Vannak whiskyk, amiktől már a kóstolás előtt sokat várok. De látatlanban nem szabad sokat várni semmitől. A Cragganmore 12 éves alapkiadása is ilyen volt. Lehet, hogy csak én voltam rossz passzban, lehet, hogy nem volt megfelelő a kóstolás, nem tudom.

A Cragganmore a DIAGEO Classic Malts szériájának tagja (volt már róla szó a blogon). Állítólag enyhén tőzegelt malátából készül, amit én nem éreztem rajta. Egyedi karakteréhez hozzájárul még a hosszú fermentációs idő, a worm tub hűtési mód és a szokatlan formájú lepárlóüstök, amelyeknél a lyne arm nem ívben kanyarodik le a tetejéről, hanem a lepárlóüst tetejének oldalából jön ki (lásd lejjebb a képen). Nem túl ismert whisky, a termelés nagy része ma is a Diageo blendjeibe vándorol. Csak két alapkiadása van ma, a 12 éves és a Distiller's Edition névre hallgató. Valóban van valami érdekes a karakterében, de engem nem győzött meg annyira, hogy vásároljak iszogatni. Mintát vagy egy dramot egy bárban szívesen iszom belőle, de lehet, hogy egyszerűbb csak kimondani: nem az én stílusom ez a whisky.

Maga a lepárló 1869-ben nyitotta meg kapuit és családi vállalkozásként üzemelt egészen 1923-ig. A Diageo istállójában 1997 óta található, de korábban az előjénél, a Distillers Company Limitednél volt.

Az első gondolatom az volt, hogy ez a whisky nem nekem való, a második az, hogy megkóstolnám magasabb alkoholfokkal, mert ez a tipikus esete annak, amikor a 40% elrontja az italt. A komplexitását úgy adta volna ki. Ahhoz képest, hogy ez állítólag sherried malt (több helyen is találkozni vele), alig jöttek nekem a tipikus sherrys jegyek.

A Cragganmore 12 éves alapkiadása a poszt megírásának pillanatában 12-15 ezer forint közötti áron elérhető.

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.

/Kép forrása: https://www.spiritofspeyside.com/