Bezárt lepárlók whiskyjét kóstolni egyre inkább olyan privilégium lesz, amit csak szűkebb létszámú és vastag pénztárcájú whiskykedvelők engedhetnek meg maguknak. Vagy már most is olyan privilégium? Mert néha azért adódik esélyünk rá: egy-egy sorba beférnek, egy-egy szabad kóstolón felbukkannak, rendezvényen belefuthatunk (az európai whisky show-kon bőven lehet még ilyesmit kóstolni).
De hogy egy sor csak ilyen whiskyből álljon, arra is van lehetőségünk: megfelelő lepárlót kell választani:) A Budapest Whisky Társaság 2023 áprilisi tematikája a Caperdonich köré épült. Egy bezárt lepárló, amelynek egyes palackjaihoz euroezrek kifizetése nélkül is hozzá lehet jutni. Euroszázakban viszont már gondolkodhatunk.
A Caperdonich története 1898-ban kezdődik a speyside-i Rothes városában. A Glen Grant Distillery kapacitása csúcsán működik. Tulajdonosa, a harmadik generációs lepárlótulajdonos, James Grant. A főzde whiskyjére akkoriban hatalmas volt a kereslet, ezért döntött úgy Grant, hogy egy, az eredetivel megegyező lepárlót épít az út másik oldalán, hogy a növekvő igényeket ki tudja szolgálni. Az akkori adózási viszonyok miatt ebből a második egységből egy csövön kellett átvezetni a párlatot a régi főzdébe, és annak a spirit safe-jén keresztül kellett folynia. Ez a csővezeték mindössze három évig volt használatban, ugyanis a Glen Grant 2-t (így hívták) 1902-ben be kellett zárni. Ennek oka a pont ekkor tetőző Pattison crash, a skót whisky egyik legnagyobb összeomlása, amely nem ennek a posztnak lesz a témája.
1965-ben aztán, az akkor már több főzdét tulajdonló The Glenlivet Distillers Ltd. újraindítja a termelést. Az évtizedben beköszönő újabb whisky-boom – ezáltal már nem a Pattison crashhoz hasonló körülmények között – keresletet generált a Glen Grant maltjára, különösen Olaszországban, ahol a mai napig az egyik legnépszerűbb skót single malt. Az (újra)termelés olyannyira megindult, hogy 1967-ben már bővíteni kellett a főzdét. Ami már ekkor modern, korát megelőző felszereltséggel bírt: az egész termelési folyamatot olyan jól automatizálták, hogy két dolgozó is el tudta vinni. A lepárlóüstöket már gőzzel fűtötték, ami akkoriban úttörő volt, több évvel előztek meg más lepárlókat. A Caperdonich nevet azonban csak 1977-ben vette fel a desztilláló.
A kor akkori vezető italipari cége, a kanadai Seagram’s vásárolta fel a The Glenlivet Distillers Ltd.-t 1978-ban. Sok ilyen, nagy cég általi felvásárlást láttunk, látunk a skót whisky világában, némelyik pozitív változást hozva a whiskyk életében, mások viszont kedvezőtlen jövőt. A Caperdonich esetében ez utóbbi érvényesült, aminek nyilván több oka is volt.
A konglomerátum akkori blendjeihez használta a whiskyt, mint például Chivas Regal, Queen Anne, Passport. A végzete két évtized múlva érte el a lepárlót: a Seagram’s-tól a Pernod Ricardhoz került a Glen Grant és a Caperdonich, mely új tulajdonos 2002-ben bezárta. Végleg 2009-ben került pont a főzde életére: a Pernod a területet a neves skót lepárlóberendezés-gyártónak, a Forsyths-nak adta el, amely a szomszédban székelt és amely az ott található területen saját kapacitását bővítette, így az eredeti lepárló maradékát lerombolta.
A Caperdonichról sajnos semmilyen jogtiszta képet nem találtam, így be kell érnetek egy linkkel
Egyes bezáró lepárlók felszerelése új helyen folytatja tovább életét. Így történt ez a Caperdonich esetében is. Két pár lepárlóüstje közül az egyik Belgiumba került, a The Belgian Owl Distillerybe, a másik Skóciában maradt, korunk egyik új lowlandi főzdéjében, a Falkirk Distilleryben teljesít szolgálatot. Mindig jó látni, ha ilyen módon, de tovább tud folytatódni egy-egy régebbi főzde öröksége.
A Caperdonich whiskyje soha nem élvezte azt a reputációt, amit a Glen Grant, de azért vannak rajongói. A főzde végleges elvesztése sok whiskykedvelő számára simán észrevétlen tudott maradni. Még egy rövid hírt sem ért meg a helyi újságban.
A továbbadott felszerelés mellett mi magunk hogy máshogy tudnánk ápolni az örökséget, mint kóstolással?
1. Caperdonich 1992 20yo Cárn Mór Potstill Austria 20th Anniversary (60,5%)
Szín: arany Illat: első illatolásra karamellizált cukor, pörkölt maláta, szulfur. Kellő levegőzés után fantasztikus gyümölcsösséget kínál: őszibarack, érett citrom. Menthol. Széna. Égett papírlap.
Íz: kemény, határozott alkohollal robban be a gyümölcs. Sűrű, krémes. Baracklekvár, aszalt gyümölcsök, olvadt barnacukor, de jelen van a maláta, száraz gabonásság. A 60-as alkoholt szinte nem is érezni annyinak. Kap azért egy kis vizet: így jobban kidobja az édes-gabonás oldalát, a gyümölcsösség háttérbe szorul.
Erős kezdés a maga 60,5% alkoholjával, de mint írtam, alig érezni. A tőzegességet alig, a gyümölcsöket viszont határozottan mutató palackozás. Beszerzésre, kóstolásra erősen ajánlott.
2. Caperdonich 18yo OB (Batch CP/001) (48%)
Szín: sötét arany Illat: első illatolásra édeskés füst, parázsló széna, szegfűszeg, fahéj. A levegőzés meghagyja a fahéjillatot, mellé virágos, sós füstösség érkezik. Bőr, kis műanyag.
Íz: szinte mint egy középkorú Islay, vagy Ardmore. Hamu, kátrány, de mellette édes is; áfonya, kökény, sültalma, fűszerek a korty végére. Körte. Lecsengésében is a füstösség érvényesül inkább. Vegyszer, öreg fa.
Vizet egyáltalán nem kapott, teljes egészében élvezni akartam, amit ez a malt nyújt. Régóta bakancslistán volt, nem csalódtam. Mivel még emberi áron (150-170 Euro körül) beszerezhető, szerintem ne habozzon senki feltankolni.
3. Caperdonich 21yo OB (Batch CA/004) (48%)
Szín: sötét arany Illat: első illatolásra halovány füstösség mellett édes tészta, édes maláta, nehezen nyílik. Majd megjön a cukor, kerti virágok, virágpor. Friss citrusok.
Íz: mély, nehézkes ízvilág, ami csak lassan jön elő. Virágméz, vanília, cukorszirup, mögötte delikát füst, aszalt szilva, alkoholba áztatott gyümölcsök, tea, szerecsendió.
4. Caperdonich 1995 18yo Chieftain’s (Cask 95054/95057; b.2014) (48%)
Az Ian Macleod Distillers ’Chieftain’s’ sorozatából egy 18 éves, sherry hogshead érlelésű darab, két hordóból.
Szín: sötét arany Illat: növények levele, nyomtatott újság és magazinlapok, szintén nehezen adja magát, hagyjuk levegőzni. Mogyoró, dohány, narancs a jutalmunk. Fűszerek, érett citrusok, a sherrys érlelés adta nyomdafesték, műanyag mellett.
Íz: papírlap, aszalt gyümölcsök és hopp…megjelenik a füst is a háttérben, mutatja magát; bors, fűszerek, kinin. Azt mondom kapjon egy kis vizet és jól döntöttem: fűszerek, bors és tölgyfa.
Komplikált whisky, talán a legnehezebben és leglassabban érthető meg a négy közül. Semmiképpen se ezt vegyétek, ha kirobbanó ízélményre vágytok a lepárlótól, viszont kellően elgondolkodtató.
Ez ismét egy kiváló válogatás volt a klub részéről, a konkrét tételekért a dícséret szintén egyik klubtársunkat illeti, aki saját gyűjteményéből bocsátotta rendelkezésünkre őket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
