Néhány évvel ezelőtt írtam arról, hogy a Lindores Abbey Distillerynél egyáltalán megkezdődött az építkezés, most pedig az első kiadott single maltjukat kortyolgatom. 2016-ot írtunk akkor. Gyorsan megy az idő – bár nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb whisky érkezik onnan, ahol lepárolnak:) mégis felemelő pillanat volt, amikor először kézbe vettem a Lindores palackját. A beszerzése persze közvetett úton történt, hiszen nemhogy Magyarországon, de a jelentősebb európai whiskykereskedőknél sem lehet még kapni a debütáló kiadást, noha több, mint 40 ezer palack került vagy kerül a piacra. A helyzet, hogy egy új lepárló sokak által várt első single malt kiadását fontosabb webshopokban még hetekig, esetleg hónapokig nem lehet elérni a kontinensen, jól jellemzi a Brexit utáni helyzetet úgy egészében.

A legelső aqua vitae batchből is vásároltam annak idején és eltettem, mint eme történelmi helyszín egyik első újkori lepárlásából készült párlatot.

De miért is a Lindores? A Lindores apátságot 1191-ben alapították, de 1559-ben már nem működött (meg is támadták időközben) és az elnéptelenedett apátság darabjait később más építkezésekhez hordták el, főleg az apátság körül felépülő Newburgh településhez. Aki beleásta magát a skót single maltok történetébe, ismeri a dátumot: 1494-re datálható az első írásos emlék a skót whiskyről, ami persze akkor még nem whiskyként, hanem aqua vitae-ként szerepelt az iratban:

„Et per liberacionem factam Fratri Johanni Cor per preceptum compotorum rotulatoris, ut asserit, de mandato domini regis ad faciendum aquavite, infra hoc compotum viij bolle brasii.”

“And by payment made to Brother John Cor by precept of the comptroller, as he asserts, by the Kings command, to make aquavite within the period of the account, 8 bolls of malt.”

(Rotuli scaccarii regum scotorum Vol X, p. 487)

Magyarul IV. János skót király arra utasította John Cor szerzetest, hogy készítsen aqua vitae-t 8 boll malátából (ez a mennyiség ma nagyjából 400 palack whisky előállításához lenne elegendő, de a történetben korántsem a mai formában létező whiskyről van szó). A boll régi súlymérték volt, 1 boll nagyjából 128 száraz gallonnak felel meg.

A fentiek okán ezt a helyet tekinti a modernkori whisky-történetírás a whisky spirituális otthonának és erre is fűződik fel a lepárló története és jelene. A területet a 20. század eleje óta birtokolja a McKenzie család (akik a jól csengő Custodians of Lindores cím birtokosai is és mint tudjuk arrafelé a címeknek valós jelentőségük van). A lepárlót Andrew McKenzie alapította, aki a földet anno megvásárló McKenzie unokája. Az alapítást közel 20 év kutatómunkája előzte meg az apátságot és az ismert történet hitelességét illetően. Több feltárás folyt és folyik a területen, többek között egy régi lepárlóberendezéshez tartozó, agyagból készült üreget is találtak.

A Lindores Abbey romjai és most a nevét viselő lepárló Skócia keleti részén, Fife megyében található, ami a whisky regionális felosztása szerint a Lowland része. A főzde a whiskyhez a megyében termesztett árpát használt fel és háromféle hordós érlelés került házasításra az első kiadás végső karakterének elnyeréséhez (bourbon, sherry és wine barrique – ismerős a recept?). A későbbi tervek között szerepelt, hogy saját, a farmon termesztett árpát használjanak fel, reméljük erről nem tettek le. A whisky nem tőzegelt és 46%-on került a palackba, kora 3 évesre tehető. A palack jó masszív, megtartották az Aqua Vitae kiadás régi palackokra hajazó formáját, viszont már átlátszó.

Fife már a Kingsbarns alapítása óta belopta magát a szívembe (és sok fotót, videót is látok a környékről az ottani ismerősöknek köszönhetően). A Lindores szintén egy olyan képviselője lesz ennek a kelet-skóciai vidéknek, akikre érdemes lesz odafigyelni. A lowland vitathatatlanul virágzását éli és a Lindores maltjának mind minőségét, mind megjelenését tekintve helye van az újkori skót whisky történetében. Így, 523 év után.

(Képek forrása: Lindores Abbey Distillery)