2024. február másodikán szervezte meg a magyar Noble Nectars független disztribútor cég az első nyilvános kóstolóját, amelyen a svájci Whisky is the Limit tételeit kóstolhattuk meg. A nagy érdeklődésre való tekintettel online formában is ment a kóstoló, amihez mi otthon is tudtuk kóstolni a whiskyket.

A Whisky is the Limit egy fiatal, néhány éve létező független palackozó (milyen szép egybeesés: egy hazai, független disztribútor egy független palackozó kóstolójával), amely szortimentjében főként kiváló skót whiskyk kaptak helyet, de már francia whiskyt is palackoztak. A tulajdonos, Salim Duriaux-Hogga személyesen jött el Budapestre, hogy kiadásaikat teltház előtt mutassa be.

Salim Duriaux-Hogga a Noble Nectars által szervezett kóstolón

A palackozó cég története nagyjából hasonlóan kezdődött el, mint más, hasonló kezdeményezéseké: Salim kb. 10 évvel ezelőtt szeretett bele a whiskybe, ami hamar a szenvedélyévé vált. A Whisky is the Limit először egy közösség volt, csak később lett palackozó belőle. Ehhez persze az is kellett, hogy a szenvedély szépen lassan kinője magát és az is, hogy az alapító a feleségével végül bejárja Skóciát (ami valljuk be, mindannyiunk álma, akik a skót whiskyvel ilyen közeli kapcsolatot ápolnak). Hazatérésük után döntötte el végérvényesen, hogy ő bizony erre teszi fel az életét, hogy költőien fogalmazzunk, azaz saját független palackozóként mutathassa meg, ő mit gondol a whiskyről. Célja, hogy autentikus, ám atipikus formában mutassa meg a whiskyket, amellett, hogy kellő tisztelettel és alázattal közelíti meg a párlatot és azokat, akiknek köszönhetjük őket.

Az este során hat whisky került a poharunkba és erős volt a késztetés az impulzusvásárlásra…

Benriach 2013 7yo (46%)

Banyuls finish Benriachkal kezdünk. Az egyetlen a mai estén, ami 46%-on érkezik. Közben kicsit sztorizgat a hordók beszerzéséről, ami kétségkívül az egyik legjobb része független palackozóként (is) a biznisznek. A Benriachon édes nyomott hagyott a Banyuls, de ott van egy kellemes fás felhang is. Az eddig kóstolások (jelenkori Benriachok) során nyilvánvalóvá vált, hogy a whisky jól öltöztethető, legyen szó akár sherryhordóról, akár más boros finishről. Illat: Pörkölődött fa, kis füst, még ilyen erősségen is érezhető, hogy jól állt a whiskynek a higítás. Vízzel még jobban kidobja a bogyós gyümölcsöket. Íz: tolulnak a szárított bogyósgyümölcsök, hűvös pince, fiatal, borral áztatott fa. Ez így is elég ízgazdag, képzelem milyen lehetett hordóerősségen – ahogy Salim is említette, az igazi ízrobbanás volt. A víz itt ízben is jót tesz, még akkor is, ha csak 46% volt a kiindulás.

Tomintoul 2010 11yo (56,8%)

Maradunk Speyside-on, de a hordó ezúttal bourbonhordó, méghozzá 10 év refill, majd 1 év first fill hogshead. Érdekes. Tomintoul hordóerősségen. A lepárló hivatalos alapsora kellemes, de sajnos nagyon alacsony alkoholfokon érkezik. Single cask Tomintoul is van forgalomban, de azokból nem jut Magyarországra, ahogy eddig nagyon IB Tomintoul sem. Egészen eddig.

Illat: az első pár illatolás édes, de egyből átvált, megjelenik egy száraz füves karakter, aztán persze visszajön a vanília, tészta és némi florális háttér. Íz: herbális, szép gyógynövényes karakterrel, fával és fűszerekkel köszön be, mit köszön, határozottan benyit. Pörkölt fás ízek, fa, fa, fa. A víz illatban a fát és a gabonát hozza ki, ízben pedig műanyagot.

Auchroisk 2011 11yo (57,1%)

Ugyan magas abv-vel érkezik, de ez már higítás utáni alkoholfok. Ennek az oka, hogy alacsonyabb alkoholfokon jobb arcát mutatta a malt. Salim folyamatosan keresi az egyensúlyt a hordó és a párlat között. A hordó ismét francia boroshordó, ezúttal first fill St-Estèphe Red Wine Barrique és a palackozás a francia párlatkereskedő, a LMDW számára készült, méghozzá a The Avant Gardists sorozatba. Lássuk, mit tud ez az egyébként rejtett és blendekbe vándorló malt, melynek hivatalos palackozása a Diageo Flora&Fauna sorozatban elérhető, viszonylag halovány formában.

Illat: enyhe gyümölcsösség, méghozzá kerti gyümölcsök formájában Íz: csokoládé, dohos pince, enyv, fa és műanyag. Nem mondom, hogy ezek után kedvencem lesz az Auchroisk párlata, de mindenképp érdekes próbálkozás. Azt viszont már tudjuk, hogy egy-egy maltot akkor is tudnunk kell a helyén kezelni, ha nem ízlik, nem a kedvencünk.

Blair Athol 2010 12yo (56,9%)

Ez a Blair Athol (és a sor végén kóstolt Caol Ila) a két olyan tétel a sorban, ahol az érlelés végig abban a hordóban történt, amiben elkezdte a pályafutását – ebben az esetben egy second fill, azaz másodtöltésű sherryhordóban. A sherry jól áll a Blair Atholnak. A korábbi kóstolásaim során azonosított fahéjas illat-íz például most nem jött. Helyette viszont kapunk itt is kellő mennyiségű gyógynövényt, bőrt, citrusokat (főként érett mandarint, amit a víz még jobban kidomborít), ízben dohos pincét, és szintén gyógynövényeket. A víz ehhez már csak annyit tesz hozzá, hogy felerősíti a gyógynövényes jegyeket.

Whitlaw (Highland Park) 2016 5yo (60,8%)

Nem vagyok nagy Highland Park fan, ezt sok helyen el szoktam mondani és szerintem már a klubban (Budapest Whisky Társaság) is tudják rólam. Azonban vannak Highland Park kiadások, amelyekkel tudok azonosulni, mint például ez is. Három év refill bourbon, majd first fill Chateau Latour hordó, tehát ismét francia vörösbor az, ami alakítja a whisky karakterét. Az illatán már érzem, hogy tetszeni fog. Vanília, murva, fém, tengeri só, és talán egy lehelletnyi füst is az első illatoláskor. Vízzel ez átcsap malátás, enyhén füstös, műanyagos profilba. Íz: enyhe füst (ami illatban nem, de itt sokkal jobban kijön), friss malátás, gabonás jegyek, amelyeket a víz csak jobban erősít. Továbbra is tartom, hogy a fiatal, független Highland Park kiadások bejönnek, erre ez a palackozás is ráerősített.

Caol Ila 2010 12yo (58,5%)

Teljes időben másodtöltésű bourbon hogshead, semmi sherry vagy bármilyen zavaró tényező, csak a meztelen Caol Ila. Ez már a színén is látszik, az illatán is érződik. A hordó megvásárlásakor már 10 éves volt a malt.

Szín: fehébor Illat: nagyon enyhén füstös csak. Helyette van mész, műanyag, menta, citrusok, nem is tudom felsorolni. Az egyik legszebb Caol Ila, amit kóstoltam, pedig azért kóstoltam párat. Ez az a whisky, amiből legszívesebben elraknék egy palackot, hogy mindenkinek meg tudjam mutatni (ez meg is fog történni, mert a kóstoló után egyből impulzusvásároltam belőle). Ízben is jönnek a citrusok, a vanília, az enyhe füst, de inkább csak költői képek jutnak eszembe a whiskyről, annyira egyben van. Mindenképp feltette az estémre a koronát.

Menjetek, próbáljatok ki új független palackozókat is! Főleg, ha elhozzák nektek házhoz.