Izgatottan vártam a klub e havi tematikus kóstolójának anyagát, nemcsak azért, mert több, mint 6 hónapja nem találkoztam a klubtársaimmal személyesen, hanem azért is, mert a klub egyik alelnökének értő tolmácsolásában hallhattuk, aki a lepárló nagy kedvelője. Többször járt már náluk és személyes tapasztalatokat is megosztott velünk utazásairól, kóstolásairól.
A sor öt tételből állt, mindegyiket vakon kóstolta a társaság. Én sajnos a helyszínen nem tudtam végigmenni a whiskyken, viszont utána később egymagam, nyugodtan leülve, szintén lekóstoltam.
A Glengoyne hivatalosan a Highland régióhoz tartozik, azonban a Lowland-Highland választóvonalán helyezkedik el, tehát egészen délen található. Skócia egyik, ha nem a legszebb elhelyezkedésű lepárlója, hangulatos, erdős részen egy völgyben áll. A főzde filozófiája a lassúság, az idő kihasználása, ami hosszú fermentációban és extrém lassú lepárlási folyamatban nyilvánul meg. Szlogenjük is ez: Unhurried since 1833. Gyümölcsös, gyengéd new make-je ettől függetlneül kellő súllyal rendelkezik ahhoz, hogy jól működjön a lepárló által preferált sherryhordókkal.
A főzde az Ian Macleod Distillers istállójába tartozik highlandi társával, a szintén sherryhordós érlelésű Tamdhuval, ami azonban volumenben túlhaladja déli partnerét. 1833 óta létezik a lepárló, mely a 19. században kettő tulajdonosváltást ért meg. Nem is így hívták korábban: a hely Burnfoot névre hallgatott, melyet harmadik tulajdonosa, a Lang Bros blender família változtatott Glen Guin-ra, ami később anglicizálódott Glengoyne-ra. A Glengoyne is, ahogy sok más skót lepárló whiskyje blendekbe vándorolt, azonban önálló single maltként már a mostani tulajdonos irányítása alatt tudott kiteljesedni – noha ezt már az előző tulajdonos, az Edrington kezdte el.
A Glengoyne alapvetően egy sherryhordós érlelésű malt, de a raktárakban bourbonhordós érlelések és egyéb, más hordós próbálkozások is vannak. Egyaránt használnak amerikai és európai tölgy hordókat, melyek first fill és refill állapotban is érlelnek Glengoyne párlatot. A főzde most kapható, egyébként nagyrészt korjelölt alapsora vegyesen bourbon- és sherryhordós érlelések házasítása, a 21 éves korú malt és az ennél idősebbek viszont már 100%-ban sherryhordós érlelésekből állnak össze.
Azon lehet vitatkozni, hogy a jelenkori Glengoyne alapsor eleje mit tud nyújtani a vájtfülű whiskykedvelőknek, de ezen a kóstolón nem ilyen tételek szerepeltek. Lássuk alább, hogy mik! Az öt whiskyből négy 50% fölött volt abv-ben, pazar élményt ígér a sor.
1. Glengoyne 10yo First Fill Edition (Travel Exclusive) 46%
A Glengoyne jelenlegi, 10 éves alapsori kiadása finoman szólva sem győzött meg minket, így őszinte öröm volt 46%-on kóstolni egy hasonló – főként bourbonhordós, de sherryhordós érlelésekkel kiegészített, „balanszolt”, a duty free üzletek piacára kidobott kiadást.
Szín: arany Illat: friss pörkölt maláta, törökméz, csíkos cukorkaboltos nyalóka, mandarin. A gabonás profil nagyon előtérben van, friss. Karamell érkezik még később. A víz kidomborítja a citrust, és florális jegyeket is hoz.
Íz: friss mandarin, grapefruit, malátásság, alapvtően egy nagyon ropogós párlatról van szó. Lédús citrusosság. Nem akar sokat mondani, inkább egy bevésés a füzetbe, hogy lám, ilyen is tudok lenni fiatalon. Még több citrus a következő kortyokra. Vízzel megérkezünk a 40%-ra fokolt alapsori maltokhoz, lefojtott citrusok, alig fellelhető ízek.
2. Glengoyne 12yo Cask Strength – 100 proof (57,2%)
Sorban a második tétel kapásból egy hordóerős. A kétezres évek első évtizedének közepéről származik ez a 12 éves, 100 proof megjelölésű palackozás. Ma simán „Cask Strength” néven fut a Glengoyne hasonló palackozása és általában évente jön ki belőle újabb adag.
Ez a kóstolt tétel American Oak érlelés – nem derül ki, hogy milyen arányban – de itt is valószínű, hogy a bourbon dominál.
Szín: borostyán Illat: régies stílusú whiskykre jellemző maláta és öreg fa, mogyoró, magkeverék, bőr, dohány. régi parfüm. Vízzel gumi, égetett tölgy és mgyorós csoki.
Íz: édes maláta, fehérbors, de mellette ott van a tölgy, cseresznye, csokoládéforgács, vanília és kávé is. Majd öreg fa. Vízzel egy erőteljes, pörkölt malátás vonalat dob ki.
3. Glengoyne Scottish Oak Wood Finish – Batch A (b.2002) (53,5%)
Megyünk vissza az időben – a harmadik tétel egy igen különleges darab. Egyrészt 16 éves, ami a 2002-es palackozást figyelembe véve 1986-os lepárlást jelent, másrészt egy ritkább tölgyfajta, a skót tölgy fájából készült hordóban kapott utóérlelést. Ez a tölgy manapság is reneszánszát éli, időről időre felbukkan (lásd GlenAllachie).
Szín: világos borostyán Illat: már elsőre szembetűnő a fa jelenléte. Édes citrusok, florális kavalkád, fenyőgyanta. Régi deszkák, maláta, cement. Vízzel szinte új fa, édes maláta.
Íz: egzotikus fűszerek – szegfűszeg, kardamom - felé megyünk, amellett, hogy a fa is folyamatosan jelen van a felszínen. Megérezni az alkoholfokot is, delikát sherrys édesség mutatkozik még. Kávés csokoládé, kávészemek. Vízzel ízben is átmegyünk egy édes malátás vonalra, nagyon tetszetős.
Különleges élmény volt a kóstolása, de igazán akkor lenne értelmezhető, ha más, hasonló évekből származó Glengoyne-okkal tudnám összekóstolni. Önmagában a skót tölgyet sem tudom, hogy mai utóérlelésekben hogy néz ki, itt mindenesetre megadta azt a tölgyes jelleget, amire számítottam.
4. Glengoyne 12yo Single Cask (Cask 2606) (58,2%)
A sor mondhatni királynője, single cask Glengoyne-t még sosem kóstoltam, de már nagyon rég várom. Próbálok nem elfogult lenni, de tudtam, hogy lesz egy single cask is a sorban. Miért ne lenne? Mindössze 10 évvel járunk a harmadikként kóstolt Scottish oak finish után, ami a lepárlás idejét illeti. A hordó refill sherry.
Szín: óarany Illat: édes felütéssel kezd, ami hamar átmegy a mogyoró, mandula, öreg gumi felé. Levegőzik persze, őszibarack, mangó, illatos szappan az eredménye. Friss narancs, menta, és itt azért érezni azt is, hogy magas abv-vel van dolgunk. A víz kiemeli az érett citrusokat.
Íz: kirobbanó formában, egész szájat betöltő citrusosság – narancs és mandarin, fűszerek, tölgyfa, de érdekes módon a lecsengése nem ilyen intenzív. De citrusos az is. Ahogyan vízzel is – itt már átmegy friss citrusosságba, lecsengésében pörkölt maláta, mazsola.
5. Glengoyne Teapot Dram Batch 009 (58,9%)
Magának a whiskynek, jobban mondva a sorozatnak (Teapot Dram) a sztorija is megérne egy posztot. Most röviden annyi, hogy a Teapot Dram egy régi szokásnak állít emléket: anno a lepárló dolgozóinak napi három alkalommal járt egy-egy dram whisky, méghozzá egy réz teáskannából – innen a név. Ez már a kilencedik kiadás, egészen friss, 2023-as palackozás. First fill amerikai és európai tölgy sherryhordók. A Teapot Dram kiadást hivatalosan csak a lepárlóban lehet kapni.
Szín: borostyán, vörösrézzel Illat: mintha virágoskertbe lépnék, kezemben mogyorókrémes ostya. Sültalma, dohány, műanyag és kézműves csokoládébonbon. Színes magazin lapjai. Mondhatni modern (értsd mostani) whisky illata köszön vissza. Vízzel jobban érvényesülő piros bogyós gyümölcsök.
Íz: burjánzó, vaskos, harapós sherry hatás, cukrozott datolya, szinte arconvág. Katonásan jönnek a friss sherryhordós érlelés jegyei, áfonya, cseresznyéns torta, maláta, fa és chili. Kívánja a vizet, szinte vízért kiált.
Ez már egy papíron megrajzolt, kimért whisky. Persze a Teapot Dram NAS, nincs rajta korjelölés, akár fiatal is lehet, de a sor első négy tétele sokkal szofisztikáltabb volt. Azok halkan vagy normál hangerőn elmondtak egy verset, ez pedig beleüvöltött a képembe, közelről és úgy, mint aki felolvassa.
Hogy mi a verdikt? Az, hogy az elmúlt három évtized Glengoyne-jai nagyon finomak, az utolsó, Teapot Dramot pedig önmagában a helyén kezelem, illetve más batchekkel együtt van értelme szemlélni, de az első négy whisky társaságában, nos…nem ő nyert.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
