Hordóerős ír, ami tokaji hordós utóérlelést kapott a Patricius Borház hordójában. Ebben a kombóban még nem volt whiskypalackozás a magyar piacon.
Teeling 13 éves Single Cask Finished in Tokaj Cask (Selected for WhiskyNet) (57,3%)
Elsőre illatolva berobban az édesség és elkezdődik egy harc a pohárban a Tokaji édessége és a sherry fanyarsága között. És mellette még ott van, hogy hordóerős párlatot illatolok, mélyen bekúszik az orrba. Keresem, figyelem a gombát, amitől oly sokan félnek, megint mások pedig szinte keresik. Ha van is gomba, az inkább nemesebb csiperke, vagy erdei gomba, mintsem az olcsó és silány, állott. A végére – mármint a levegőn kibontakozó párlat korty előtti utolsó illatolására – csokoládét vélek felfedezni, pedig most nem ettem a kóstolás előtt sem és korábban sem étcsokit. Igen. Ez az étcsokoládés - konyakmeggyes vonal felfedezhető. De lássuk a kortyot, mit ad vissza mindebből!
Illat: Méz, vanília, a tokaji hordó édessége a sherry fanyarságával találkozik. Az édesség alatt gyengéd vegetális, animális vonal, erdei gomba, szarvasgomba nézelődik, majd a háttérben mentol és csokoládé sejlik fel. Vízzel nedves, de friss fa és szőlő.
Íz: Érezhetően a sherry van túlsúlyban, de a Tokaji helyet kér magának. Gyümölcszselé, szárított gomba, ami nem tolakodó, majd feketebogyós gyümölcsök, aszalt áfonya. Vízzel lesz igazán kerek a történet, megjelenik a csokoládé, a boros fa és a lecsengésben némi földesség.
Adott egy főzde, amely a dublini whiskykészítés örökségét és annak gondozását, vállukra vételét jelenti, de a párlataik nagy része még nem a saját lepárlójukból származik, hanem a Cooley eladása után a Sweeney-Teeling pároshoz vándorolt készletekből. A hazai piaccal való szoros kapcsolata elvitathatatlan – én is kósoltam szinte az összes itthon megjelent Teelinget. Több helyen fellelhetőek a palackozásaik, nemcsak a bárokban, hanem a szupermarketek polcain is. Nem rangsorolom az ír whiskey-ket: nyilván a múltban nekem is a Jameson – Bushmills páros jelentette a zöld szigetet, esetleg néha a Paddy vagy a Tyrconnell, de a Teelinget én mindig úgy ajánlom, hogy valami új, valami más, kicsit régi is és sztorija is van.
Az ilyen first fill tokaji hordós hazai próbálkozások közül ez most messze kiemelkedik nálam. A hordóerősség jó ómennek bizonyult: el tudunk indulni lefelé a higítással, így újabb és újabb rétegek tárulnak fel. Nem tudom írtam-e már, de hordóerős Tokaji finishre nem nagyon emlékszem, pedig már túl vagyok jópár hasonló malton, mind a magyar, mint a nemzetközi piacra megjelenteken. Még a BenRiach 1991-es desztillálású, a lepárló raktárában hentergő, 18 éves, teljes idejében Tokaji hordós érlelése sem volt hordóerős, ha jól emlékszem.
Kiváló tematikát adhat már gyűjteményhez a tokaji hordós érlelések és finishek sokasága és a folyamatnak biztos, hogy nincs vége. Nemcsak azért, mert a tokaji hordó a legnagyobb virágzását éli napjainkban, hanem mert jól beilleszthető az egyre sokasodó, egzotikus, (nemcsak) boroshordós érlelések közé is – amelyekkel maga a Teeling is operál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
