Skócia legmagasabban fekvő és leghidegebb lepárlója a Dalwhinnie, ami a Diageo eredeti 'Classic Malts' szelekciójában a highlandi karaktert hivatott megtestesíteni. Elég sok Diageo-s maltot fogunk érinteni a blogon, hiszen egyrészt nagyon sok van, másrészt nem egy közülük amolyan alapvetés a single malt whiskyk között.

Ennek a lepárlónak a története is a 19. század végén indul, mint oly sok másiknak és viszonylag korán - 1926-ban -  kerül a Diageo elődjének tekintett DCL istállójába. Érdekessége például, hogy a klasszikus, úgynevezett worm tub hűtési módszert használják, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy a lepárlóüstök egy csőspirálban folytatódnak, amit víz vesz körül és mindezt hatalmas kádakban helyeznek el - jelen esetben fa kádakban. Ezt a megoldást majdnem 10 évig nélkülözte a lepárló, ami állítólag meg is látszott a karakterén és még a visszatelepítést követően sem volt ugyanolyan, mint előtte. Ezt leginkább úgy tudjuk meg, ha abban a 9 évben lepárolt Dalwhinnie-t kóstolunk össze a mostanival. Nem atomfizika ez, hanem kémia :)

 A Dalwhinnie 15 éves alapkiadása a poszt megírásának pillanatában 13-15 ezer forint közötti áron elérhető a hazai webshopokban. Szerintem kiváló belépő szintű whisky az édesebb highlandi karakter megismerésére.

A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.