Ha a skót whisky világában egy új lepárló épül vagy nyílik – és manapság ez újra elég gyakori dolognak számít – kétféle úton-módon értesülhetünk róla. Az egyik út, hogy nagy hírverés keletkezik körülötte. Megírják az italszakma médiumai, blogok, influencerek. Egy ideig lovaglunk rajta, majd elkezdjük várni az adott lepárló első whiskyjét és a róla szóló további híreket. A másik út, hogy szép csendben elindulnak, nem csapnak nagy hullámokat, majd egyszer csak megismerjük őket, vagy ha úgy tetszik, berobbannak, jobb esetben már egy whiskyvel.
Ez utóbbi volt a helyzet a Lochlea esetében is, akik az éppen felvirágozóban lévő Lowland egyik olyan új lepárlója, amelynek létezéséről én pl. tavaly értesültem először, pedig 2021 végén már a kezünkben tarthattuk első whiskyjüket – aztán a másodikat, harmadikat és negyediket is. Az egyik iparági híroldalon hat darab hír szerepel róluk.
De kik ők és miért nem hallottunk róluk eddig?
Oké, azt tegyük hozzá, hogy maga a főzde nem régóta létezik. 2015 decemberében olvashattunk róla, hogy Ayrshire megyében új lepárló épül, méghozzá a skót nemzeti költő, Robert Burns egykori lakhelyén (a poéta 1774-től 10 éven át élt itt). A farm – merthogy egy farmon épült – közel 90 hektáron terül el és már a megvásárlásakor nyilvánvaló volt, hogy egy ekkora méretű gazdasággal valamit kezdeni kell, ami…valami más. Először a malátázni való árpa termelése kezdődött el 2015-ben (értékesítésre), majd később a nagy döntés, a lepárló építése két évvel később. A lepárlás 2018 augusztusában indult és 2021 végén az asztalra tették első whiskyjüket, a First Releaset. Azóta még négy kiadással jelentkeztek, köztük az állandó tétellel, amely az Our Barley nevet viseli, illetve az árpa életciklusát megjelenítő sorozat, melynek eddig 3 tagját ismerhettük meg: Sowing Edition, Harvest Edition és Fallow Edition. Mindhárom whisky más-más hordókombinációval bír, gyakorlatilag végigjárva a Lochlea jellemző hordóit, melyeket az érlelésre használ.
Már az egész koncepció, a munka, a csomagolás, az elnevezés, a szellemiség egyértelműen sugallja, hogy farmlepárlóval van dolgunk, ami a mai cifra, sokszor eltúlzott, vagy akár felkapott márkák között egy mindenképp üde színfolt és pont ezért lesz az új kedvencem.
A Lochlea lepárlómestere és master blendere pedig tavaly november óta az a John Campbell, aki 25 év után hagyta ott a Laphroaig-ot. A szokványos hordótípusok mellett egyébként ex-Laphroaig quarter cask-ban is érlelődik Lochlea whisky, ha már szóba került az Islay-i lepárló…
Két tételt sikerült eddig kóstolni:
Lochlea First Release, 46%
Az első, bemutatkozó kiadás first fill bourbonhordók és PX sherryhordók házasítása, 7385 palacknyi mennyiségben.
Szín: világos arany
Illat: reflexből, valahogy ösztönösen édes, karamellás illatot vártam, mondván first fill bourbon, de nem…az édes megvolt, aszalt gyümölcsök, majd szulfurosság, gabonás jegyek. Gabonahéj. Új fa, könyvlapok, festék. Vízzel nem változik sokat, a citrusosságot dobja ki jobban.
Íz: na itt már kellemesebben jön az édesség, simulékony, bársonyos. Malátaüdítő, rostos gyümölcslé, aszalt áfonya, kávékrém. Vízzel veszít jellegéből, szétesik, száraz lesz, retronazálisan is csak egy egyszerűbb, gabonás jellege marad.
Lochlea Sowing Edition – First Crop (48%)
A sowing, azaz a vetés az árpa életének első mozzanata, a betakarításig vezető hosszú út első állomása. 100%-ban first fill bourbonhordókból került ki ez a tétel.
Szín: világos széna, fehérbor
Illat: mondanám, hogy olyan, mint a többi lowlandi társa, de nem. Száraz, poros széna (sokkal szárazabb illat, mint más, friss, a térségből származó whiskynél), friss maláta, citromhéj, vaníliarúd, fűszervaj, majd körte. A levegőn kinyílik, friss fa, égett cukor. Shortbread keksz.
Íz: erőteljes és friss. Mályvacukor és krumplicukor, friss fűszerek: fehérbors, rozmaring. Jelen van az alkohol, de tekintettel a korára (és a 48%-ra), ez belefér. Sokkal kevésbé édes így, mint amit az illat ígér. Vízzel lágy citrusosságba hajlik, amellett, hogy még szárazabb lesz, mint első kóstolásra.
Vannak persze más farmlepárlók is a skót whisky világában, meg kis főzdék is, de azok közül általában az olyanok állnak hozzám közel, akik még mindig hitelesen adják át nekem a szellemiségüket. A Lochleát követni fogom, ha nem is tudom megszerezni minden kiadásukat, kóstolni azért remélem sikerül. Ezzel együtt remélem, hogy a hazai közönség is felfigyel majd erre a kis lowlandi gyöngyszemre.
Kezdőkép forrása: Lochlea Distillery
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
