Nem véletlenül adtam a címet Star Wars-felütéssel, hiszen a Diageo hatalmas lepárlóját ezzel a névvel is illették, amikor megépült. Tény, hogy óriási méretéről és megjelenéséről a legkevésbé sem a romatikus, vidéki skót főzdék jutnak eszünkbe. Robosztus mivolta ellenére kapacitásában több társa is megelőzi: elviekben a Glenlivet és a Glenfiddich is húszmillió liter tiszta alkohol feletti mennyiséget tud, de még a Macallan is előtte végez a kapacitási rangsorban. Mivel eredeti célja a Diageo blendjeihez való termelés volt, nemigen számítottam single malt megjelenésre, inkább csak titkon reméltem.

A Roseisle megépítése már a kezdetektől fogva ellentmondásos volt. Sokan azt gondolták, hogy jó ürügy lesz majd a Diageonak, hogy bezárjon pár másik főzdét (innen a Halálcsillag elnevezés). Nem így lett, viszont a megnyitása 10% növekedést hozott az anyacég malt portfoliójába, azáltal, hogy kapásból kétféle stílusban képes párlatot előállítani: a könnyed Speyside-i mellett nehezebb, robosztusabbat is, de ha szükséges, a lepárló ennél többet is tudhat.

(Kép forrása: slowdrink.de)

Technológiai érdekesség, hogy a hét lepárlóüst-párból hat esetében réz és rozsamentes acél hőcserélőt is felszereltek, így amikor utóbbit használják, a kondenzálódó párlattól megvonva az utolsó lehetőséget a további rézzel való érintkezésre, nehezebb karakterű new make születik.

Számomra nem a Diageo Special Releases-be helyezés volt a lényeges ebben az esetben, hanem az, hogy egy újabb új lepárló termékét kóstolhatom. Valószínű, hogy rajtam kívül sokakat érdekelt a hatalmas speyside-i komplexum első kiadása. Vajon értelmezhető-e housestyle egy olyan ipari méretű főzde esetében, amely képes többféle párlatot előállítani? Én most nem ezt keresem, hanem csak megízlelem, hogy mire gondolt a költő, akarom mondani a whisky megalkotója, amikor megírta ezt az első verset a Roseisle kötetbe – ráadásul mindjárt egy 12 éves formában. Épp ezért emelem ki a kontextusból, azaz az ezévi Diageo sorból, így, magában. A többi kiadást valószínű nem fogom kóstolni (vagy nem az összeset), megvenni meg főleg nem.

A hordóhasználat first fill és refill bourbon, aminek különösen örülök, pláne, hogy a Special Releases megjelenéshez méltón hordóerősen érkezik. Nem maszkolja el semmi a párlatot, ha minden igaz, így, naturálisan tudjuk elsőre megkóstolni.

Jó, tetszik! A mostani ízlésemnek abszolút megfelelő, iszogatós malt (majd' 40 ezer forintos ára ellenére UPDATE: 55 ezer - az egyik hazai italkereskedés előbb kitette a terméket a webshopjába, mint ahogy készleten lett volna. Mindezt alacsony áron. Majd amikor készletre került, hogyhohgy nem 15 ezerrel drágább lett. Hát ilyen a hazai italszakma gyerekek. Fogyasztóvédelem likes this.) amit megbontanék és meg is fogok bontani, megosztani, amint megérkezik.