Miközben büdös szlovén vasúti kocsiban próbálok erőt gyűjteni az íráshoz és közben a szemem sarkából azt figyelem, hogy nehogy beüljön hozzám a fülkébe valaki, aki biztosan lehozna az életről, arra gondolok, hogy milyen jó volt James Bondnak, aki a legfaszább Aston Martinokban üldözte a gengsztereket és hajtotta a csajokat. Meg arra, hogy milyen módon fogom ezt rákötni a következő három whiskyre, amik a Bowmore – Aston Martin együttműködésből született whiskyk azon darabjai, amelyek holmi egyszerű embernek is elérhetőek. De közben a nyár utolsó napjait rúgja és besüt a nap az ablakon, ahogy elhagyjuk Budapestet. Már-már a Riviérán érezhetném magam, de elég lenne csak egy szlovén tengerpart. Vagy montenegrói, ha már Bond és Casino Royale…de ez most nem Őfelsége titkosügynökéről fog szólni és még csak nem is a tengerpartról. Na jó, arról talán egy kicsit.
Ez a whiskyről fog szólni, Aston Martin körítéssel.
A Bowmore x Aston Martin szériában három korjelölt travel retail kiadás jelent meg, amelyek harmonizálnak a Bowmore normál korjelölt maltjaival ebben a szegmensben – 10, 15 és 18 évesek. Mindegyik whisky dobozán egy-egy jelentős, korábbi Aston Martin látható, amelyek közül csak az egyik, a 15 éves kiadás dobozán látható V8 volt Bond autó, a másik kettő versenyautó.
Bowmore x Aston Martin – 10 year old (43%?)
Első illatolásra kén, újságpapír (vagy inkább friss üléshuzat, ha már egy Aston Martinba szálltunk be?), majd lassan megjelennek az aszalt gyümölcsök is – a sofőr aszalt áfonyát majszol papírzacskóból, amíg az MI6 egyik magasrangú vezetőjét várja a ködös, őszi londoni utcán. Belekortyolva megmarad ez a szövetes, már-már bőrös érzet. Felkerül az autóskesztyű, az édesség zacskója berepül a kabátzsebbe: indulni kell. Halk morgással startol a motor. Új bőr, enyhe, csípős füst, műanyag. Az autó lassan gurul el, de hamar eltűnik a távolban. Még a kipufogószagot sem érezni. A „Zöldborsó” idején még nyoma sem volt Bondnak, az elsőként az 1922-es Francia Nagydíjon versenyző gépet még érdeklődő urak és bőrsapkás szerelők vették körül.
Bowmore x Aston Martin – 15 year old (43%)
Bár már illatra is érzem, hogy az alacsony abv már nem nekem való, mégis azt gondolom, hogy ez lesz az én világom, jobban, mint a 10 éves. Ó igen, mert ez James Bond: The Living Daylights és a V8. Meg mert egy ideje a bourbonhordós korszakomat élem.
Lássuk. Első illatolásra száraz és halovány, de ott van az érett narancs, a vanília és a kint felejtett, kicsit oxidálódott háztartási keksz. Baracklekvár? Végülis miért ne, egy jó barackdzsem mindig elfér a reggeli mellé. Talán még jobban is esik azzal a tudattal, hogy milyen autóba fogunk beszállni a nap első étkezése után. A füstről eddig nem is beszéltünk, pedig az Aston Martin AM V8 biztosan kellemes kondenzcsíkot hagyott maga mögött a nyári melegben, amikor a hűvösebb brit vidékekről a francia riviérán bőgött fel a motor. Hiába, 432 lóerő az 432 lóerő. De nem is foglalkozunk vele, mert elnyomja az a pár szem citrom és mogyoró, amit hanyagul a hátsó ülésre dobtunk
Íz. Igen, ez így kóstolva is jobban kedvemre való. Menta, bazaslikom és citrusok. Minőségi, száraz, lágyan füstölt sonkával kísérve.
Bowmore x Aston Martin – 18 year old (43%)
Nézzük, mit ígér a doyen, a harmadik, egyben legidősebb darab ebben a hármasban. Pont nemrég kóstoltam egy mai 18 éves Bowmore-t, 2020-as palackozás lehetett. Az emlékem az, hogy bár jó volt, könnyen fogyasztható volt, de semmi különös.
Aston Marton DBR4. Az Aston Martin első Formula 1-es versenyautója. Bár 1957-ben készült, versenyen csak 1959-ben debütált. A régi szép idők, amikor még nem volt felgyorsult a világ... Ehhez az autóhoz kellett a érzék, mert ebben még valóban meg lehetett halni a versenypályán. Egy versenyautó komplex szerkezet, technikai és mérnöki csoda – csakúgy, mint egy koros whisky. Illatban dió és mogyorókrém, cukrozott mandula, fenyő, menta és tárkony. Verseny előtt még elmajszolunk egy minőségi csokoládét, amibe szárított gyümölcsöket mártottak, de…itt valaki rágyújtott és Aperolt is iszik. Vagy narancs van a boxban? Aztán felkerül a régi bőr sisak, a kissé olajos versenyoverall. A zsebünkből narancsos csoki papírja lifeg. Nem baj. Elfér.
Ha van lepárló, amelyről biztonsággal csak akkor tudsz írni és beszélni, ha ismered a múltját, akkor az például a Bowmore – már ha a cél például a régi, tropikálisabb stílus, vagy a hírhedt „francia kurvák parfümje” időszak és a mai kiadások összehasonlítása. Vagy tudod élvezni a jelenkor Bowmore-ját és esetleg az utóbbi évek, vagy 1-2 évtized között különbséget tenni – ez már talán könnyebb és kevésbé pénztárcagyilkos folyamat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
