Erősen indul az év whisky szempontból: nemcsak azért, mert ott kellett hagynom a munkahelyemet, hanem mert ezt a januárban megtervezett látogatást is véghezvittük. Útibeszámoló képekkel.

A Budapest Whisky Társaság - amelynek én is a tagja vagyok és ami egyébként egy hazai whiskyclub - időnként meglátogat egy-két külföldi rendezvényt. Kiváló lehetőség a tapasztalatszerzésre: nemcsak itthon nem kóstolható whiskykkel tudunk találkozni, hanem kapcsolatokat is tudunk építeni. A klub vezetőségét a Sansibar független palackozó hívta meg, néhány tag pedig egy hűvős januári estén, egy közös Shizuoka-kóstoló közben döntött úgy, hogy beszáll a buliba. És milyen jól tette!

Előre leszögezem: a beszámoló a teljesség igénye nélkül foglalja össze látogatásunkat, tekintve hogy a méretes rendezvényt mi magunk sem tudtuk 2 nap alatt teljesen feldolgozni. Mármint a whisky részét. A rum rész esélytelen volt minden tekintetben. De erről majd később.

Tehát Whisky Messe - The Village: a falu elnevezés elég találó, tekintve, hogy a covid előtti években tizenezres látogatószámmal büszkélkedhetett a rendezvény, de a pandémia óta is majdnem elérte a tízezret. Ebben az évben szerintem meg is volt. Az, hogy nem show-nak hívják, talán nem véletlen: a londoni vagy budapesti hasonló eseményekkel ellentétben ez nem vagy nem csak arról szól, hogy a különböző forgalmazók és palackozók bemutassák legújabb termékeiket és azokat élére vasalt yuppie-k magabiztosan hümmögve kóstolgassák, hanem inkább egy össznépi fiesta. Ételszigettel, sörös standokkal, ír kocsmazenével, udvari grill és szivarsátorral, valamint üvegművessel, szivarsodróval, csokis- lekváros és egyéb, nem italos standdal kiegészülő, teljesen vegyes korosztályt és embertípust felvonultató bajor Volksfest.

Persze ne tévesszen meg minket a rendezvény ezen jellege: húzós standokkal képviseltették magukat a magyarnál többszörös méretű német piacon jelen lévő brandek, palackozók, importőrök, amelyek számosságban is bőven a hazai mennyiség fölött állnak. Az expo jó kétharmada a whiskyről szólt, a maradék egyharmad Pueblo del Ron néven a rumokról. Ha be akarod kapni a rendezvényt, három napra kell menni, ezt biztosan állíthatom. 5500 négyzetméter nem hazudik.

A kisebb-nagyobb brandek és importőrök mellett a külföldi eseményeken nem ritka magánstandok is voltak, ahol whiskyclubok vagy más szervezetek, társaságok a magángyűjteményükből is kóstoltathatnak. Ez idehaza teljességgel lehetetlen, a szigorú magyar jövedéki törvények nem teszik lehetővé. Ahhoz, hogy ilyen gyűjteményekből kóstolhassunk oldschool maltokat, el kell utaznunk. Például ezekre a helyekre.

Egyrészt itthon nem is nagyon vannak ilyen magángyűjtemények - amik vannak, azok nem nyilvánosak (értsd, nem tudsz odamenni kóstolgatni pénzért sem). Természetesen a helyszínen ilyen standoknál is rengeteget időztünk. Egyik kellemes meglepetés a Whisky Club of Austria volt, akik a jóval előrehaladottabb whiskykultúrájú szomszédunkban működnek, joviális (és rengeteg Guinness-t elfogyasztó) ötvenes urak, akik a klubkóstolóik megmaradt készleteit kínálták a közönségnek. Ez nem kevés palackot jelentett, sőt, kihoztak vagy 300 mintát is, amit szintén meg lehetett vásárolni. Hoztam is egy 1979-es lepárlású SMWS Glendronachot és egy 1989-es Glen Gariochot tőlük. Na meg egy 1963-as Glen Keith-et, de ezt már magamnak töltöttem kisüvegbe. A Whisky Krügertől (akik a whiskyauction.com oldalt is üzemeltetik) csak egy mintát szereztem: a Laphroaig 10 éves hodóerős kiadásának első palackozásából, amelyet bár palackból mértek, úgy döntöttem, hogy itthon, nyugalomban fogok megkóstolni. Poszt később lesz róluk.

Persze a hivatalos importőrök által képviselt brandek is kitettek magukért: a hazai viszonyok közt soha nem látott mennyiségű whiskyvel volt jelen az összes nagy német importőr és a nemzetközi italipari óriások, a Diageo, a Pernod Ricard, a William Grant & Sons, a Beam Suntory, a White & Mackay is és még sorolhatnánk. A kisebb-nagyobb más brandek a saját importőrük által managelt standokkal voltak jelen, beleértve a független palackozókat is (a német piacon több importőr között oszlanak meg azok a márkák és palackozók, akik a magyar piacon egy kézben futnak).

Szót kell még ejtenünk a szemmel látható mennyiségű német és egyéb európai whiskyről: kóstoltam olyan német maltot, amiről első blikkre nem is tudtam volna megmondani, hogy milyen whisky - a jó értelemben véve, hiszen minőségi cucc volt. A német whiskyfőzdék száma egyre növekvő tendenciát mutat és azok, akiknél az említett whiskyt kóstoltam, még ki sem léptek a hazai piacáról.

Alapjában véve rengeteg élmény, feldolgoznivaló benyomás ért minket, az egyetlen negatívum talán az volt, hogy a hazai whisky show-val ellentétben itt nem volt könnyű vízhez jutni, ami ennyi elfogyasztott dram mellett esszenciális lenne. Nem voltak vízpontok, a standoknál egy-egy pohármosásnyi löttyintést kaptunk a Glencairnbe, de ezen kívül mindenkinek magának kellett gondoskodnia a vízvásárlásról, amihez bizony volt, hogy elég sokat kellett sorban állni. Az árak szerintem rendben voltak - bár német viszonylatban - de ha felkészülten megyünk, akkor okos pénzbeosztással rendkívül élménydús hétvégét tudhatunk magunkénak. Jövőre is ott a helyünk!

(Fotók: The Dram Diary)