Először, amikor fiatal voltál, azt hitted, hogy whiskyt csak a menők isznak. A whisky drága, flancos, sznob...te maximum kólával kérted a tömegwhiskyket, amikről még ezt sem tudtad, hogy tömegwhiskyk. Aztán ahogy múlt az idő, már megittátok tisztán is a kocsmában vagy egy-egy házibuli alkalmával. Lehet, hogy be is csűrtetek egy egész üveggel ketten, vagy te egyedül. Johnnie Walker, Jim Beam, Jack Daniel's - egyre ment. Chivas Regal - na ez már valami menő cucc volt. Drágább volt, mint a többi. Ajándékba vettétek, vagy a tehetősebbek ezt itták, amikor bulizni voltatok és te csak nézted, hogy mennyibe kerül. Ha a szerencsésebb leosztáshoz tartoztál, és már tizenévesen pénzkötegekkel jártad az éjszakát, akkor te is ittad, de még előfordult, hogy jéggel, kólával, mert mégis csak úgy dukál. Aztán idősebb lettél és a bulizás abbamaradt, a whisky feledésbe merült és te már csak pálinkáztál, boroztál. Az élet vizét már te kaptad ajándékba a kollegáidtól, barátaidtól. Egy-egy kerek évforduló, előléptetés...

Nyilván árnyaltabb a kép, mint a bevezetőben, de azért azt mondjuk ki, hogy az átlagember nagyjából ilyen és ennyi kapcsolatba került a whiskyvel idehaza. Az internet elterjedésével, az újabb és újabb gasztroforradalmak hazai beköszöntével aztán minden elkezdett a helyére kerülni, széles tömegek ismerhették meg nemcsak a jobbnál jobb borokat, söröket, hanem az égetett szeszeket is. Már nemcsak kétféle konyakban és háromféle vodkában gondolkodtak az igényesebb alkoholfogyasztók.

Azóta eltelt még pár év, de úgy gondolom, hogy az igényes alkoholfogyasztás továbbra sem valami úri huncutság. A magyar gasztrokultúra is kinőtte magát, Budapesten sorjáznak az újabbnál újabb helyek, irányzatok, a weben pedig a gasztroblogok. Ebbe a közegbe érkezik meg most a DRAMS is azzal a céllal, hogy egy kifejezetten whiskykóstoló-blogként amolyan kapudrog legyen a whiskyvel még csak most ismerkedők számára. Közérthetően, érdekesen vezessen be abba a világba, ami a Johnnie Walkerek, Jim Beamek és Jack Danielsek után következik, hiszen az átlagember talán azt sem tudja, hogy ezek az italok még csak nem is egy családba tartoznak a whisky nagy univerzumában.

Lesz itt minden, szájbarágós alapismeretek, érdekes tények, útravaló. Nem idemásolt kóstolójegyzetek, hanem csak olyan whiskyk jegyzetei, amiket én is próbáltam, kóstoltam már. Bekukkantunk az ajtón, aztán be is megyünk rajta, szépen, lassan, időt hagyva a párlatnak.

Szóval, ahogy a skótok mondják: Sláinte!