Mikor máskor lenne aktuálisabb egy kétszemélyes, indie ukrán független palackozó tételeit kóstolni, ha nem most? A bizonyos tételek skót whiskyk, az utóérlelésük pedig boroshordós – de nem akármilyen boroshordós, hanem kettő esetében ukrán vörösboros. Ha most hátrahőkölve teszed fel a kérdést, hogy „Van ukrán vörösbor?” akkor a válaszom igen, de ne szaladjunk ennyire előre.

Adott egy Skóciában élő magyar whisky concierge és a legerősebb bázissal rendelkező, néhány évvel ezelőtt önszerveződött hazai whisky club (aminek én is tagja vagyok). Ők ketten tenni szeretnének valamit a hazai whisky szcéna fejlődéséért (mint ahogyan én is), így előbbi kapcsolataival és utóbbi helyi erejével egy új rendezvénysorozat debütálásának lehettünk tanúi, amelynek keretében – ha minden igaz – különböző, adott esetben itthon még nem ismert független palackozókkal ismerkedik majd meg a hazai whiskyszerető (és értő) közönség.

Az első alkalommal egy igazi geeky bottler, az ukrajnai illetőségű Scyfion volt a vendég és ezen a néven megjelenő palackozásai mellett másik sorozata, a Bookinist néven futó széria két tételét is megismerhettük. Hát mit ne mondjak, nem hétköznapi whiskykkel volt dolgunk. Az élményt be kellett fogadni és feldolgozni, főleg, ha úgy kóstolsz, hogy nem tudsz mihez hasonlítani egyes tételeket, mert soha életedben még csak azt a borfajtát sem kóstoltad, aminek a hordójában járt a párlat.

Nemcsak a palackozó, a whiskyk, hanem a helyszín is underground volt: a budapesti klub találkozóinak otthont adó komplexum felújítás alatt álló pincehelyiségében ötvenedmagammal vettem részt a tastingen, félhomályban (de nem levegőtlenül). A palackok kalandos módon érkeztek, erre most nem térek ki. Szóval, megadtuk a módját.

A Scyfion mögött ketten állnak, de a budapesti kóstolóra csak egyikük, Anatolij érkezett (és meglepetésvendégként az eindhoveni whisky club tagja, Tom). Anatolijtól érdeklődtünk az ukrajnai whiskyközösség méretéről és aktivitásáról - Magyarországnál hatszor nagyobb és négyszer népesebb országról beszélünk – és a válasz pozitív volt, bár még nekik is van tér a fejlődésre. (Az ország fővárosa viszont egy eléggé impresszív whisky bárral rendelkezett, ahol a kínálat több, mint elképesztő, ha a keleti viszonyokat és lehetőségeket nézzük: tele rengeteg OB és IB kiadással, olyan mértékben, amit hazai whiskybárok nem láttak még. Nem tudom, hogy a háború volt-e bármilyen hatással erre a bárra, működik-e vagy fog-e működni). Más palackozóhoz hasonlóan a Scyfion hordói is Skóciában érlelődnek (hiszen whisky csak palackban hagyhatja el szülőhazáját) azonban nem ők végzik a palackozást, hanem egy-egy kinti palackozó. Így találkozhatunk a címkén például a Berry Bros vagy a Blackadder nevével is.

Anatolijt kissé frusztrálta a mikrofon, de ez bárkivel megesik. Így viszont sajnos az előadása alatt kissé nagy lett az alapzaj (amit én sem szeretek kóstoló közben), ez talán egy negatívum volt, de összességében jól sikerült a kóstoló és a visszajelzések is jók voltak. Arról beszélt, ami igazán a szenvedélye: a whiskyről és az ő kalandjairól. És a szenvedélyéhez nem fér kétség - mindezt pontosan olyan alázatosan és normálisan tolja, ahogy azt kell, ahogy az nekem és szerintem még sokunknak szimpatikus.

A palackozások különleges címkéi mind valamilyen közvetlen vagy közvetett utalást tartalmaznak. Sokszor egyértelmű, sokszor rejtvény. Ez a whiskynek az a szintje, ami felé tényleg csak akkor mész el (és találsz el), ha igazán érdekel. Amikor az összkép megfejtéséhez egyaránt szükség lesz a kóstolási múltadra, az olvasottságodra, alapműveltségedre. A finishek megfejtéséhez nekünk viszont szükségünk lesz pár mondatra az ukrán borokról, borkultúráról.

Ukrajna területén már a 4. században van nyoma a borkészítésnek a Krím-félszigeten, de az északabbra eső vidékekre szerzetesek segítségével jutott el igazán a hegy levének tudománya. Az országban kb. 40-42 ezer ha borvidék található, amely legnagyobb részben Odessza körül koncentrálódik, de Herszon, Mikolajev, Zaporizzsja és Kárpátalja is jelentősebb bortermelő körzet. A volt szovjet tagköztársaságok közül Ukrajna áll a legközelebb ahhoz, hogy saját oltalmi rendszere legyen. Mintegy 180 fajtát művelnek -  a világfajták mellett helyi és környékbeli területekről, országokból származó fajták is jelen vannak, de helyi nemesítések is, ahogy pl. az egyik kóstolt tételnél felbukkanó utóérlelés esetében. Ugyan a Krím 2014-es de facto elcsatolása nagy érvágás volt az ottani boriparnak, de egyúttal kedvezett a nyugati stílusú borok (fajták) térnyerésének is. Az ország kontinentális éghajlata jót tesz a szőlőültetvényeknek.

A whiskyk! Először egy kóstolójegyzet, majd mindegyik alatt néhány gondolat a tételről.

A Rara Neagra (vagy Băbească Neagră) egy Moldovában és Romániában jellemző pirosszőlő-fajta, de Ukrajnában is megtalálható. A termelő borászat sajnos nem derült ki számomra – de az igen, hogy a mostanában kóstolt, viszonylag unalmasabb Miltonduffok (és az ún. OB kiadása) után ez már az elején megfogott.

Nem vártunk sokat, hogy az első nagy falatot bekapjuk. A Tormore számomra is egy keveset kóstolt whisky volt, de az utóbbi időben felfedeztem magamnak. Ilyen idős korral még nem kóstoltam, nemhogy Odesskoe Chernoe finishhel. Az Odesskoe Chernoe vagy Odessa Black vagy Alibernet az odesszai Tairov intézet által nemesített fajta az Alicante Henri Bouschet és a Cabernet Sauvignon keresztezésével (innen az Alibernet név is, ahogyan inkább Szlovákiában hívják). A Tormore a viszonylag fiatal Kolonist borászat hordójában kapott utóérlelést.

A Williamson néven palackozott különböző korú Laphroaigok a magyar piacon is egyre népszerűbbek. Ittam már ebből is jót és kevésbé jót (nemrég például egy független palackozó hordókészletéből, ami viszont fantasztikus volt), de alapvetően messze felülmúlták a hivatalos kiadású 10 évest. Most ismét egy Laphroaigot kapunk, ezúttal Marsala finishhel! Az est egyik legjobb tétele volt, bár a Marsala annyira nem ütközött ki, de ez talán nem is volt baj. Mégis csak egy 15 éves Lafiról beszélünk.

Talán az este legmegosztóbb tétele volt ez a Glen Garioch. 

Rátérünk a The Bookinist szériára, aminél egészen addig nem esett le a könyvekkel való kapcsolat, amíg Anatolij el nem mondta a sztorit, illetve meg nem fejtettük a címkéket. Akkor viszont önkéntelenül felkiáltottam magamban egy nagyívű „bammeg”-et a komplex marketing lereagálására. Ez a fiatal Glen Garioch egy nem megszokott karaktert hozott, de a finish sem volt az: 10 hónap Chateau Mouton Rotschild boroshordó. A világ egyik legdrágább vörösborának hordóiban érlelődött már más whisky is, de ez a Glen Garioch több, mint fura volt. A címkén: The War of the Worlds, H.G. Wells ismert regénye. Világok harca? Nem megszokott Glen Garioch? Az áthallásokat mindenkire rábízom.

Az utolsó tétel mégoly népszerű volt, mint a 3. Williamson. Egy 11 éves Ardmore, ami a hazai whiskyszeretők körében népszerű whiskynek számít. Szintén egy francia boroshordós utóérlelést kapott, a Chateau Latour-Martillac hordójában. Nem vágott arcon a füst és kellemesen integrálódtak a vörösboros karakterek is. Ez a tétel is sokaknak tetszett és én is elidőztem volna még vele. Itt jön be a kóstolásnak az az aspektusa, hogy kötött körülmények között, 2,5cl mintából, nem a megszokott körülmények között kóstolva is olvasnod kell a whiskyt, elő kell szedned az emlékeidet, következtetéseket kell levonnod. Ehhez kell a tapasztalat. Ejtsünk szót a könyvről és a címkéről! A Karamazov Testvérek Dosztojevszkij utolsó regénye, amin közel két évig dolgozott. A regény mélyre megy a filozofikus-teologikus kérdésekben a modernizálódó Oroszország idejében és egy személyes tragédia is befolyásolta a szerzőt megírásakor: Dosztojevszkij 3 éves fia még a regény megírása előtt halt meg epilepsziában. A világirodalomban nem vagyok jártas, maximum mint olvasó, így ennek a szálnak az irodalmi kibontását meghagyom másoknak....

...ugyanis az esemény még egy magyar vonatkozású bejelentést is tartogatott: útjára indult egy whisky témájú magazin, ahol az érdeklődők három szerző tollából olvashatnak irodalmi szintű értekezéseket, útibeszámolókat és mindent, ami a whiskyről szól - másképp.

S hogy mi lesz a jövő? A Scyfion olyan lepárlóktól is rendelkezik érlelődő készlettel, mint a Dornoch, az Ardnahoe, vagy az Annandale…apropó Scyfion. Azt tudtad, hogy honnan ered a név? Szkítia (Scythia) mond valamit? Akkor az első fele már megvan. A fion pedig a bort jelenti gaél nyelven. És tudod, hogy Anatolijék hol kóstoltak a barátaikkal, hol érintette meg a whisky szellemisége? Odesszában, a Corvin pubban. Mindennek jelentősége van. A whisky alapvetően egy közösségi élmény. Összeköt kultúrákat, különböző embereket ültet egy asztalhoz, legyen akár háború vagy béke. Most sajnos az előbbitől hangosak a hírek, de mi leültünk.

Közösen, whiskyvel.