2021 nyarán, a pandémia kellős közepén sem lankadt a jó whiskyk megismerése iránti vágy és a skót kapcsolatoknak köszönhetően egy remek Glen Moray sort tudtunk kóstolni, különleges kiadásokkal. Mielőtt a whiskykre rátérnénk, nézzünk meg pár adatot a Glen Morayról!
A Glen Moray a Speyside régióban, Elgin városában található főzde. Lágy, gyümölcsös alappárlata könnyen iható. A főzde története sörfőzdeként kezdődött 1828-ban, majd 1897-től működik whiskylepárlóként az akkori új lepárlóépítési hullámba szépen illeszkedve, azonban 1910-ben bezárták. Tizenhárom évvel később új tulajdonosa lett (Macdonald & Muir), ezalatt, főleg a későbbi időkben a Glen Moray gyakorlatilag budget whiskyvé silányult. 2008 óta a francia La Martiniquaise tulajdonában van. A Label5 és Glen Turner blendek fő alkotórésze. A francia tulajdonos alatt is növekedett a kapacitás, három pár lepárlóüsttel rendelkeznek.
A Glen Moray alapsorainak része a Classic széria (korjelölés nélküli, különböző hordós utóérlelésekkel rendelkező maltok), a Heritage szériában korjelölt palackozások kaptak helyet, a Curiosity sorban limitált kiadású, érdekes érlelésekkel és finiselésekkel bíró whiskyk. A Warehouse 1 sorozat pedig a kísérletezésről szól, ezek már hordóerősségen kínálnak Glen Moray élményt.
Ez a session abból a szempontból is érdekes kísérlet volt, hogy a whiskyk egy részét eltettem későbbre és az a később pont 2023 lett. Vajon változott a párlat? Azt adja most is, amit akkor? Mindig jó visszatérni régebbi kóstolásokhoz, persze ez akkor a legjobb, ha egy bontott palack árválkodik a polcon, vagy a szekrényben, amihez rég nyúltunk. De érzésem szerint ez most működött ezekkel a mintákkal is.
Glen Moray betekintés, alább.
Glen Moray 16yo finished in Chenin Blanc casks (40%)
Ez a palackozás annyiban kivétel a többihez képest, hogy 80-as években lepárolt és a 90-es években palackozott whisky. Elöljáróban, összehasonlításképpen.
Szín: arany Illat: frissen facsart narancslé és narancshús, dobozos narancslé, must, grillezett gyümölcsök, citromos keksz, majd pirított cukor, levegőzés közben megérkezik a malátás aroma, a pácfűszerek.
Íz: az illatához képest valamivel édesebb, de az alacsony alkoholfok miatt több odafigyelést kíván. Édesített narancslé, vanília, amit érzek belőle, gabona, a háttérben pácolt hús és zöldségek talán, vegetális jegyek.
Ehhez (is) még visszatérünk egy második kóstolásra.
Második kóstolásra már azt kell, hogy mondjam, hogy ízlik. Nem azért, mert régi kiadás, hanem mert könnyen iható, hoz valami csavart is, ami egy boros finish, de nem tolakodóan (mondjuk 40%-nál nem tudom, hogyan tudna az lenni). Este egy ilyenből lemenne egy palack egy jó beszélgetéshez.
Glen Moray Warehouse 1, Tokaji finish, UK exclusive (d.2005, b.2021) (53,6%)
Szín: arany Illat: azonnal jönnek a kirobbanó, édes illatok: tejkaramella kocka, cukormassza, marcipán, vaníliás nápolyi, ostyalapok, majd a levegőn nyers és éretlen gyümölcsök, virágcsokor, poros padló.
Íz: friss, ropogós: sárgabarack, őszibarack, sőt, mézbe mártott őszibarack-szeletek, gyömbér, rebarbara cukormázzal; az ostyás íz érdekes módon megjelenik, de csak a felszín alatt, nem tolakodóan.
Vízzel citrusok, éretlen gyümölcsök és törökméz jön illatban, ízben is elhalványul az édesség és inkább citrusok és az alig érett zöld alma fanyarsága köszön vissza, viaszosságot hagyva a nyelven.
Ez megint egy érdekes Tokajis kísérlet, ami a magyar kiadásokhoz, vagy a Glenmorangie tokajisához képest egy harmadik és határozottan kellemes karaktert hoz, mindezt 50% alkoholfok fölött, ami a Tokaji finiseknél nem gyakori. Plusz érdekesség: a hordók, amikben a finiselés történt, 2014-ben készültek magyar tölgyből, 2018-tól kezdve volt bennük Aszú, majd késői szüretelésű tokaji bor, valószínűleg furmint. Következő érdekesség: a whiskyt 2005. október 7-én desztillálták, szinte napra pontosan 18 éve. Felnőtt azóta is egy korosztály.
Glen Moray Warehouse 1, Sauternes cask matured, UK exclusive (d.2006, b.2020) (59,6%)
Ez a whisky is a Warehouse 1 sorozat UK exkluzív tagja volt, teljes időben Sauternes hordós érleléssel. Merész!
Szín: sötét borostyán Illat: mintha egy komoly sherrys érlelést szagolnánk: diólikőr, kakaós tésztás meggyes sütemény, frissen bontott olajfesték, dohos pince. Nagyon határozott illat, de nem bántó, nem brutális – bár tény, hogy sauternest még nem éreztem ennyire erőteljesnek. Ez kérni fogja a vizet. Levegőzés közben kakaós nápolyi és kénes gyógyvíz.
Íz: brutális, az alkohol és az utóíz elválik. Erőteljesen hordós, tanninos, száraz, száj-összehúzó jegyek, mogyorókrém, pácolt hús, leégett gyufa, édes érlelt sonka, de ez utóbbi csak a háttérben. Édes csokiskeksz. Na jöjjön az a víz. Illatban így enged meg egy kis gyümölcsösséget, de ez is inkább a viaszos abrosz és a kénes gyógyvíz. Most már ízében is előjön ez a kénes gyógyvizes karakter, de azért vannak gyümölcsös ízek is: meggy és alig érett cseresznye. A végére újra megjelenik a szárazság és némi gyógynövénnyel köszön el.
Eddig ez volt az egyik legkarakteresebb megjelenése a Sauternes hordónak számomra. Eddig nem volt a kedvencem a Sauternes érlelés vagy finish, de ezentúl másképp nézek majd rá, jobban odafigyelek. Amikor megírom ezt a posztot, akkor másodszor kóstolom és még jobban az a véleményem, hogy ebből a Glen Moray sorból ez lesz a kedvencem.
Glen Moray 13yo Madeira Cask - Elgin Curiosity (d.2006, b.2020) (46,3%)
A Madeira érlelések meg finisek általában favoritok szoktak lenni, behízelgő, édes ízekkel támadnak, de nem mindegy, hogy mi volt az alappárlat alatta.
Szín: arany Illat: kókuszos csoki elsőre! Majd levegőzés után lágy szárú zöld növény szára, levele, nád, baracklekvár, odaégetett édes tészta, zabkeksz. Édes, de találkoztam már édesebb illatú madeira érleléssel is.
Íz: karakteres ízű méz, mézes tészta, fehérrum; ízben nem hozza azt az édességet, amit illatban. Zöldfűszerek, sütőtök, végig ilyen vegetális aromák, amik vízzel még jobban kijönnek; zöld húsú dinnye; a vége groteszk módon már-már gyümölcspárlatba hajló.
Érdekes whisky, nem kirobbanó, de iható, kellemes ízvilágú. Külön öröm ez az alkoholfok.
Glen Moray Rhum Agricole finish - Elgin Curiosity (b.2019) (46,3%)
Szintén az Elgin Curiosity projekt keretén belül palackozott kísérlet.
Szín: arany Illat: élesztő, kovász, kelttészta illatát érzem távolról, florális, virágporos illat, száraz levelek, fűszeres hús, barack; szúrós, száraz illatok, később megérkezik a száraz karamell is.
Íz: zöld növények, száraz fű, enyhe vaníliás érzet, szúrós, citrusos és száraz. Azért kóstoltam már ennél jobb rum finist is. Come on, mutass valamit! Agavé szörp, fehérrum.
Vízzel az illatban megjelennek az édesebb, gyümölcsösebb jegyek, amik az ízben is folytatódnak: baracklekvár formájában, azonban végig ott van mellette ez a „zöld”, vegetális ízvilág.
Jó, hogy ez maradt a végére, mert a katarzis már megvolt korábban. Ez levezetés, érdekes kísérlet, de semmi több nyomot nem hagyott bennem.
A Glen Moray kínálatából a sokszínű palackozások között mindenki megtalálhatja a magának valót, alapkiadásai viszonylag olcsón, 20, esetenként 10 ezer Ft alatt elérhetőek hazánkban. Cserébe viszont 40%-on kell maradnunk.
Képek és videók forrása: Szabó Dániel, The Whisky Exchange, The Dram Drone
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
