Mindenkinek vannak álmai - legalábbis remélem. Nekem biztosan. Vannak, akik dolgoznak is értük - ez már kevesebb emberről mondható el. De van-e annál jobb, mint amikor az álomból valóság lesz, amikor a bimbozó ötletből burjánzó virág, az elvetett magból hatalmas fa, amely termőre fordul?

Douglas Clementnek is volt egy álma. Az volt az álma, hogy a golf őshazájában, St. Andrewsban, Fife megyében legyen egy whiskylepárló és látogatóközpont, ami turistákat vonz a régióba. A hajdani profi golf caddy (aki egy igen fontos szereplő a golfban, nemcsak a játékosok felszerelését viszi, hanem egyéb más feladatokat is ellát neki a pályán, moráis támogatást ad, stb - itt ki is merül a tudásom ezügyben) 2009-ben alapított ehhez céget, majd két év munkájával megszerezte az engedélyeket a kiszemelt épületre - ami egy romos, 18. századi létesítmény volt, benne ló hajtotta malommal, istállóval és egy galambdúccal (erre még visszatérünk). Újabb két év telt el, mire a financiális alapot is sikerült megteremteni, ami 670 ezer font formájában a skót kormányzattól, 3 millió formájában pedig a Wemyss családtól érkezett. A Wemyss-klán lakta és lakja most is a kiszemelt épülettől nem messze található Wemyss-kastélyt és eredetük a 12. századig nyúlik vissza.

Innentől mondhatni felgyorsultak az események: 2013-ban megkezdődhetett az építkezés - vagy inkább felújítás - 2014-ben megnyithatott a létesítmény, míg magát a lepárlást 2015-ben kezdték meg. A cél: legalább olyan ismertté tenni Fife megyét a whiskyjéről, mint a golfról! Ez a jelek szerint sikerült is, de ebben ma már nemcsak a Kingsbarnsnak, hanem a sokkal régebb óta működő, ám a kezdődő sikereit azzal egyidőben elérő Daftmillnak is része van. Az álom útján tovább haladva aztán 2019-ben megjelenhetett a 'Dream to Dram', ami immár a címkéjén viselte Dougie álmát (akinek közben a karjára is rátetováltatta a palackot).

Lehet, hogy korábban már leírtam ezt a történetet másképp, de nem baj, ha felelevenítjük, ugyanis a cég bejelentésének értelmében 2023-tól egy kétszer annyi idős, azaz 7 éves palackozás veszi át a zászlóshajó szerepet. Hogy mi? Egy lepárló kétszerezi a NAS alapkiadásának korát, informálisan ugyan, de közli is és a korábbi kiadást kivonja? Pontosan ez történik. Aki ismer, tudja, hogy nagy rajongója és követője vagyok az újkori skót lepárlóknak, így a Kingsbarnsnak is. A lepárló megszámlálhatatlan single cask palackozása mellett (ettől most tekintsünk el) egy stabil alapsort is épített, ugyanis a Dream to Dram után egy 100%-ban sherryhordós kiadás, a Balcomie is megjelent, egy kiváló hordóerős limitáció, a Family Reserve, illetve az idehaza mérsékelt sikert arató Bell Rock is a kínálat része lett. Ezért (is) vártam a galambot, akarom mondani az új whiskyt.

Na de hogy jön ide a galambdúc?

A doocot (vagy dovecot) galambdúcot jelent - ezek ott kint olyan építmények, amelyeknek a belsejében körben kis odúkban fészkelnek a galambok. Fife megyében van a legtöbb ilyen Skóciában, de ma már nehéz hasznosítani őket a jellegzetes kialakításuk miatt. Itthon milyenek ezek? Emlékeim szerint kisebbek. Nekem nem volt ilyenem - a kilencvenes években magam is tartottam galambokat, melyeket sikeresen szaporítottam is, de azok csak egy kis fából ácsolt, több fészkes ketrecben laktak. A Kingsbarns Distillery látogatóközpontjának központi eleme azonban egy 600 férőhelyes ilyen galamblak, amelynek közepén található a főzde első, 2015 márciusában megtöltött hordója.

A Dream to Dramot szerettem, stabilan hozott egy könnyen fogyasztható és befogadható citrusos-gabonás karaktert, a számomra kedves, túlnyomórészt bourbonhordós érlelést, 46% alkoholfokot és baráti árcímkét. A Doocot ugyanezt hozza - egy kétszer annyi idős malt, ugyanannyiért, amennyiért tegnap a Dream to Dramodat vetted. Hát nem szuper?

A Loch Lomond whiskyt, mint a The Open golftorna hivatalos támogatóját szoktuk a golffal egy lapon említeni, de melyik másik malt lenne még jobban a sportághoz köthető, mint a Kingsbarns?

A Kingsbarns Doocot a cikk megírásának pillanatában 15.990 Ft-ért kapható a hazai forgalmazónál.