Akik voltak már sörfőzdelátogatáson és sörkóstolón, találkozhattak a sörhibák bemutatásával, merthogy elég sok van belőlük. A gyártók, sörfőzők ügyelnek rá, hogy hibás sör ne kerüljön ki a polcokra. Így van ez a whisky világában is, bár egy párlat esetében más érzékszervi tulajdonságok jellemeznek egy hibát, mert nyilván (részben) mások az eljárások is. Vannak persze olyan whiskyk, amik érlelése kevésbé sikerül jól és független palackozók esetében azért találkozhatunk ilyennel, de még azokat sem mondanánk ihatatlannak. De olyan esettel, hogy egy feltehető hordóhiba által befolyásolt whiskyt dobjanak piacra, nemigen találkozunk. Ez történt ugyanis az Adelphi esetében, amikor 2022-ben egy igen különleges Ardnamurchan palackozást adtak ki: ez volt az "Ardnagherkin".
A gherkin a savanyúuborkát jelenti (az USA-ban ezt inkább pickles néven hívják), amit mi magyarok is előszeretettel fogyasztunk. Innen már következtethetünk arra, hogy a szellemes szójátékkal elnevezett whiskynek valamilyen köze van az uborkához. Nos az történt, hogy az Ardnamurchan érlelőraktáraiban felfedezték, hogy ennek a hordónak bizony uborkaillata van, amikor felnyitották és valószínűleg mintázták. A whisky is hordozta ezt az aromakészletet, de ahelyett, hogy megszabadultak volna tőle, vagy felhasználták volna egy házasításhoz, úgy döntöttek, hogy kiadják. Ez persze házon belüli poénnak is elment, hiszen az Ardnamurchan lepárlója az Adelphi tulajdonában van. Egyetlen palackozásról volt szó csupán és 253 palacknyi mennyiség nem vágja földhöz a céget, másrészt a whiskygeekek kifejezetten szeretik az ilyen és ehhez hasonló őrültségeket. Az Ardnamurchannak és az Adelphinek márpedig sok geeky rajongója van és kellően őrültek is. Mármint a cég. Is.
A hordó egy ex-Glen Moray hordó volt (tehát olyan hordó, amiben korábban a Glen Moray whiskyje volt). Ennél többet nem tudunk róla, maximum azt, hogy kb. 177 liter whiskyt rejtett a hordó, 6 év érlelés után. Ebből visszaszámolva könnyen kiderül, hogy évi 2%-os veszteséggel számolva 200 literes hordóról van szó, tehát ASB-ről. Mivel ugye volt benne whisky, ezért refill hordó. De mi mehetett félre, hogy uborkaszaga- és íze van az italnak? Nos, a lehetséges okokat vizsgálgatva több dolog merül fel:
- egyrészt a hordó már a Glen Moray raktáraiban is korrumpálódhatott. Ez esetben viszont az Ardnamurchannál kiszúrták volna, amikor beérkezett és töltötték.
- Amennyiben az Ardnamurchannál az érlelés során történtek a kémiai reakciók, akkor felmerül, hogy az aznapi spirit run, amit valószínűleg több hordóba is töltöttek, miként viselkdett, fognak-e más hasonló hordót találni? Az tudvalevő, hogy akár két egymás mellett lévő hordó is tud különbözően viselkedni az érlelés során és itt ugye hosszú évekről beszélünk. A belekerült Ardnamurchan párlat füstös volt és tudjuk, hogy a new make is karakteresebb, mint a Glen Moray alappárlata.
Maga ez az érdekes aroma, ez a savanyú uborkára emlékeztető illat- és ízvilág valamilyen szulfuros hiba lehet, aminek köszönhetően valószínűleg nagyobb számban volt jelen valamilyen tiol (azaz merkaptán) vegyület a párlatban. A tiolok olyan molekulák, amelyekben az alkohol hidroxilcsoportja helyett tiolcsoport kapcsolódik a gyökhöz. A savanyú uborkaillat egyik okozója a merkaptoaceton (1-merkapto-2-propanon). Ezeknek az érzékelési küszöbe nagyon alacsony, már pár tíz nanogramm per liter jelenléte is érzékelhető az emberi orr számára. De merkaptánok felelősek különböző húsillatokért és sajtok illatáért is. Van, ahol a gázhoz adnak merkaptánt, hogy szivárgás esetén könnyen lehessen észlelni.
Maillard-reakció során is keletkezhetnek merkaptoketonok, szerves sejtalkotók bomlása során, de magas hőmérsékleten és valamilyen puffer jelenlétében.
Mindenesetre érdekes elgondolkodni rajta, hogy vajon mi okozhat ilyen érdekes változást és whiskyre nem jellemző aromák kialakulását - na persze az, hogy nem találkozunk vele, mert nem palackoznak le ilyen hibával whiskyt, még nem jelenti azt, hogy nincs nagyobb számban.
A lényeg a whisky, amit természetesen én is megkóstoltam. Mellé pedig egy másik Ardnamurchan kiadást, amelyik csak a nevében volt uborka: a Scotch Malt Whisky Society gondozásában megjelent 'Furtive Gherkin' fantázianéven kiadott, több hordó házasításából összehozott tételt.
ARDNAMURCHAN 2015 Adelphi (ARDNAGHERKIN) (59,9%)
Szín: arany Illat: hát igen. Hogyan definiáljunk egy egyértelműen félrement, de különleges érlelést? Rossz minőségű fehérbor, állott tészta, ecetes uborka, ragasztó, de alatta jól kivehető gabonás, túlérett gyümölcsös vonal. Vízzel kéksajt, ecetesség és édesség érezhető, megtámogatva egy kis büdös szájjal. Íz: érdekes módon itt már beköszön a lepárló karaktere, mintha enyhén füstös is lenne a whisky. Gyengéd tőzeg, dohánylevél, bőr, gépolaj, káposzta. Vízzel ez a tőzeges-gépolajos vonal erősödik fel és szinte teljesen eltűnik az ecetes uborkás íz – nem teljesen, de lényegesen redukálódik. Egy kellemesen fogyasztható enyhén tőzeges whisky válik belőle.
Merész, hiszen Whiskybase-n alig 82 az értékelése, de nekem mindenképpen egy különleges élményt jelent. Itthon pálinkaként, vagy bármely más országban az adott ország párlataként már lehet, hogy kiöntötték volna, de itt húztak egy merészet, és palackba került. Ezt szeretem a skót whiskyben és a független palackozásokban!
SMWS 149 Rare release (Ardnamurchan) – FURTIVE GHERKIN (Highland Whisky Festival 2024) (62,4%)
Egy hordóerős kiadás a SMWS-től, ebben az esetben azonban nem a korábbi Ardnagherkin release-t kapjuk vissza egy az egyben, hanem arra a vonalra maximum felülve, nyomokban hasonlóságot. Az mindenképp érdekes, hogy a lepárlási dátum mindkettőnél 2015, na de az uborkás illat az anno a hibás hordóból érkezett – itt viszont több 1st fill bourbonhordóval van dolgunk.
Szín: világos arany Illat: már az elején megcsap egy lapos, citrusos füstösség, ami átmegy édes, lágyan vaníliás illatokba, még több citrusba és vajas kekszbe. A füst, bár ott van végig, elhal a levegőn. Tengervíz algával és borssal. Vízzel: újra megjelenik a füstösség, nagyon lágyan, szinte csak az eloltott grillre emlékeztet. Íz: intenzív és húzós a hordóerősség, ez esetben 62 fölött járunk. Tömény vanília, keksz, némi borsosság, marinális sósság a nyelven, ami erősödik, ahogy az alkohol marja bele a húsba. Ennek bizony korábban kell a víz, mind illatban és ízben. Friss citrusok, olajos textúra, halkonzerv, sózott lazac.
Gherkin ide, gherkin oda, ez bizony nem uborka.
És ha már whisky-asszociációk: az idősebbek talán emlékeznek még a 90-es évekből egy politikai paródiaműsorra, aminek a címe Uborka volt...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.