Egyszer a volt munkahelyem közelében, ebéd közben arra a párbeszédre lettem figyelmes, hogy két ember megtudván, honnan érkeztünk, félhangosan cáfolta, hogy a whiskyt tölgyfahordóban érlelik, hiszen „nincs is annyi tölgyfa”. Ez a hitetlenség egyébként jogosan vetődne fel annak a fejében, aki nem ismeri sem a világban fellelhető tölgyfa mennyiségét, sem a párlatok érlelését szabályzó törvényi hátteret.

Kezdjük az utóbbival, hiszen biztos vagyok benne, hogy az átlag fogyasztó sincs feltétlenül tisztában a szeszes italokra vonatkozó törvényi előírásokkal!

Mivel az Európai Unió tagjai vagyunk, ezért az Unióban hatályos általános jogszabályok országunkra is érvényesek. Így az italokat érintő is. Ez nem más, mint Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/787 Rendelete a szeszes italok meghatározásáról, leírásáról, megjelenítéséről, jelöléséről, a szeszes italok elnevezésének használatáról az egyéb élelmiszerek megjelenítése és jelölése során, a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmáról, a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol és desztillátumok használatáról az alkoholtartalmú italokban. Tudom, hosszú a név, de kénytelen voltam bemásolni az egészet, hiszen tökéletesen leírja, miről is szól a rendelet.

Ebben az anyagban a whiskyről a következőt írja:

„ [...] a végső párlat legalább három évig tartó, olyan fahordókban való érlelése, amelyek térfogata legfeljebb 700 liter [...]”

Amit azonnal észrevehetünk, hogy a rendelet nem határozza meg a hordóhoz felhasznált fa fajtáját, tehát nem írja elő, hogy ennek kifejezetten tölgynek kell lennie. Rendben, ez így elfogadható, többféle fafajta alkalmas szivárgásmentes hordó készítésére. Ez az EU rendelet általánosan érvényes az Unió teljes területén, de lokálisan hozhatók szigorúbb szabályok. Ami viszont fontos, hogy az Unió területére érkező, harmadik országbeli importterméknek is meg kell felelnie ezen előírásoknak bármelyik ezen rendeletben nevesített italkategória esetében.

Lássuk a skót szabályozást. Skócia az Egyesült Királyság kiválásával szintén távozott az Unióból, így a fenti rendelet csak olyan szempontból vonatkozik rá, hogy harmadik országnak számít. De ez teljesen mindegy, hiszen a skót jogszabályi háttér szigorúbb – a legfontosabb exportcikkükről van szó, amely több száz éve része a kultúrájuknak és a társadalom szövetének.

A skót szabályozás a 2009 No. 2890 – FOOD – The Scotch Whisky Regulations 2009 névre hallgat. Ebben a dokumentumban a következőt írja a hordós érlelésről:

„[...] that has been matured only in oak casks of a capacity not exceeding 700 litres [...]”

„[...] that has been matured for a period of not less than three years [...]”

Ez még jobban behatárolja a hordókérdést.

Mi a helyzet az amerikaiakkal? Nos, itt elég érdekes a helyzet, ugyanis a FEDERAL ALCOHOL ADMINISTRATION ACT OF 1935 írja le, hogy új, kiégetett tölgyfahordót kell használni azokhoz a termékekhez, amelyeket „straight whiskey” néven kívánnak forgalomba hozni. Ugyanakkor az 1964 Senate Concurrent Resolution 19 mondja ki, hogy a bourbon whiskey egy megkülönböztetett amerikai termék. Ez utóbbi nem törvény, bár annak kellene lennie, vagy lehetne az is.

Más országok jogszabályi hátterébe nem megyek bele, úgy gondolom, hogy a fent felsorolt és idézett háromféle szabályozás elegendő. A lényeg, ami miatt ezeket idecitáltam, a tölgyfa maga, azaz, hogy mind a skót, mind az amerikai whiskynek tölgyfahordóban kell érlelődnie.

A skót whiskyipar már nagyon sok forrásból használ tölgyfahordókat, azonban a legnagyobb számban egyszer vagy többször használt, amerikai bourbonhordókban érlelődik az élet vize. A Scotch Whisky Association 2022 év végi számai szerint nagyjából 22 millió hordóban pihen jelenleg is skót whisky Skóciában. Igen, ez irdatlan mennyiségű tölgyfát jelent, de ne felejtsük el, hogy az évente bekerülő mennyiség ennek csak kisebb hányada.

Egy tölgyfa átlagban 80-120 éves kell, hogy legyen ahhoz, hogy hordókészítéshez alkalmas legyen. Egyetlen tölgyfából másfél-2 db normál hordó készíthető. Egy 2019-es cikk szerint akkoriban évente 3 millió új hordót szippantott fel a bourbon whiskey ipar, de a 2020-as számok már 2,4 millió hordóról szólnak csak Kentuckyt illetően. Ez azt jelentené, hogy évente legalább 1,5 millió tölgyfáról van szó csak az új hordókhoz. Az USA ismert tölgyfalelőhelyén, Missouriban jelenleg mintegy 6-7 millió hektár (kétharmad magyarországnyi) erdőség található, amelynek 80%-a tartozik a tölgy/hikori csoportba. A teljes Missouri erdőség több, mint 60%-a legalább 60 éves fa. A 700 millió tölgyfát tekintve ez mintegy 420 millió, legalább 60 éves fát jelent. A 81-100 éves korú fák 20%-at teszik ki az erdőségnek, ez a tölgyfára nézve 140 milliót jelent csak Missouriban. Van tehát elég tölgyfa, ha azt is számításba vesszük, hogy Európában is jelentős mennyiségű tölgyerdő van, amely hordókészítésre alkalmas fajokat tartalmaz.

Az, hogy az elkövetkezendő években mennyi új tölgyhordóra lesz szükség a bourbon whiskey iparnak, nem tudjuk. A whisky továbbra is növekszik, a skót és amerikai lepárlókapacitást és éves volument is beleértve. Az ipar tölgyfával való ellátottságát nyilván az fogja befolyásolni, hogy az elmúlt 2-3 évtizedben mennyi volt az új telepítés az egyre növekvő igények miatt, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy mennyi most és mennyi lesz az adott évben kitermelésre alkalmas tölgyfa mennyisége, ami pedig az azt megelőző évtizedek telepítését jelenti. Bár a legnagyobb mennyiségben az amerikai whiskey készítése igényli a legtöbb új hordót, a többi jelentősebb whiskynemzet igénye is növeli ezt a mennyiséget. És akkor még nem beszéltünk a borokról...