Fehér címkéje, zöld palackja már messziről látszik bármelyik polcon.
Mindig félve nyúlok olyan whiskyhez, ami valamilyen oknál fogva kiemelkedőbb státuszban van, mint más, hasonló társai. A Laphroaig brand ilyen. Az 1815-ben indult főzde vitathatatlanul Islay egyik legismertebb, ha nem a legismertebb lepárlója. Direkt azért nem használom itt a kult szót, mint más maltoknál teszem, mert a Laphroaig sokkal inkább egy állócsillag. Sok whisky van, amit nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. A Laphroaig 10 éves nemcsak azért ilyen, mert ez volt az első, tudatosan, kipróbálás céljából vásárolt skót single malt whisky az életemben, hanem mert egy megkerülhetetlen palackozás.
De maradjunk a tényeknél.
A Laphroaig azon három lepárló egyike a szigeten (Islay szigetén), ahol a mai napig történik kézi malátázás, saját malting flooron. Ez a mennyiség persze nem lenne elegendő az éves Laphroaig-mennyiség előállításához, így az amúgy szintén a szigeten található Port Ellen maltingstól is vásárolnak, hetente mintegy 500 tonnát. A főzde kapacitása kb. 3,2 millió liter/év. A mai Laphroaig alapkiadása - és egyszerű whiskykedvelők számára is elérhető áron kapható - korjelölt kiadása a 10 éves. Sajnos az egyéb, elmúlt években forgalmazott korjelölések eltűntek és helyüket nem vette át más. Azt meg kell említeni a Laphroaig 10 évessel kapcsolatban, hogy egyrészt sajnos csak 40%-os, ami jócskán levon az élvezeti értékéből. Másrészt még néhány évvel ezelőtt is sokkal mélyebb, füstösebb volt, mint napjainkban. Nem tudom, hogy valóban így van-e, vagy csak nekem lett fejlettebb az érzékelésem és laposabbnak látok valamit, ami annak idején "bazmeg" érzést tudott hozni. Tény, hogy azóta már kóstoltam komoly füstös maltokat.
A Laphroaig 1994 óta birtokosa a Prince of Wales által kiadott Royal Warrantnak, ami a csomagoláson is látszik.
A Laphroaig karaktere alapvetően egy hamus-füstös, majd kissé gyümölcsös karakter. Lássuk, milyen a mai Laphroaig 10 éves, kóstolva.
Laphroaig 10 year old / 40% abv.
Ország: Skócia
Régió: Islay
Lepárló: Laphroaig Distillery
Szín: borostyán
Illat: friss papírlapok, új könyv, friss fa nedves füstje, majd gabonás illatok, friss maláta, vanília, szilva, friss citrusok és a folyamatosan jelen lévő hamu.
Íz: tőzeges-malátás édességgel indul, majd sós és hamus, de a 40% még gyengébb, mint emlékeimben, amikor először kóstoltam. A gyümölcsösség alig jön át. Egy kicsit a korty végére talán megjelenik egy finom krémes, vaníliás piskóta.
Lecsengés: hamus, füstös, a 40%-hoz képest is aránylag kitart 1-2 percig.
Aki elsőre kóstolja, annak még mindig maradandó lesz szerintem.
Amit még mindenképp érdemes megkóstolni a Laphroaig alapsorból, az a Quarter Cask névre hallagató kiadás, ami a kishordós érlelés miatt valamivel intenzívebb élményt nyújt, illetve az évenként megjelenő, hordóerős 10 éves Laphroaig, amiért azonban mélyebben a zsebbe kell nyúlni és Magyarországon nem is elérhető.
A Laphroaig 10 éves alapkiadása a poszt megírásának pillanatában 13 és 14 ezer forint közötti áron elérhető a magyar webshopokban.
A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
