Brutális árakon futó aukciós palackok, prémium(ra árazott) alapsor, üvegdekaterek, művészi kollaborációk, James Bond…ez mind a The Macallan, az Edrington kötelékébe tartozó speyside-i lepárló. Na meg a sherryhordós érlelés, amelyet saját bevallásuk szerint magas fokon űznek. Évbúcsúztató Macallan megaposzt a blogon.
A The Macallan története hivatalosan 1824-ben (tehát éppen 200 éve) kezdődött - az 1823-ban létrehozott Excise Act utáni első licenszelt lepárlók között volt – azonban a birtokon állítólag már korábban is készítettek whiskyt. Az ikonikus Easter Elchies House 1700-ban épült, és John Grant of Elchies őrnagy nyári rezidenciájaként funkcionált. Később unokája értékesítette Findlater és Seafield grófjának és egészen az 1960-as évekig maradt a Seafield család tulajdonában. A Macallan első tulajdonosa (Alexander Reid) is tőlük bérelte a birtokot. A kezdetek kezdetén maga a lepárló nem volt sokkal több, mint egy farmépület. Aztán James Stuarthoz került, aki egyrészt újjáépítette, másrészt 1892-ben eladta a kor akkori egyik nagyágyújának, Roderick Kempnek, aki a Talisker eladása után vásárolta meg. Hozzá több fejlesztés is köthető: új malátatárolókat és malátázót építtetett és a lepárlót ellátó vízhálózatot is gatyába rázta.
A Macallan neve a gaél maghellan szóból ered - ez volt a környező vidék korábbi neve: a "magh" jelentése "termékeny föld", az "ellan" pedig Szent Fillan szerzetes nevére utal.
Easter Elchies House (Forrás: The Macallan)
Kemp 1909-ben meghal, veje veszi át az üzletet, majd miután ő is eltávozik az élők sorából, lánya lép a helyébe, azon kevés hölgyek táborát erősítve, akik skót lepárlókban vezető pozícióban voltak a 20. században. Valahol ők, a Kemp-család és majd az ő örököseik fektették le a Macallan sikerének az alapjait. Nagy ugrással 1996-ot írunk, amikor is a Highland Distillershez (ma Edrington) kerül a lepárló.
A ’The Distilleries of Great Britain and Ireland (James Eadie Ltd., 2022) 1924-ből származó írásában ez áll: „A néhai Mr. Kempet a whisky egyik legkifinomultabb ítészének tartották Skócia északi felében és az ő mottója az volt, hogy a legjobb hazai alapanyagot kell használni, hogy fenntartható legyen a Macallan magas színvonala, és ehhez a mottóhoz szigorúan ragaszkodott Mr. Stuart manager is, akit ő tanított ki, és akinek gyakorlatilag ez volt az élete a lepárlónál.”
A főzde folyamatosan fejlődött, a hajdani kis kétüstös farmépületből aztán öt (1954), majd hét lepárlóüsttel operáló, nagyobb kapacitású egység lett a majd másfél évszázad során. 1975-re már nem kevesebb, mint 21(!) üsttel működnek. Ma, a modern lepárlóépületükben 36 lepoárlóüst található, de ez a magasabb szám annak is köszönhető, hogy továbbra is kisméretű spirit stillekkel (párlatüstökkel) működnek, a kapacitásuk viszont 15 millió liter / év.
A Macallan új lepárlókomplexumának belső tere (Forrás: The Macallan)
A Macallan modern lepárlókomplexuma kívülről (Forrás: The Macallan)
Fontos megemlíteni, hogy mint a skót whisky általában, a Macallan is blendekhez termelt, single maltként a 20. század második felében részesítették előnyben a cégnél – ehhez nagyban hozzájárult a whisky 80-as évekbeli népszerűségcsökkenése is.
Alfred Barnard így ír róla 1887-ben (érdekesség, hogy látogatásakor a lepárló egy tulajdonban van a Glen Spey-jel): „Ez a régivágású ingatlan a Spey fölötti dombos területen található(…) 1824-ben alapították és a belső elrendezése hasonló a többi speyside-i lepárlóhoz. A whisky highland malt, és a termék, ahogyan a Glen Spey is, leginkább az angol piacra kerül. Az éves kihozatal kb. 40 000 gallon.” – (ez kb. 543 000 liternek felel meg). Fura, de többet nem ír a Macallanról ennél a pár sornál.
Azt gondolom nagy vállalás lenne megírni a főzde történetét, de ebben a posztban ezt nem is kell teljesíteni. Amúgy sem harapok nagyobbat, mint ami még lefér a torkomon.
A magasra árazott alapsorok mellett számtalan exkluzív kiadás, talán tényleg az egyetlen főzde, vagy kevés főzdék egyike, amely nevének hallatán ezek a mindenféle dekoratív Lalique dekanterek jutnak az eszembe. Mint például az alább látható, a Macallan hat alappillérét megtestesítő, ultraprémium széria.
Nem is tudom, hogy van-e még egy olyan lepárló, amely ennyire ollóval szabott, mérőszalaggal kimért luxust és precizitást közvetít, de fogalmazhatunk úgy is, hogy amelyiket ennyire jól összerakta a marketing department. Minden kiadása gondosan megtervezett, a címkéket különböző művészek, tervezők alkotják. A főzde nem is olyan régen, 2018-ban költözött be új helyére, a föld alá épített „hobbitfalvára”, a 140 millió fontból létrehozott modern komplexumba.
A Macallan a whisky és a fa - nincs finiselés, nincs áttöltés, nincs pancsolás. A malátawhisky és a sherryhordó van és erre büszkék is. Hordóik is a fent említett precizitás mentén készülnek: a sherryhordókhoz a fát is maguk választják, a helybeli (Jerez) Tevasa kádárműhellyel dolgoznak azon, hogy mennyi legyen a dongák szárításának ideje és módja, milyen sherry kerüljön bele, és így tovább.
Érlelődik a whisky - minden whiskynek a legfontosabb összetevője az idő (Forrás: The Macallan)
A Macallanhoz több árverési rekord is köthető, közöttük a legnagyobb összeg, amit italért valaha adtak: 2,7 millió dollár. Ez a rekord idén, 2023-ban született a Sotheby’s árverésén és nem meglepő, ugyanis a The Macallan 1926 Valerio Adami olasz festő által kreált címkével a világ egyik, ha nem a legkeresettebb, legritkább és legdrágább whiskyje. A whisky 60 évet pihent hordóban, és mindössze 40 palackkal készült belőle 1986-ban, amiket kizárólag a lepárló top ügyfeleinek szántak. Ebből 12 palack hordozza a Valerio Adami által tervezett címkéket és senki nem tudja, hogy ebből a 12-ből hány darab létezik még a világon. Egy biztos, ebből egy tartotta az aukciós rekordot (2019; 1,5 millió dollár), amit idén egy ugyanilyen palack döntött meg.
The Macallan 1926 (Forrás: The Macallan)
1926. Elhelyezted a dátumot? Csupán 8 évvel vagyunk az első világháború befejezése után, hat éve tart a szesztilalom Amerikában. Az első telefonhívás London és New York között. A nagymamám is még csak 9 éves volt! Magyar vonatkozásban talán az egyik legfontosabb esemény, hogy ebben az évben vezetik be a pengőt és bemutatják Kodály Zoltán Háry János című daljátékát.
A 12 palackból egyet állítólag már elfogyasztottak és egy pedig megsemmisült - mi sem mutatja jobban, hogy a whisky az állandóság és az elmúlás maga. 60 év egy pillanat alatt szertefoszlik, szolgálva ezzel egy magasabb jót.
A Macallan státusza és népszerűsége a befektetői piacon a hamisítványokat is magával hozta. Van pár érdekes írás, ami a felbukkant hamis Macallanokról szól, érdemes elolvasni.
És hogyan lett James Bond whiskyje? Valójában a Macallan a Skyfallban (2012) bukkan fel, a széria 50 éves évfordulóját ünnepelve egy 1962-es tétellel, és utána még egy részben kortyolgatja Daniel Craig. Én is azt hittem, hogy évtizedek óta, de nem. James Bond figurája mint tudjuk, skót. A titkosügynök szerepét először eljátszó színész, Sean Connery is skót. A whisky skót. Kiváló lehetőség volt egy James Bond tematikájú sort megjelentetni a 60. évfordulóra, hat különböző palackdesignnal.
A Macallan 1962 a Skyfall című mozifilmben (részlet a filmből)
A James Bond 60. évfordulójára kiadott sorozat
A főzde jelenlegi kínálata is megér egy-két bekezdést, de az elmúlt évek változásait kibogozni is igazi kihívás. Lássuk, melyek a most futó szériák:
Sherry Oak: európai tölgy sherry seasoned hordókban érlelődött maltok, 12, 18, 25 és 30 éves korral.
Double Cask: európai és amerikai tölgy sherryhordók házasításai, 12, 15, 18 és 30 éves formában.
Colour Collection: a travel retail szegmensbe szánt, korjelölt sor, a lepárló hat alappillére közül a természetes színt és a sherryhordókat helyezi a középpontba, 12, 15, 18, 21 és 30 éves whiskyk.
Rare Cask: a korábbi 1824 Series (Amber, Gold, Ruby, Sienna) sorból átalakulva a Ruby eképpen él tovább, döntően first fill amerikai és európai tölgy sherryhordók, kisszériás megjelenés (egy batch mindössze 50 hordó).
Estate: a lepárló saját maga által termesztett árpájából évente egyszer, egy hétig párolnak le. Az Estate szériában ez jelenik meg.
The M Collection: a Macallan hat alappillérét állítja a középpontba – természetes szín, hozzáértés, kis méretű lepárlóüstök, a birtok, kivételes minőségű tölgyhordók és a sherry. Nem mintha nem lett volna ennek a hat alapértéknek egy-egy önmagában is brutál drága árazású Lalique dekanteres, extra koros megtestesülése, még így, külön szériában is jelen van.
The Quest Collection: 2018-ban érkezett a hivatalos travel retail sor a régi helyett, benne négy NAS (korjelölés nélküli) whiskyvel.
Fine and Rare: ultra-prémium évjáratos palackozások egészen az említett 20-as évektől a 90-es évekig. Hasonló jellegű készlete és ilyen palackozásai talán csak a Glenfarclasnak vannak. Igaz, azokhoz olcsóbban hozzá lehet jutni, ha ezen a szinten is beszélhetünk olcsóról.
Kezdjük el kibogozni a kínálatban fellelhető 12 éves változatok nyomán a Macallan mai profilját! Vajon lesz közös elem, metszéspont ha úgy tetszik, valami nyom, amin el tudunk indulni?
The Macallan 12yo Double Cask (40%)
Tudom, persze, a név kötelez(ne), de igyekszem nem úgy kóstolni az egyik legalapabb Macallant, hogy ne támasszak túlzott várakozásokat.
Szín: világos borostyán
Illat: áthatóbb citrusillattal nyit és amit még szintén eszembejut, az a klasszik sherrys illatvilág, amit ezeknél a sherrys érlelésre épülő, és azt nagyon jól tudó lepárlók maltjainál érzek (Tamdhu, Glengoyne, Glenfarclas például). Tejkaramella, tejcsokoládé, dohos illat. Édes keksz.
Íz: mazsolás sütemény, püspökkenyér, tejeskávé, babérlevél. Komplexnek mutatja magát. Tejcsokoládé, talán még egy kis keleti fűszer, de aztán bejön egy viszonylag fura gabonás-alkoholos íz, ami átcsap a lecsengésbe is. Ami lecsengés aztán újra édes lesz.
Ha mondják is, hogy a Macallan a legjobb whiskyk közül való, az bizonyosan nem emiatt a palack miatt van, de azért befogadtam és eltettem.
The Macallan 12yo Triple Cask Matured (40%)
Anno volt egy Fine Oak néven megjelent széria, melynek a helyét a Triple Cask vette át
Szín: arany
Illat: korántsem olyan édes elsőre, mint a Double Cask kiadás…savanykás gyümölcsök, bbq fűszer, sárgadinnye, leégett faszén. Elsőre. Majd átfordul vaníliába. Kiadós, nyúlós, édes vaníliába, ami mellett hirtelen tűnik fel egy herbális él egy pillanatra.
Íz: klasszikus citrusos-fás-vegetális profillal nyit az első korty, itt is a dinnye, szerencsendió, friss fa, némi fehérbors. Lecsengésében lime.
Abszolút nem hagyott mély nyomot bennem, hamar lement. De végülis erre lenne való a whisky, hogy ízlelgessük, kortyolgassuk, a végén pedig lemenjen. Egy szottyadt téli estén is, mint ez a mai.
The Macallan 12yo Sherry Oak (40%)
A klasszikus alapvetés, a sherry oak Macallan legfiatalabb korjelölt verziója.
Szín: bronzbarna
Illat: borba áztatott kerti gyümölcsök, magazin papírlapok és édes fűszerek sorjáznak az első illatolási körben, majd
Íz: szerintem fanyarabban hozza a sherrys vonalat elsőre, mint mondjuk egy Glenfarclas vagy Glengoyne hasonló korral. Azért azt tudni kell, hogy a Macallan alappárlat sokkal nehezebb, mint az előbbiek, biztos ez is hatással van rá. Dió, aszalt szilva, datolya, majd megjön a gyümölcszselé, gabonásság. De persze szigorúan kimérve ezek is.
The Macallan 12yo Colour Collection (40%)
Főként amerikai tölgy sherryhordók, kiegészülve európaival.
Szín: világos borostyán
Illat: már mondtam volna, hogy „olyan, mintha”, de másképp hoz bizonyos jegyeket, amiket felfedeztem az alapsori 12 évesek között. Frissen fűrészelt fa, vaníliarúd, mintha a sherrynek nyoma sem lenne.
Íz: lágy és érett citrusokkal kezd, majd egy kis tejeskávé, szerecsendió – enyhe fűszeresség megbújik – meggyes csokoládé, majd jönnek a sherrys jegyek: fanyar gyümölcsök, aszalt áfonya, közben egy szórványos édes tölgyesség ott van a háttérben.
Lecsengésében étcsokis, kissé alkoholos.
Ezzel a kiadással vagyok úgy inkább, hogy egy jó iszogatós, ízlelgetős 12 éves – a Sherry Oak palackkal tenném egy kóstolásra.
The Macallan QUEST (40%)
A travel retail szegmensben kapható Quest collection névadó darabja. Tulajdonképpen itt sem történik más, minthogy a különböző tölgyfajtákból készült, bourbon és sherryhordókat egy bizonyos arányban vegyítik.
Szín: arany
Illat: itt az illat hoz egy kerti gyümölcsös-citrusos, lágy vaníliás vonalat, némi vajas keksszel kiegészülve. Szerintem akad itt még tejcsoki,
Íz: lássuk, tud-e még valamit mutatni egy NAS travel retail kiadás a végigkóstolt 12 éves kínálat után. Az íz fanyar kerti gyümölcsös: nektarin, fanyar piros alma. Szeretném mondani, hogy a sherryhordó itt jön ki jobban, de nem vagyok benne annyira biztos, hogy le is írjam. Szerecsendió, fehérbors viszont van, ezt le merem írni.
A hivatalos kiadások ötösfogatának végén kellemesen lágy lezárás volt ez a Quest kiadás. Azért az árért, amennyiért láttam, megéri Macallant kortyolgatni, noha az élmény nem lesz az, ami miatt Macallan a Macallan. Na ezt jól megmondtam, mintha tudnám:) Egy biztos: vár még öt minta, csupa izgalmas, single cask IB Macallan, „megfelelő” (értsd: nem 40-43%) alkoholfokon.
Soha rosszabb óévbúcsúztatást, Macallant kortyolgatva!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
