/Kép forrása: Glenwyvis.com)
2016 áprilisában érkezett hírként, hogy egy olyan lepárlót terveznek a skót Hinglanden, méghozzá Dingwallban, amely közösségi finanszírozásból fog megvalósulni. Ebben a kis északi skót városkában már 90 éve nincs whiskylepárlás, korábban pedig a Ferintosh (Ben Wyvis), Glenskiach lepárlók működtek itt, melyeknek nevéből alakult ki a GlenWyvis (igen, ezt így, egyben kell írni). Erről a hírről akkor én is beszámoltam egy másik blogon. A cél nemcsak a közösségi finanszírozás volt, hanem a helyi közösség idegenforgalmának, munkaadóként a lokális munkaerőnek a segítése is. A főzde „zöld” is, hiszen a megújúló energiára épülő üzemelés része egy biomassza-kazán (amely a lepárláshoz termel hőt gőz formájában), valamint napelem, gát és szélturbina.
Most, 2023 elején a poharamban az első whiskyk egyike a lepárlóból. Hihetetlen, hogy múlik az idő, de legalább a 2000-es évek igen kedvezően alakulnak a lepárlónyitásokat illetően. Az elmúlt hét amúgy is a búcsúról szólt: ingázásom közben az egyik kalauz hölgy köszönt el tőlem, akivel jóban voltunk (4 év alatt volt rá idő), egy másik napon a kettővel ezelőtti munkahelyem búcsúztatott volt kollegát, cirka 20 év után. Minden véget ér, de helyette valami elkezdődik.
A GlenWyvis indító limitált kiadásából mindössze 3600 palack jelent meg 2021 végén és szinte azonnal elfogyott. Az a whisky 18 hordó házasításából született és ma már 200 Euro fölötti összegért szerezhető csak be. A posztban alább kóstolt palackozás már a „normál” kiadás, abból is az első. Itt már 23 hordó tartalmát házasították, melyek így oszlanak meg: 15 first-fill ex-Tennessee whiskey, 5 first-fill ex-Oloroso és 3 refill hogshead hordó. A maláta Concerto fajátjú és a közeli Invernessből érkezik, a Bairds-ból.
GlenWyvis 2018 vintage (46,5%)
60% Ex-Tennessee, 25% ff Oloroso, 15% refill HHD
Szín: sápadt arany, fehérbor
Illat: nagyon átható, már-már csípős illat, mint a frissen facsart citromlé. A levegőn állva átmegyünk a tészta, a lágy vanília illaton és megérkezünk a keménycukor-illathoz, ami szépen lebeg a felszínen. Némi gabona is érezhető, billegős a sztori. Nagyon sok levegő után jött meg az az új whiskykre jellemző gabonásság illatban is. Egy nap után újraillatolva-újrakóstolva ostyalap, krumplicukor is megjelenik.
Íz: itt még azért lenne hely egy kis érlelődésnek, egy kis szelídülésnek. Átható alkoholosság, spirit túlsúly, megintcsak mintha friss citromlé lenne. Száraz gabona érkezik a spirit rétegén át, de egyelőre ennyi. A levegőzés után és kicsit forgatva a szájban elő lehet csalni itt is némi gabonásságot, de inkább az új párlat érződik.
Amennyire el vagyunk kényeztetve új whiskyvel a 2020-as évekre, lehetett volna jobb is. Lehet, hogy mi szoktunk hozzá a jóhoz, a minőséghez, hiszen az új főzdék is olyan dolgokat tesznek le az asztalra, hogy 10 évnél fiatalabb maltok nem győzik kenterbeverni egymást. Ezek mellett ez sajnos gyengébb minőség, de bízzunk benne, hogy az idő és a jó hordók esélyt adnak a whiskynek egy kövtkező batchben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
