A skót whiskyben az (is) a jó, hogy az egészet átjárja, körüllengi a történelem. Bele lehet szőni a filozófiát, a híreket vagy akár az adott élethelyzetedet. A helyi folklór kimeríthetetlen táptalaja az italnak, szimbiózisban élnek és egymás forrásai is lehetnek.

Perth egy 47 ezres lélekszámú kis város Skóciában, azon belül Perthshire megyében, ami Skócia negyedik legnagyobb történelmi megyéje. Újabban a szomszédos Kinross-shire megyével alkot közös közigazgatási egységet.

Perth városát a Tay folyó szeli át. Már a történelem előtti időkben is éltek itt emberek, de a mezolitikumban is vadászó-gyűjtögető népek. A környező vidéken lévő neolit állókövek pedig Kr.e. 4000 környékére datálhatók.

A mi szempontunkból azonban Perth újkori történelme az érdekes, abból is a whiskyt érintő része. A terület – Pertshire – termékeny vidék. 1819-ben – tehát még az 1823-as Whisky Act előtti időkben 44 lepárló volt itt. Skócia népszerűsége növekdett, mint turisztikai célpont. Az északra tartó, középosztálybeli utazók számára kedvező elhelyezkedésű megálló volt Perth városa, ami az itt lévő fogadók, szatócsboltok számának növekedését hozta, nyilván a bor- és szeszkereskedőkével egyetemben. Ezek között volt Arthur Bell, John Dewar és Matthew Gloag is. Mindegyikük whiskykeveréssel (blendeléssel) foglalkozott, megteremtve az alapokat ahhoz, hogy majd fiaik és utódaik a széles világ elé tárják apjuk portékáját. De itt üzemelt Thomas Sandeman üzlete is, aki többek között rokona, George Sandeman portói borait is árulta (a Sandeman név ismerősen csenghet, hiszen a brand még ma is létezik). A whisky mindegyik felsorolt kereskedő – Bell, Dewar és Gloag – üzletében fontos szerepet játszott. 1848-ban a vasút is megérkezett a városba, ezzel még jobban fellendítve a kereskedelmet: a hordók könnyebben jutottak el ide délről, a whisky pedig délre. Mivel itt vált ketté a vasútvonal, mely két irányba, Glasgow és Edinburgh felé vezetett, Perth fontos vasúti csomópont volt.

1870-ben már William B Gloag vette át apja, Matthew üzletét és elkezdett jobban összpontosítani a borra és a whiskyre. 1896-ban már az ő fia irányította a bizniszt és jó minőségű blendeket készítettek, noha főleg még mindig csak helyben forgalmazták. A Grouse név 1897-ben jelenik meg...ekkor még csak The Grouse Brand volt. A John Dewar fiai által működtetett John Dewar & Sons már jó úton haladt, hogy egyike legyen kora három legfontosabb blending manufaktúrájának. 1895-ben Arthur Bell whiskyjeit Franciaországban és Olaszországban is forgalmazták. Látható tehát, hogy a whisky mélyen beleivódott a város szövetébe.

Az 1900-as években a Dewar’s csatlakozott a DCL (Distillers Company Limited) kötelékéhez, a Bell’s lepárlókat kezdett vásárolni (Blair Athol, Dufftown, Inchgower) és whiskyje domináns pozícióban volt a piacon. A Matthew Gloag fémjelezte vállalkozás a Highland Distillers része lett és a Famous Grouse prémium blendként élt tovább. A 20. század 80-as éveire a Dewar’s lett a világ egyik legtöbbet eladott blended whiskyje, a Bell’s a brit piacot dominálta, míg a The Famous Grouse Skócia kedvenc blendjévé vált, de gyakorlatilag mindenhol ismerték. Perth gyakorlatilag megőrizte fontos pozícióját, azonban ez volt a csúcs: a század második felének iparági változásai és konszolidációja, felvásárlásai nyomán ezek a cégek elköltöztek a városból. Mindössze az ezekhez a vállalkozásokhoz köthető jótékonysági szervezetek jelzik Perth whisky örökségét. Illetve az Old Perth márkanév...

Az Old Perth egy régi blend, ami Speyside-ról, Highlandről és Islay-ról származó whiskyk keveréke volt, kiegészítve North British gabonawhiskyvel. A keverőmester, Peter Thomson jó kapcsolatot ápolt a Macallan lepárlóval, így onnan is került whisky a keverékbe. Később az összetevők aránya különböző mértékben változott (a whisky házasításról remek írásokat lehet olvasni korabeli feljegyzésekből, dokumentumokból és mai whisky témájú könyvekből is). A márkanév ma a Morrison Scotch Whisky Distillers tulajdonában van, akik blended maltként élesztették újjá és öltöztették mai szemmel is fogyasztható, de mégis historizáló köntösbe.

Az Old Perth kapcsán még egy nem elhanyagolható dologról is kell beszélnünk, ez pedig az, hogy bár a single malt az italkategória kvintesszenciája, de olykor érdemes megkóstolnunk blended maltokat (azaz több malátawhisky házasítását) illetve minőségi blendeket is. Sőt, ha elérhető áron hozzá tudunk jutni, akkor régi blendeket. Ez nem túl nehéz, aukción már egész baráti áron lehet vásárolni 60-as 70-es évekbeli kevert whiskyket. Bár a Perth kapcsán emlegetett blending alatt feltehetőleg a klasszikus blendeket értjük, de az Old Perth is azt mutatja, hogy van elérhető árú és élvezhető karakterű házasított malátawhisky a piacon.

Kettő Old Perth kiadást kóstoltam meg ehhez a poszthoz: a 12 éves, 100%-ban sherryhordós érlelésű maltokból megalkotott korjelölt darabot, illetve a széria legújabb, a limitált kiadások mezejére lépő, Pedro Ximenez sherryhordókban pihenő whiskykből házasított palackozását.

Az utóbbi egy évben a bourbonhordós érlelésű és azt még akár valamilyen finissel megtoldó whiskyk voltak nálam fókuszban és a kifejezetten sherry érlelésű maltokat hanyagoltam. Ez amolyan ízlésbeli ingadozás, ami másnál is ugyanúgy előfordul. Természetesen ha egy-egy sorban csak minta állt rendelkezésemre ilyen whiskyből – mint ahogy ebben a posztban is az Old Perth 12-ből – akkor sem öntöttem ki a lefolyóba, hanem lelkiismeretesen végigelemeztem az utolsó cseppig. Vannak whiskyk, amik miatt érdemes egy kicsit visszamászni a sherry vonalra és én most úgy éreztem, hogy nekem ez a kettő Old Perth az volt.

Hát ha ez maradt Perthből és ezzel emlékezünk, ám legyen. Azt gondolom, hogy a régi, 100-150 évvel ezelőtti blendek bizonyára nem ilyenek voltak, de ezt a szériát szerintem boldogan elkortyolgatja a mai whiskykedvelő, ha ismeri. Márpedig érdemes megismerni, mert ár-érték arányban jó társaság lehet.

/Történeti források: scotchwhisky.com/Dave Broom, Wikipedia/