A hosszúra nyúlt nyári szünet után azonnal a közepébe vágunk és az egyik legkedveltebb tőzegelt malttal térünk vissza. Islay kultwhiskyje, az öreg hölgy, aki inkább jelmezekbe bújt szellem, az Ardbeg. Lehet ilyet írni, hogy kult? Szerintem a sziget összes whiskyje kiérdemelhetné a címet ilyen-olyan megközelítésből, de mivel az Ardbeg az, amelyiket a legtöbbször gyömöszölik ebbe a kategóriába, így kezeljük mi is eképpen. Egy jó Ardbeg 10 évest inni mindig van alkalom, de ezt a blogposztot megírni most van jó alkalom, úgyis ismét a rivaldafényben a lepárló, mert megérkezett a 19 éves kiadás az alapsorba. Jön majd az ősz, előkerülnek a füstös whiskyk...

A lepárló története 1815-ben indult, így egyike Skócia legrégebbi főzdéinek. A szigeten rajta kívül a Laphroaig büszkélkedhet ilyen életkorral (a Bowmore idősebb), de míg annak van egy konzisztens alapsora, köztük feledhető kiadásokkal is, addig az Ardbeg nem fáradozott állandó alapsor kialakításával. Ennek nyilván az is az oka, hogy komolyabb készletgazdálkodást kellett folytatniuk, hogy ki tudják szolgálni az igényeket. Mert kereslet van, nem kicsi. A lepárló azonban többször is zárva volt története során és nem termelt. Legutóbb 1997-ig...

Állandóan kapható zászlóshajójuk a 10 éves, amiről ez a kóstolójegyzet is szól, ezen kívül (jelenleg) három korjelölés nélküli alapkiadásuk van és megszámlálhatatlan limited release, ilyen release, olyan release, csillagászati összegű single cask kiadások. Természetesen ezeknek a kiadásoknak a nagy része nem feltétlenül kerül elfogyasztásra, hanem azonnal, szinte a megjelenés másnapjától gyűjtői darabbá, kultpalackozássá avanzsál. Nekem ez annyira nem jön be, nem szeretem az olyan brandeket, amelyeket az egyszerű halandó, aki nem gyűjti, hanem kutatja, ízleli, felfedezi az italokat, nem tud megkóstolni. Jól jellemzi a dolgot, hogy egy 25 éves, független palackozós kiadásából is közel annyiért jutottam 5 centhez, mint egy teljes palack 10 éves Laphroaig. Kis túlzással... Amúgy a kótolásra ott vannak az ún. Ardbeg Embassyk, olyan, a márkával, disztribúciójával kapcsolatban álló bárok, ahol nagyon sok nyitva van belőlük. A limitált kiadások többek között az Ardbeg Committee-nek palackozott kiadások, általában hordóerős változatban (a Committee-be mi is beléphetünk az oldalon történő regisztrációval) illetve ezeknek az alacsonyabb alkoholfokkal, később a szélesebb nagyközönség számára is elérhető verziói (példának lásd. Ardbeg DRUM). Aztán ott az évenkénti Ardbeg Day kiadás

Azért tegyük hozzá a képhez, hogy az Ardbeg nem a legegyszerűbb Islay malt, ha ma kezdenéd a tőzegelt whiskykkel való ismerkedést, nem ezt ajánlanám. Az Ardbeghez idő kell, míg ledobja a ruháját és megmutatja magát teljes valójában. De egy biztos: az Ardbeg 10 éves alapkiadását mindenkinek meg kell kóstolnia, annyira alapvető ismerni. 

Igen,valóban nem a legkönnyebb Islay malt, de azt mondom, barátságos, csak időt kell vele tölteni. Sok időt és nemcsak a tíz évessel, hanem a többivel is.

Az Ardbeg TEN a poszt megírásának pillanatában 16 ezer forint körüli áron elérhető.

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.