, pillecukor. Illatra az édesszájúak kedvence lesz. Vízzel szelídül ez az édesség és egy lágy, gyümölcsdzsemes, malátás profilra vált. Íz: nem hazudtolja meg magát, robosztus alátámasztás még így, unpeated verzióban is az Ardnamurchan párlattól (atlán túl sok is); banán, sárgabarack, de itt már bekúszik mellé egy kis nedves szalma, fiatal fa, szőlőmust. Vízzel hozza meg talán azt az édességet – igaz itt is lágyabb formában – mint amit az illat ígért.
Ittam már jópár Ardnamurchan kiadást, talán harmincat, negyvenet is, hivatalosakkal, függetlenekkel és hordómintákkal együtt. Nem mondom, hogy ez lesz a legkiemelkedőbb közülük – lehet, hogy a Sauternes finishekkel való furcsa viszonyom mondatja ezt – de egy egész palack elszopogatása után könnyen lehet, hogy változik a véleményem. Mindenesetre határozottan jobb, mint a Rum Cask Release.
The Hearach Oloroso Sherry First Fill Oloroso Cask Matured (46%)
A tavalyi Hearach debütálás mellé egy komoly masterclasst is kaptunk, ahol a házasítást alkotó hordótípusok érlelését külön-külön tudtuk megkóstolni hordóminta formájában. Érdekes volt, hiszen ilyenre nem sűrűn van lehetőségünk. Idén kijött az első sherryhordós érlelés is, hasonló dizájnnal és a beltartalomra utaló magenta vagy lila címkével.
Szín: világos borostyán, nem is annyira sherrys, mint amennyire számítottam rá Illat: visszafogott, nem hivalkodó sherryhordós érlelés, nem könyököl bele az arcodba. Narancs, szegfűszeg, aszalt vörösáfonya…a Harris maltok enyhén tőzegeltek elvileg, ami a sokadik illatolásra köszön csak vissza. Vízzel a malátás-tőzeges illatok maradnak. Íz: kifejezetten a téli fűszerek jutnak eszembe egy forralt borban: itt is narancs, szegfűszeg, na meg egy kis bors, aztán persze megérkeznek ismerős aromák, úgy mint aszalt gyümölcsök, málnalekvár és itt ízben az enyhe tőzegesség már jobban kijön, persze csak a sokadik korty után. Műanyagos, enyves aromák. Vízzel előtérbe kerül a tőzegesség, gabonával, mérsékelt pinceízzel megtámogatva.
Még csak nagyon kevés palackozást ismerünk a Harristől, ami talán annyiban nem baj, hogy nem okádják tele a piacot mindenféle single cask és ilyen-olyan limitált palackozásokkal, hanem (eddig) szépen sorban haladnak egy úton, ami kíváncsi vagyok, merre visz. Az irány szerintem ígéretes.
Kilkerran 8yo Single Cask Hungary (57,9%)
A posztban bemutatott három kóstolás közül ez a másik olyan kiadás, ami még nem kapható, csak a következő napokban, hetekben lesz elérhető. A campbeltowni Glengyle Distillery a huszadik születésnapja alkalmából néhány piacra (ha jól értettem, akkor a piacaik felére) 8 éves single cask palackozásokkal készül. Valami történhetett Campbeltownban, mert eddig a szokásos éves allokációkon kívül nem feltétlenül kényeztetett minket ilyesmivel a J&A Mitchell!
Elmondásuk szerint ez az eddigi legfüstösebb Kilkerran széria.
Szín: arany Illat: a kezdeti, copita poharas illatolás után áttöltöttem a komolyabb, „20-as évek blender pohara” típusú kóstolópohárba (ez egy olyan perverzió, amit nem lehet megunni). Az ismerős dohos, animális jegyek mellett méhviasz, vásznak, matricaragasztó, szalma, kelttészta. A beharangozott erőteljes füstösség meglepő módon nem jön, a normál Heavily Peated kiadásokat sokkal jobban annak éreztem. Persze jön füstösség, de nem brutális. Vízzel klasszikus, száraz, citrusos-malátás irányba megyünk el. Édes gabona. Jó sok idő utén mézes és lakkos jegyeket is sikerül előcsalogatni a pohárból. Íz: na, ha illatban nem jött a várt füstösség, ízben tökéletesen fog, megspékelve a hordóerősség minden előnyével. Édes füst, citrusok, fehérbors, só, fehércsoki – ezen a ponton kap egy kis vizet – innentől krémes, gabonás, de még mindig erőteljes tud maradni.
A kóstolás győzött meg igazán – a whiskyből pedig mindenképpen vásárolni fogok, hiszen a Kilkerran az egyetlen márka, amit gyűjtök, igaz ez a szélesebb körben elérhető kiadásokra korlátozódik. Vegyétek ti is, ha már ilyen finomságokkal kedveskedik a piacunknak a lepárló.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
