Régi adósságot törlesztek magammal szemben, hiszen az ír kísérleti főzde termékeit már régóta meg akarom kóstolni. A múltkori oldschool kóstolás után most egészen új vizekre evezünk.
A craft lepárlók sikerén felbuzdulva, vagy talán épp azt ösztönözve, a skót, az ír és az amerikai whisk(e)y területén a befutott szereplők az innovációt és a kísérletezést tették a legfontosabb prioritássá. Bőséges eszközeik vannak, de ezek a főzdék túl nagyok az ilyen törekvésekhez. Vagy mégsem?
Vegyük például az ír Midleton Distillery-t, amely rekordméretű pot stilljeiről híres (na és persze itt készül a Jameson, a Green Spot, vagy a magyar piacon a whisky geekek körében kedvelt Redbreast is) – ha már újítás, minden új receptet többezer literes tételekben kellene kipróbálni. A Midleton Micro Distilleryt a cég kifejezetten a kísérletezés központjaként nyitotta meg. Ez lehetővé tette, hogy a fő termelőegységek befolyásolása nélkül foglalkozzanak az innovációval. A fő kérdés a „Mi lenne, ha?”. A whiskey-kísérletek megalkotásán egészen egyedülálló módon „mesterek és tanítványok” dolgoznak, azaz egy-egy adott pozícióban a whisky készítési folyamatában résztvevő szakemberek és tanítványaik.
A Method and Madness kísérleti mikrolepárlót 2015-ben hívta életre az Irish Distillers, a Pernod Ricard ír whiskey ága. Archívumukból közel 200 éves receptúrákhoz is hozzáférnek a szakemberek – már nem alkalmazott árpafajták, másfajta gabonák használata – a múltban az ír és a skót whisky világában sem volt idegen pl. a rozs, vagy a zab. De van itt hordós kísérletezés is bőven, amiről a lentebb kóstolt tételek is tanúskodnak.
Az első, érlelt kísérleti kiadás, a Rye and Malt 60 százalékban rozsot és 40 százalékban malátázott árpát tartalmazott és kétszeres lepárlással, bourbonhordókban érlelődött. Az errefelé nyilván atipikus cefre és a lepárló kézivezérlésű folyamatain többféle refluxaránnyal és lepárlási módszerrel kialakult párlat végül igazán egyedi whiskyt eredményezett.
A Midleton Micro Distillery kapacitása mindössze 50 000 liter évente, tehát valóban aprócska lepárlóról beszélünk. Az Irish Distillers számára azonban értéke messze túlmutat a termelési mennyiségen, mivel lehetővé teszi a számukra, hogy új dolgokat próbáljanak ki anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy a meglévő márkákra, vagy termelési folyamatra hatással lesznek. Nyilván van olyan kísérleti lepárló, ahol a végső cél az, hogy a felfedezett vagy kikísérletezett megoldások majd a „nagy testvérekben” is részben vagy egészben visszaköszönjenek, de a Method and Madness önálló márkaként is létezik, nem kis örömünkre.
Klasszikus tételeket kóstoltam, kettő single pot still és egy single malt került a poharakba. Lássuk!
Method and Madness Single Pot Still – Virgin Hungarian Oak finish (46%)
A sok Tokajis érlelés árnyékában szűz magyar tölgyfahordót nem sokat nevesítenek a címkén, legalábbis én nemigen találkoztam ilyennel. Legutóbb a skót Glenallachie rukkolt elő új zempléni tölgyhordós utóérleléssel, amelyet a 2023-as budapesti Whisky Show-n sikerült is megkóstolni. De az single malt volt, ez pedig single pot still – tehát malátázott és malátázatlan árpát egyaránt tartalmazó cefréből készült. 2018-as limitált kiadás.
Szín: arany Illat: elsőre rendkívül friss fás jegyekkel nyit, száraz, citrusos profillal, majd átfordul édes mézes sütemény, cukorszirup, törökméz, kis kakaó jön még. Vízzel faforgács, Íz: a friss fásság itt is az édességgel párosul, de itt már együtt érkezik, harsányan. Friss faáru, virágok, nugát, kevésbé édes cseresznye, medvecukor. Tropikális gyümölcsösséget és aszalt citrusokat is felfedezni benne. Kis víz kihozza az elnyomott friss fás jegyeket, amik eltűntek az édesebb karakter alatt.
Őszintén szólva kicsit féltem, hogy a friss tölgyes jegyek majd leuralják a párlatot – amit persze meg is tettek – de nem olyan módon, amire számítottam.
Method and Madness Single Pot Still – French Chestnut finish (46%)
Valakinek elsőre fel fog tűnni, de lesz aki átsiklik fölötte és később realizálja, hogy milyen hordóban történt itt az utóérlelés. A skót whiskyvel ellentétben – ahol kizárólag tölgyfa lehet az érlelésre használt hordozó – az íreknél nincs ilyen megkötés. Így lehetséges, hogy a kísérleti főzde ezen kiadása francia gesztenyefahordókban kapott plusz érlelést.
Szín: borostyán Illat: ha a magyar tölgyes single pot still kiadásnál megemlítettem, hogy virágok, akkor itt egyenesen virágcsokrok, sőt virágboltok vannak jelen. Gömbrágó, tuttifrutti ugranak be, amit a kóstolási kánon „sweet” meg „fruity” jelzőkkel ír le. Édesség, almáspite, friss ruhák (fresh laundry), menta, vegyes illatkarakter. Vízzel fahéj, kardamom, laza földesség, menta. Íz: nagyon, talán túlságosan is harsány, domináns fa karakter, sűrű, krémes melasz, keleti fűszerek, gyömbéres csokoládé. Vízzel sokat javul a helyzet, de azért azt mondom, hogy valahol örülök, hogy ritkán szoktak whiskyt másfajta hordóban finiselni. Egy virgin oak grain whisky ugrik be róla. Utóízben aztán kesernyésebb; kömény, fa.
Nem olyan rossz ez a gesztenyehordó, de inkább refill változatban kellene kipróbálni és először azt is csak finiselésre.
Method and Madness Single malt – French Limousin oak finish (46%)
A single pot still stílus mellett single malt és grain is készül a lepárlóban. Ezt a single malt kiadást bourbonhordókban érlelték, majd kapott egy kis utóérlelést francia tölgyben. A lepárló saját információja szerint 2002-es lepárlás, az adatbázisokban pedig 2017-es és 2018-as palackozásokat találni, ami azt jelenti, hogy a whisky legalább 14 éves. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem szeretném, hiszen a single malt palackozást még mindig lehet kapni (itthon is) és nincs információm arról, hogy akár az itthon kapható batch mikori. Egy biztos: klasszikus whiskyfajta és egy népszerű, főleg a Cognac érlelésénél használt tölgy találkozása.
Szín: arany Illat: édes és citrusos elsőre, törökméz, cukorszirup. Száraz gabonás karakter is van és egy kis vanília. Szivacs. Friss fa. Sokkal inkább emlékeztet egy könnyed, highlandi skót maltra. A víz is csak eltolja az illatot a fás-gabonás irányba. Íz: itt sokkal édesebb, malátásabb karakterrel van dolgunk. Florális, citrusos felütés, faforgács, gyümölcstea. A francia tölgy, ami gyaníthatóan szűzhordó volt (bár erre nincs utalás) itt jobban átjön, mármint a tölgyesség, fás karakter, ami később a korty végén át is fordul ebbe az irányba. Vízzel a gabonás vonal erősödik fel.
Összességében semmi különleges.
A kóstolás után bevallom, hogy a single pot still kiadások jobban ízlettek, noha a gesztenyefa hordó leuralta a párlatot, ahogy kell, de érdekes élmény volt. Külön örülök, hogy mindegyik palackozás 46% volt, és annak is, hogy egyáltalán eljutottak Magyarországra. Azt kell, hogy mondjam, hogy előkelő helyen debütáltak nálam, nemcsak azért, mert szeretem a kísérleti dolgokat – amiket mostanában amúgy is hanyagolok – hanem mert összességében azt kaptam, amire számítottam.
Komolyabban bele kell merészkedni az ír terepre, erre nemsokára néhány érdekesebb minta is alkalmat ad.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
