Aki már egy kicsit követte a munkásságomat, vagy whiskyzett velem, az tudja, hogy nagy rajongója vagyok az új lepárlók termékeinek, legyenek azok bármilyenek (a kulcs a megismerés). Azt pedig kifejezetten szeretem, ha egy új maltot többféle formában meg tudok kóstolni, ami az érlelést és az erősséget illeti. Első körben beérem a klasszikus hármassal, a bourbon-sherry-cask strength jellemzőkkel. A Skye-szigeti Torabhaig ebből kettőt teljesített, a Legacy és az Allt Gleann száraz, nyers füstössége után megérkezett a hordóerős verzió is.
Amikor annak idején megragadott a whisky világa, új lepárlók kezdtek el kinőni a földből. Ezek egyike volt a Torabhaig. Akkor még bele sem gondoltam, hogy ezeknek a whiskyjeit egyszer majd kóstolni fogom, márpedig az idő telik, a whisky érlelődik, előbb vagy utóbb a pohárba kerül.
Skye szigetén sok évtizedig csak a Talisker tartotta a frontot, amely főzde a Diageo istállójához tartozik. A Torabhaig a Marussia Beverages – Mossburn Distillers tulajdonosi kör érdekeltsége és 2018-ban kezdte meg működését, megszüntetve ezzel a Talisker egyeduralkodását a szigeten. A lepárló erősen füstös whiskyket készít a szélesebb piacra. Ők azt az utat választották, hogy a 2028-ban tervezett 10 éves Torabhaig kiadásig a The Legacy Series keretében újabb és újabb palackozások jelennek meg.
(Torabhaig Distillery; Kép forrása: Szabó Dániel)
Az első whisky egy 3 éves malt volt (2017 – The Legacy Series – The Inaugural Release), a folytatás az Allt Gleann névre hallgató, valamivel idősebb, a harmadik palackozás pedig ennek hordóerős változata (Allt Gleann Batch Strength). Az időközben megjelent Torabhaig klub (Peat Elite) single caskok nem tartoznak ehhez a felsoroláshoz, hiszen azokhoz amúgy is csak egy szűkebb réteg juthat hozzá. Amit viszont a klubmegjelenésekből kiolvashatunk, az a hordóhasználat, azaz, hogy milyen egyéb hordók (is) rejtőznek a főzde még friss, meszelt falai között. A bourbonhordón kívül persze, ugyanis a három eddigi, nagyközönségnek szánt megjelenés ilyen hordós érlelés volt.
A jövő - ebben az esetben most 2024 - egy újabb whiskyt hoz majd: Cnoc na Moine, amely ha minden igaz ex bourbon, oloroso és PX sherryhordós érlelés lesz, természetesen a megszokott füstösséggel (kezdeti ppm 78,4, végső ppm 19,7), Concerto árpavariánsból.
Lássuk az első három kiadást!
Torabhaig 2017 - The Legacy Series - The Inaugural Release (d.2017 b.2020-2021) (46%)
A debütáló malt, 100%-ban first fill bourbonhordó, a gabonában mért tőzegesség 55ppm.
Szín: világos szalmasárga Illat: száraz, tengervizes füstösség árad ki az első illatolásra, ami meglepő kiegyensúlyozottságot mutat a többi új malthoz képest, nem sejthető, hogy egy 3 éves whiskyvel van dolgunk. Érzem, ez tetszeni fog. A frissen facsart citromlé mellé édes kelttészta, meszelt fal, bors, húsleves társul, majd kisebb levegőzés után megindul a faszenes füst is.
Íz: wow! Ízben is milyen jól egyensúlyban van. Nem az Ardnamurchan vagy a Springbank ugrik be róla, hanem a Kilchoman. Édes-vajas keksz (shortbread), sós víz, majd száraz füst, citrom és hamu, kis húsosság köszön még be a végére.
Utóízében friss, krémes, zamatos.
Szerintem jól egyben van már most. Mondanám, hogy új kedvencem született, de várjunk még ezzel. Kár, hogy egy 32 ezer darabos release-t ilyen hamar elkapkodtak annak idején, de aki teheti, szerezzen be egyet.
Torabhaig Allt Gleann – The Legacy Series (46%)
Az első kiadás, a Legacy series nyitó tétele egy meglehetősen fiatal, ámde ígéretes, karcos kis füstös whisky volt. Az Allt Gleann ennek egy evolúciója, ahol néhány dolog változott az első kiadáshoz képest: például refill hordók is szerepelnek a batchben, például kétféle maláta, kétféle élesztő, a tőzegeltség egy kicsit nagyobb (kezdeti 77ppm, végső 17ppm).
Szín: fehérbor Illat: friss és új fa, fenolok, szulfur, avar, sós levegő, kerti virág, és még egy kis gyógynövény is van itt.
Íz: nagy ízrobbanást, harsány, fiatal tőzegességet vártam, de laposabb egy kicsit, mint az első Legacy. Mondjuk ez nem baj, kifinomultabb is. Azért egy 46% ne csípjen már. Vaníliás keksz, édes füst, pemetefű, kanalas gyógyszer, kömény, halványan zöldfűszerek.
Vizet egyáltalán nem kapott a malt, nem éreztem szükségesnek. A Caisteal Chamuis kiadások után ezzel azért több dolgom volt. Érdekes, hogy az első Legacynál érettebbnek tűnik, pedig korban nem választja el sok őket. Talán hónapokról, ha beszélünk, 2017-2018-as lepárlásokból áll össze, 2021-es palackozás, így maximum 4 éves a párlat.
Torabhaig Allt Gleann Batch Strength (61,1%)
Ez az Allt Gleann igazi „megszületése” – a Legacy szúróssága, az Allt Gleann simább megjelenése után feltesszük az i-re a pontot ezzel a kemény alkohollal érkező, naturális, igazi északnyugati malttal.
Szín: fehérbor
Illat: első illatolásra új vásznak, papírlapok, friss citrom, szalma, keserű vaníliás illat, egy kis élesztőt fedezek még fel a háttérben. Az alkoholfok és a füst meglepően nem tolakodik ki a pohárból. Vízzel jobban kibújik az édes füstösség.
Íz: lágy, krémes, ugyanakkor édeskés-száraz ízek tolulnak, megfelelően megtámasztva a hordóerősséggel. A füst is édeskés, gyümölcsös, medicinális jellegnek nyoma sincs. Édes tészta. A hordóerősség baromi jól integrálódik, nem bántó, inkább kellemes. Később érkezik meg egy kis kátrányos-fenolos jelleg. Vízzel amellett, hogy megmarad egy édes karakter, a füst felerősödik, égő, parázsló szalma.
A Batch Strength megfelelően hozta azt, amit vártam tőle és amit egyes beharangozások előre vetítettek. Ezek után kíváncsian várom a sherryhordós érlelést és esetlegesen annak a hordóerős változatát, mert az Allt Gleanntól búcsúzni fogunk.
(Képek forrása: Torabhaig Distillery és Szabó Dániel)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
