Ne kezdjük a hetet erős tétellel, ennek a kitételnek simán megfelel ez a whisky.
A Speyside egyik igazi farmlepárlója 1824-ben kapott licenszet a legális működésre. A huszadik századi évtizedek alatt óriáslepárlóvá növő Macallan korábban fontos blendalapanyag is volt, de az 1980-as évek eleji whiskyválság idejétől a single maltokra is több fókusz került. Nehéz párlata mindig is nagy, 500 literes sherryhordókban érlelőött, kialakult egy régi Macallan karakter, ami a nagy tudorok szerint nem olyan, mint a mai. A lepárló már az Edrington irányítása alatt vált az első olyan lepárlóvá, amelyik tudatosan kezdte el testreszabni a hordóit: kiválasztotta a fákat (spanyol és amerikai tölgy egyaránt), a jerezi Tevasa kádárműhellyel meghatározta a szárítást, majd a sherryvel való kezelést (ún. seasoning) és időtartamát. A Macallan mindig is egy sherrys malt volt, de 2004 óta bourbonhordós érlelésekből is házasítanak, ami megosztotta a rajongókat.
A 'The Macallan' neve mára összeforrt egyfajta exkluzivitással is, amit gondosan felépített marketinggel folyamatosan tartanak is. Alapkiadásainak ára az egekben, különleges, limitált és koros kiadásai dollárezrekért-dollártízezrekért kelnek el a shopokban, az aukciókról nem is beszélve. Filmekben is gyakran felbukkan a felismerhető címkéjük.
A lepárló egy 100 millió fontból felépített új, félig földalatti komplexumba költözik éppen, melyben komoly tesztek folynak, hogy a párlat minősége ne változzon.
Alapsora folyamatos változáson ment keresztül az utóbbi években, szinte már követhetetlen. Az elmúlt évek korjelölés nélküli whisky divatját ők is meglovagolták, ennek eredménye lett az 1824 series nevű soruk, a Gold, Amber, Sienna és Ruby nevű whiskykkel, amik a szupermarketek polcain is szembejöttek. Ezekből kóstoljuk most az Amber nevű tételt. Sherryvel kezelt amerikai és európai tölgyhordókból származik, kora nem jelölt. Színezékmentes.
The Macallan - Amber
Ország: Skócia
Régió: Speyside
Lepárló: Macallan Distillery
Szín: sötét gyömbér
Illat: Nem a megszokott sherrybombákra jellemző tolakodó illat. A félreismerhetetlen hordós jegyek mellett gyümölcsös pite, amit virágos-parfümös illatok kombinációja követ; karácsonyi fűszerek, mazsola és sültalma is jön.
Íz: Érett bogyós gyümölcsök: meggy, cseresznye, egres, mindez fahéjas ágyon és citrusokkal megtámogatva. Ízében is ott van ez a fás-gabonás jelleg, amit a komolyabb sherrys maltoknál nehezebben, vagy egyáltalán nem érzek ki.
Lecsengés: száraz, gabonás, boros.
Nekem kicsit olyan semmilyen whisky, nem vagyok elájulva tőle. Finom, de ha sherrys érlelést kéne bemutatnom, nem ezt a kiadást venném elő, az biztos. Jó iszogatós Macallan és ennyi. Ha jó Macallant akarsz inni, igyál régit, csak legyen rá pénzed. Vagy...van egy másik alternatíva is, majd nemsokára meglátjátok.
A 'The Macallan - Amber' már nem része az alapsornak, a poszt megírásának pillanatában még kapható néhány helyen, 17-18 ezer forint közötti áron.
A blogon közölt kóstolójegyzetek a saját érzékelésemet tükrözik és nem állnak kapcsolatban a hivatalos kóstolójegyzetekkel.
Ezt a palackot a 35. születésnapomra kaptam, ami a legfaszább születésnapom volt ezidáig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
