Ebben az évben tizenkettedik alkalommal rendezték meg a hazai whisky- (és párlatkultúra) legnagyobb eseményét, a Whisky Show Budapestet. Az elmúlt négy alkalommal (2018, 2019, 2021, 2022) belülről, a házigazda soraiból kísértem és dolgoztam végig az eseményt, ezúttal már csak alkalmi segítségként és újra vendégként voltam jelen a kétnapos, új helyszínre költözött rendezvényen.

A show az utóbbi egy-két évben már sok kritikát kapott a hazai, változatos tudásszintű whiskys közösségtől, hol jogosan, hol csak nem ismerve a háttérben megbújó részleteket. De kritikái minden ilyen eseménynek vannak, illetve fogalmazzunk úgy, hogy mindig lesznek kritikus hangok. Amikből persze tanulni is lehet.

Kezdjük a helyszínnel, ami idén az eddig jól megszokott Corinthia Hotel után a Millenáris, azaz annak a B csarnoka volt. Nem ismeretlen helyszín ez már a hazai italos rendezvényeknek: a szintén a WhiskyNet által gründolt Bar Show Budapestet és az új színfoltot, a Rum Show-t szintén ebben a komplexumban rendezték meg. Az új hely mindenképp jót tett: a kissé izzadságszagú Corinthiát érzésem szerint már kinőtte a rendezvény, és bár a patinás belső tér jól illeszkedett a show hangulatához, a Millenáris robosztus csarnoka egy légtérbe terelte az addig termek között bolyongó whiskyszerető népet. Kinézetében és hangulatában is jobban hasonlít így a külföldi showk miliőjéhez. Külön dícséretes, hogy ma már minden standot dekorációval látnak el, nemcsak egy-egy rollup árválkodik a kiállítók mögött. Ebben is sikerült felzárkóznunk a nyugat-európai hasonló programok színvonalához.

Ami a kínálatot illeti, a „nagyok” közül a Diageo a szokásos különálló Johnnie Walker stand mellett szeparált asztalt szentelt az idei Special Releases megjelenéseknek. A Pernod Ricard által fémjelzett Glenlivet stand nem szerepelt, az Edrington portfolió pedig kompletten hiányzott az idei show kínálatából. Az Idrinks most már jó ideje saját standokkal képviseli magát, illetve a hazai Premirum is színvonalas kiállítást hozott. A 100 éves Suntory úgyszintén jelen volt. A Yellowstone bourbon, a Jack Daniel’s / Woodford Reserve, a LMVH (Ardbeg & Glenmorangie) és a Remy Cointreau (Bruichladdich & Octomore, Rémy Martin) is külön állomáshellyel állt ki.

A házigazda WhiskyNet a saját, megszokott nagy standja mellett (ahol a külön kiállítóhellyel nem rendelkező márkákat is bemutatja) ismét jó válogatást rakott ki: a megszokott brandek mellett újak is feltűntek. Az Isle of Raasay saját standot kapott, illetve az Isle of Harris a gin mellett immár a nemrég megjelent The Hearach single malttal is képviselte magát. Érdekesség, hogy sok márka idén új, fiatal márkanagykövetekkel érkezett. Talán átkerült a fókusz a többi közép-európai ország whiskys rendezvényeire? A Loch Lomond / Glen Scotia képviseletében a korábbi években ideérkező nagykövet idén például Szófiában hostolta a márkát, szép számú közönség előtt. Meglátjuk, 2024 választ ad majd a kérdésre. Különleges színfolt volt, hogy az idei szortimentben nem kevesebb, mint három Tokaji hordós vonatkozású whisky is megjelent: a már-már szokásos Arran mellett a walesi Penderyn és a német St. Kilian is hozott egy-egy ilyen magyar érdekeltségű palackozást. Ami viszont a legnagyobb hazai dobás volt, az a WhiskyNet által palackozott magyar single malt, GoodSpirit Experiment néven.

Összességében a fent felsorolt hiányzók kivételével a jelentős, itthon kapható márkák ott voltak, kóstolhatók voltak, sok korábban megjelent újdonság is itt volt a show idejére.

A whiskyk mellett természetesen az egyéb párlatok is megjelentek: a Millenáris adottságai miatt azonban ezek egy felső szinten kaptak helyet, elválasztva így a whiskykínálattól. Aki nem a spiritek világát kívánta felfedezni, több helyen tudott remek koktélokat kóstolni. Ebből a WhiskyNet két standdal is kivette a részét: a GoodSpirit Bar földszinten található főhadiszállása mellett az emeleten a Bar Showról jól ismert Gin & Tonic felépítménynél is kielégíthették az érdeklődők a longdrinkek iránti vágyukat.

Sokan említették pozitívumként az elektronikus kuponrendszert, az ételudvart, a Monyo kitelepülést és a VIP terasz immár valóban minőségibb jellegű italkínálatát. Egyébként is elmozdultunk az elektronikus irányba, hiszen a kuponok mellett már maga a jegyértékesítés is a Tixa felületén valósult meg (beleértve a masterclassokat), illetve a shown több helyen kiállított QR kód segítette a látogatókat a kuponegyenlegük nyomonkövetésében, valamint a betétprogramként zajló kvízhez csatlakozásban.

A lényeg, hogy ebben az évben több pozitív, mint negatív kritikát hallottam és olvastam a rendezvénnyel kapcsolatban, ami mindenképp bizakodásra ad okot. Vajon 2024-ben tud-e erre még egy lapáttal rátenni az ország egyetlen whiskyközpontú, kétnapos ünnepe?

Egy biztos, meglátjuk. Én ott leszek!

A cikkben megjelent képek az eseményen készültek és a WhiskyNet tulajdonát képezik. További képeket ITT lehet megtekinteni.